Sajnos egy emelettel lejjebb nem volt ilyen nagy az öröm.

-Sziasztok! Na mi volt? –kérdezte Roxanne, de amikor meglátta Nate és Chloe arcát, már tudta, hogy valami nincs rendben- De most komolyan mi volt?

-Én ma elutazok a nagyszüleimhez, és megkérdezem a dédpapámtól , ezt az ügyet. Ha nem ő mondja akkor nem hiszem el –mondta Chloe és eltűnt a szobájában, nem is foglalkozva Roxanne kérdő arckifejezésével. Nate nem szólt semmit, csak bevágta maga mögött az ajtaját. 10 perccel később Chloe kocsi kulccsal a kezében kisétált az ajtón és már száguldott is Boston felé. Nem törődve a késői órával csöngetés nélkül bement a házba, majd lefeküdt aludni a díványra, de egész este csak forgolódott. Hajnali négykor felkelt ivott egy pohár tejet és megvárta amíg felébrednek.

-Chloe? –lepődött meg a nagymamája amikor belépett a konyhába – Te, hogy kerülsz ide?

-Szia Nagyi! A dédivel szeretnék beszélni –válaszolt Chloe.

-Miről lenne szó? Hátha tudok segíteni –mosolygott a nő.

-A testvéredről –mondta egyszerűen Chloe.

-Még is mit szeretnél tudni?

-Tudod, született két gyereke –kezdte Chloe.

-Igen, de sajnos a családja meghalt –motyogta a nő.

-Nem. Az fiúk életben maradtak, és az idősebbnek Scottnak született két fia és egy lánya –mesélte tovább Chloe.

-Élnek a nővérem fiai? –kapta fel a fejét a nő.

-És én meg Scottnak a fia Nate már régóta együtt járunk, mert most tudtuk meg, hogy másodunokatestvérek vagyunk, de valamiért úgy érzem, hogy valami titok van ebben a dologban –fejezte be Chloe a történetét.

-Hahh –sóhajtott a nő –Jól érzed. Én is csak akkor tudtam meg, amikor anya meghalt –mondta a nő. Chloe figyelmesen hallgatott –A testvéremet babaként találták az utcán, azonban elkerülve a kellemetlenségeket egy irat sem jegyzi, hogy örökbe fogadás által került a családhoz, mert félő volt, hogy a szülei, akik minden bizonnyal szándékosan hagyták az utcán, keresni fogják. Ezért a papírokon Te és Nate, ugye így hívják? Másodunokatestvérek vagytok, de a valóságban nem. De nagyon kérlek erről ne beszélj csak ennek a fiúnak, mert ezt még nekem se szabadna tudnom –fejezte be a nő. Chloe bólintott.

-Köszönöm szépen Nagyi! –ölelte meg Chloe a nőt –Most viszont haza megyek, mert már biztosan hiányolnak. Szia! –köszönt el a lány, és majd kicsattant az örömtől. Széles mosollyal az arcán vezetett hazáig. Hétvége volt, így nem kellett dolgoznia. Bezárta a kocsit, és rohant a másodikra, nem foglalkozott az ajtó kinyitásával, egyszerűen átsétált rajta. Ledobta a táskáját, és berohant Nate szobájába. A fiú az ablakában ült, és nézte a várost.

-Nate –kezdte Chloe. A fiú felé fordult, érdektelen arckifejezéssel.

-Hm?

Chloe elmosolyodott és megölelte a fiút.

-Szeretlek, és szeretni foglak, mert semmi sem állhat közénk –suttogta a fiú fülébe. Nate ellökte megától.

-Miről beszélsz? De hát rokonok vagyunk –furcsálta Nate, mire Chloe elmesélte a történetet.

-De erről senkinek sem beszélhetünk.

-Ezek szerint lehet közös jövőnk? –kérdezte Nate.

-Igen, de a többiek szerint nem jó a kapcsolatunk –mondta Chloe –És lehet, hogy megpróbálják meggátolni a viszonyunkat.

-Főleg a szüleink, mert ők ezt nem fogják jó szemmel nézni –adott igazat, Nate a lánynak.

Két nappal később

-Szegény Chloe –mondta Kitty miközben mosogatott –Annyi mindent átéltek Natel, hogy végre sínen legyen a kapcsolatuk erre most ez a dolog…

-Igen tényleg sajnálom őket, de hát erről senki nem tehet –helyeselt Bobby.

-Mi lenne, ha Jeanekkel együtt meglátogatnánk őket? –ajánlotta Kitty, majd tárcsázta is őket. Scott és Jean helyeselték az ötletet, és a csapat néhány perc múlva már ott is volt. Felsiettek a második emeletre és kopogtak. Semmi. Úja, megint semmi, csak a zene egyenletes ritmusa. Kitty persze könnyedén átvitte a társaságot az ajtó túloldalára, de ez  nem bizonyult a legjobb ötletnek… A szülők hirtelen köpni-nyelni nem tudtak. A két fiatal a díványon ült és úgy tűnt már lassan egy órája megállás nélkül mandula hokiznak…

-Elment az eszetek! –ordított Scott és Bobby szinte egyszerre, mire a „bűnösök” abbahagyták a csókolózást, és felugrottak a kanapéról, majd szüleik felé fordultak.

-Ennyire felelőtlenek vagytok? –kiabált Jean – Hiszen rokonok vagytok! Ha egy kicsit is tovább mentek a csókolózáson annak következményei lehetnek!

-Azt hittem megbízhatok benned –folytatta Kitty, lánya felé fordulva.

-Én meg azt hittem számíthatok rád –feleselt Chloe, mire egy hatalmas pofont kapott, amiben benne volt a féltés, a düh és a szeretet is. Mindenki állt és Kittyt és Chloet nézték, akik egymással farkas szemet néztek.

-Ne merészelj feleselni velem –szólalt meg végül Kitty.

-Akkor te meg lépj ki az életemből –vágott vissza Chloe. Ez akkora pofon volt Kitty számára, hogy csak meredten nézte a lányt, majd távozott a lakásból. Követte őt Jean, majd Bobby, aki még az ajtóból visszafordult.

-Azt hittem értelmes lányt neveltem fel –majd ő is távozott az utolsó Scott volt, aki Natehez intézte szavait.

-Higgyétek el, még nem végeztünk veletek –majd becsapta maga mögött az ajtót. Chloe pedig Natehez bújt, és ketten bámulták a becsukott ajtót…