-Aaron Samuels? –kérdezte Chloe, nagyra nyílt szemekkel.

-Igen. Talán ismeri? –kérdezte vissza a rendező.

-Futólag –mondta gyorsan Chloe –„Ja, nagyon futólag csupán 2 évig jártunk” –gondolta még hozzá.

-Akkor legalább könnyű lesz eljátszaniuk a szerelmes párt –mosolygott a rendező.

-„A mit?” -gondolta magában Chloe, de csak mosolygott a rendezőre. Ebben a pillanatban belépett Aaron az irodába.

-Elnézést a késésért de a biztonságiak alig akartak beengedni –mondta zavartan, majd a neki háttal álló lányt nézte végig és határozottan tetszett neki a lányt.

-Semmi gond. Éppen Miss. Drake-kel beszéltem a szerepről –ekkor Chloe a fiú felé fordult.

-Chloe? –lépett egyet hátra a fiú.

-Én is örülök, hogy látlak –mondta a lány fejét oldalra billentve.

-Majd később még beszélgettek. Akkor találkozunk holnap Miss. Drake.

-Kérem, hívjon Chloenak

-Rendben. Akkor holnap nyolckor találkozunk, a forgatást pedig tízkor kezdjük. A kártyára vigyázzon, mert csak azzal léphet be a forgatás helyszínére. Viszlát!

-Viszlát! –köszönt Chloe is majd kiment az ajtón, Aaron pedig még félig kábultan leült az íróasztal előtt lévő székbe.

Pár perc múlva már otthon is volt…

-Sziasztok! –köszönt mosolyogva.

-Szia! –mondta Roxanne.

-Hol voltál? –morogta Nate.

-Egy rendezőnél voltam. Főszerepet kaptam egy filmbe.

-Miféle filmbe?

-Egy táncos filmbe.

-És kik játszanak még benne?

-Ismeretlen színészek, de Tina tervezi a jelmezeket és a  díszletet,a partnerem pedig Aaron lesz –magyarázta Chloe.

-Aaron? –erre a szóra Nate úgy pattant fel, mint aki tűbe ült.

-Aha. De nyugi, csak munka kapcsolat –mondta gyorsan Chloe.

-Végül is teljesen mindegy –vonta meg a vállát Nate.

-Mindegy? Szóval neked nem számít, hogy kivel vagyok együtt? –akadt ki Chloe. Roxanne gyorsan(már amenyire tőle telt) bement a szobájába.

-Azt hiszem akkor sem érdekelt a véleményem, amikor annak idején szakítottunk –vágott vissza Nate.

-Ne keverjük össze a két dolgot! –kiabált Chloe.

-Miért ez miben más, azon kívül, hogy most még pénzt is kapsz érte? –kiáltott vissza Nate, de maga sem tudta miért teszi.

-Szóval szerinted én még mindig az a hülye kis csitri vagyok, aki akkor voltam, igaz?

-Hát nem sokat változtál –mondta Nate, mire Chloenak elakadt a lélegzete. Felkapta a táskáját és kiviharzott a lakásból, majd becsapta maga mögött az ajtót. Nate egy másodperc múlva észbe kapott és utána rohant.

-Várj nem úgy értettem! Hagy magyarázzam meg!

-Tudod mit csinálj a magyarázatoddal! –intett be neki Chloe, majd kiment az utcára. Nate sóhajtott egyet, majd visszament a lakásba, ahol Roxanne várta.

-Így legalább nem kellett elmondanod neki semmit –mondta a lány.

-Lehet, hogy igazad van… -mondta Nate, majd leült a kanapéra.

-Neki is és neked is így lesz a legjobb –folytatta Roxanne –Így legalább nem eltiltva lesztek egymástól, hanem szakítottatok.

-Tudom, de akkor sem gondoltam komolyan, amiket mondtam neki.

-Egyszer úgy is haza kell jönnie, és akkor elmondhatod neki, hogy nem gondoltad komolyan mégis úgy érzed, hogy nem akarod folytatni és akkor lezártad a kapcsolatotokat.

-Majd csak lesz valahogy –sóhajtott Nate.

Eközben Chloe a városban sétált. Semmi kedve nem volt haza menni, viszont a szüleinél sem alhatott, hiszen velük is összeveszett. Tináéknál pedig nincsen hely. Ahogy sétált egy lakónegyedbe keveredett.

