Roxanne egész nap a városban bóklászott.  Amikor kezdett sötétedni, elindult hazafelé, így mire besötétedett, fáradtan felsétált a lépcsőkön az emeletre és elkezdte a lakáskulcsait keresni. Miután rájött, hogy elfelejtette magával vinni a lakáskulcsot, becsengetett. Nem sokkal később Chloe nyitott ajtót.

-         Hello és köszi… elfelejtettem lakáskulcsot vinni. –köszönt Roxanne majd bement a szobájába.

Pár órával később a ház összes lakója nyugovóra tért… Chloe álmosan kisétált a konyhába és töltött egy pohár vizet. Nekidőlt az ablakpárkánynak és az éjszakai várost nézte. A síri csendet a telefon csörgése szakította meg. Chloe gyorsan felvette, mielőtt a többieket felébresztené a csörgése.

- Hallo? -… - rendben átadom… -…- nem, semmi gond… -…- Viszlát!

- Ki volt az az őrült aki hajnal egykor idetelefonál? –sétált ki a nappaliba Nate, aki a telefon csörgésére ébredt fel.

- Hm, nem is tudom… talán a szüleid?

- Ők? Ilyenkor?

-Azért szóltak, hogy valami sürgős dolguk akadt, ezért most rögtön elutaznak egy temetés miatt, úgyhogy ne keressük őket. Az én szüleim sem lesznek otthon, ugyanolyan okokból. Hogy pontosan miről van szó, azt nem mondták. Jah, és majd honlap este Matt, te és én menjünk el a szüleim a lakására. És végül bocsánatot kértek, amiért most telefonáltak az éjszaka közepén.

- Milyen titokzatos…

- Az… -mondta Chloe miközben megitta a maradék vizet. –Azt hiszem, hogy megyek vissza aludni, holnap úgyis korán kell kelnem.

- Jó éjt… -mondta Nate miközben azon tűnödőtt, vajon mi lehet az a sürgős ügy és hogy függ össze ez a temetéssel...

Másnap semmi különös nem történt, délelőtt mindenki a munkahelyén volt, délután pedig Matt, Chloe és Nate továbbra is próbálták megfejteni a tegnapi hívás értelmét de nem sokra mentek vele.

-         Lényegében nem mindegy, hogy miről van szó? Elvégre este úgyis kiderül minden. –vigyasztalta őket Tina.

-         De, igazad van. –mondta Matt.

-         Sziasztok! Mi ez a kupaktanács? Kérdezte kíváncsian Kleo amikor meglátta a többieket.

-         Nem lényeges…

-         Ez nem lehet igaz… ha nem kerültem volna hazafelé forgalmi dugóba, akkor már rég itthon lennék… így meg lekéstem az esti filmet. –panaszkodott Kleo.

-         Miért, hány óra van? –kérdezte Chloe.

-         Mindjárt mindjárt fél 9… nyár van, később sötétedik.

-         Mindegy, akkor induljunk… Biztos, hogy nem jössz? –kérdezte Matt Tinát.

-         Menjetek, én maradok.

Egy órával később, a Drake család házában:

-         Mi?! Ez nem lehet igaz! –akadt ki Chloe amikor meghallotta a hírt.

-         De igaz… -mondta Kitty a lányának.

-         De hogy-hogy most jöttetek rá erre? –kérdezte Rachel. -Elvégre évek óta ismeritek egymást.

-         Még csak hússzor mondtuk el… -morgott Bobby. –De ha ennyire akarod huszonegyedszer is elmeséljük. Az én nagymamán temetésére indultunk, amikor Scot beugrott valami papírért. Ezután elmonduk, hogy mi történt, és mutattam egy családi képet neki a nagymamámról, amin a nagyapám és a két lánya van még rajta. Ezután Scott majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátta a saját édesanyját a fényképen. Kiderült hogy az én anyám és az ő anyja testvérek, a nagyszüleink pedig anyai ágon ugyanazok. Ma délelőtt ezt próbáltuk meg jobban kinyomozni… az adatok a papírok, minden egyezik… -fejezte be Bobby.

-         Ez eddig miért nem derült ki? –kérdezte Nate.

-         Kb 10 éves voltam amikor meghaltak a szüleim, azóta egy rokonomról sem hallottam… sőt igazán nem is nagyon ismerem a rokonaimat… -mondta Scott.

-         Ezek szerint Bobba és te… -kezdett bele Matt.

-         Unokatestvérek. Chloe és ti pedig… -magyarázta Kitty.

-         Másodunokatestvérek. –fejezte be Jean.

Nem sokkal később megszólalt a csengő, Christina nyitott ajtót.

-         Szia! Csak azért jöttem, mert véletlenül a mi postaládánkba dobták a leveledet… -mondta Roxanne majd átadta a borítékot.

-         Köszi! –válaszolt Tina, majd kíváncsian végigolvasta a levelet. Már majdnem a végére ért, amikor Matt is hazaért.

-         Sziasztok, történt valami érdekes amíg nem voltam itthon?

-         Igen! Sikerült!!! –ugrott Matt nyakába Tina, majd megmutatta a levelet…