-„Miért ilyen ismerős ez az utca?” –gondolta magában. Amikor azonban elhaladt a 16-os ház mellett rögtön eszébe jutott –„Hiszen itt lakik Aaron! Remélem nem fogja tolakodásnak venni” –azzal becsöngetett. Már 11 óra volt. Elég sokáig sétált a városban. Aaron egy hirtelen magára kapott ingben nyitott ajtót.

-Te meg mit keresel itt? –lepődött meg Chloe láttán.

-Hát volt egy kis zűr otthon –motyogta a lány.

-Gyere be és majd elmeséled –hívta be Aaron.

-Bianca nem él veled? –kérdezte Chloe –És a szüleid?

-Bianca egy hegymászás alkalmával meghalt –motyogta a fiú- A szüleim pedig Európába költöztek.

-Oh, nagyon sajnálom.

-Már lassan egy éve, kezdem megemészteni a dolgot -magyarázta Aaron –De veled mi történt?

-Hát még mindig Natetel jártam, és már nagyon jó volt a kapcsolatunk, én még azt is el tudtam volna képzelni, hogy összeházasodunk, de ma nagyon csúnyán összevesztünk, és nem tudom, hogy sikerül-e helyre hoznunk ezt a dolgot –mesélte Chloe is.

-És nem akarsz haza menni igaz?

-Nagyon ismersz –mosolygott a lány.

-Csak 2 évig jártunk –vonta meg a vállát Aaron –De nyugodtan alhatsz itt. Azonban csak pólót tudok adni, hálóinget nem tartok itthon.

-Tökéletesen megfelel –mosolygott Chloe –És nagyon köszi Aaron!

-Semmiség. Gyere, keresünk valamit neked a szekrényben –azzal eltűntek a hálószobában, és pár perc múlva találtak is Chloenak pólót és takarót.

-Csak a kanapén tudsz aludni, mert másik ágyam nincsen.

-Jó ez nekem.

-Na akkor én megyek és lefekszem, mert holnapra azért fittnek kell lennem. Jó éjt!

-Szia! –köszönt Chloe is, majd mikor Aaron eltűnt a szobában átöltözött és lefeküdt aludni. Eközben Nate kezdett ideges lenni.

-Már fél tizenkettő és Chloe még sehol. Hova tűnt ez a lány? Kittyéknél nem lehet hiszen velük összeveszett. Tináéknál sem lehet, mert azt hallottam volna. Talán az intézetbe ment? Nem hiszem, Chloe inkább a barátaihoz szokott menni. De nem telefonálhatom végig az összes barátját fél tizenkettőkor? Kihez menne legszívesebben? Stormie-hoz nem mehetett, mert ő elutazott Toryval és Rainaval. Nyah a férjével Mackkel két hete elköltözött. Akkor marad Wilson, aki meg két utcányira lakik tőlünk. Meglátogatom. Roxanne elmentem, majd jövök! –gondolkodott hangosan Nate, majd kiment az utcára. Átment Wilsonhoz benézett az ablakokon, de sehol nem volt Chloenak nyoma.

-„Mi van ha valami baja esett? Akkor az az én hibám és soha nem bocsátanám meg magamnak! A városban nem lehet, mert akkor valaki észrevette volna és beviszi a kórházba ahol viszont ma anya is bent van és akkor szólt volna. Szétnézek a csendesebb kertvárosokban” -gondolta megint végig Nate és elindult a legközelebbi felé.

Chloe viszont csak forgolódott a kanapén és nem tudott aludni.

-„Felkeltem Aaron és megkérdezem, hogy van-e itthon altató” –gondolta és be is ment a fiúhoz.

-Aaron! –költögette.

-Mi történt?

-Van altatód?

-Aha, mindjárt megkeresem –mondta és felkelt, majd kimentek a konyhába, ahol a gyógyszereket tartotta. A konyhában azonban nagy rendetlenség volt –Tegnap bulit tartottam –magyarázta Aaron. Chloe nevetett, majd a következő pillanatban megcsúszott a kiöntött italon és majdnem elesett de Aaron elkapta és rámosolygott.

-Köszi –mosolygott Chloe is.

-Nincs mit –mondta a fiú, majd megcsókolták egymást. Chloe elfeledkezett az altatóról…

Nate eközben az utcán járt és amikor a házhoz ért eszébe jutott Aaron. A konyhában égett a villany és a nappaliban is.

-„Úgy látom ébren van” –vonta le a következtetést és becsöngetett, de választ nem kapott így hát újra csöngetett.

-Ne nyisd ki -mondta Chloe –Hiszen már olyan késő van.

-Muszáj –ellenkezett Aaron és szó szerint beesett a nappaliba. Már az ablakból látta, hogy Nate az. Chloe is kinézett, és amikor meglátta Natet teljesen ledöbbent. Nate is látta a lányt, aki ott állt az ajtóban egy pólóban és gubancos hajjal, valamint Aaront is látta kiesni a szobából. Nem tudta, hogy miért de bosszantotta a dolgot. Végül is ő szakított Chloeval. De már megint megismétlődik ugyan az, mint annak idején. Eldöntötte, hogy nem fog kiabálni, de amikor Aaron kinyitotta az ajtót behúzott neki egyet, mire az visszaütött, és a két fiú egymásnak esett. Átestek a kanapén is. Ekkor Chloenál betelt a pohár és hatalmasat ordított.

-Hagyjátok abba! –mire a két fiú úgy ahogy volt megállt.

-Bocs Chloe –mondta Aaron, majd eleresztette Nate pólóját.

-Szintén. Nem tudom, hogy mi ütött belém.

-Én tudom –mondta a lány villogó szemekkel –Azt hiszem, először te voltál szóval most már kvittek vagyunk.

-Hát azért te nagyobb hibát követtél el –tápászkodott fel Nate.

-Nem csaltalak meg Aaronnal ha erre gondolsz. De tudom…. A Summers-Grey gyerekek tökéletesek, főleg Nate. Egyszerűen hibátlan, tökéletes minden lány a lábai előtt hever. Hogy jövök én ahhoz, hogy bármivel is megvádoljam? –tette a szívére a kezét Chloe –Tűnj el Nate az életemből. Elegem van a beképzelt stílusodból és abból, hogy mindig csak cirkuszolni tudsz. Azt akarom, hogy örökre eltűnj az életemből –kiabált Natetel a lány.

-Sajnos ez lehetetlen ugyanis rokonok vagyunk –vigyorgott Nate.

-Hagyj békén Nate –vágott a fiúhoz egy lámpát, Chloe könnyezve. A dobás pontos volt és Nate elájult. Chloe a kezét a szája elé kapta.

-Szép dobás volt –térdelt le a fiúhoz Aaron –Betörted a fejét. Az a lámpa nagyon kemény. Hívd a mentőket.

-Nem. Matt-et hívom –mondta Chloe és már tárcsázta is Tináékat.

-Hallo? –szólt bele Matt álmosan.

-Szia Matt! Chloe vagyok, és véletlenül betörtem Nate fejét. Ide tudnál jönni? Aaronnál vagyok.

-Betörted az öcsém fejét? –ordított a telefonba Matt, mire Tina felébredt.

-Ha ideértél elmagyarázom –mondta Chloe –Siess!

-Oké, megyek már –válaszolt Matt és letette a telefont.

-Mi történt? –kérdezte Tina.

-Chloe betörte Nate fejét –mondta Matt miközben öltözött.

-Úristen! Várj segítek! –mondta Tina és egy gondolattal felöltöztette Mattet.

-Ó köszi! Szia, sietek! –rohant el Matt. Amilyen gyorsan csak tudott már ott is volt Aaronnál.

-Matt, de jó, hogy itt vagy! –mondta Chloe, de Matt rá sem hederített, csak oda ment Natehez és meggyógyította.

-Remélem boldog vagy Chloe! Te mindig csak gondot okozol a családomnak –mondta Matt. Aaron jobbnak látta nem beleszólni ebbe a dologba.

-Még, hogy én? Ja igen, te is Summers vagy, és ugye tudjuk, hogy a Summers-Grey gyerekek tökéletesek –vágott pofát a lány.

-Szörnyű vagy Chloe! –csatlakozott be a vitába Nate.

-Elegem van abból, hogy én vagyok az oka mindennek –mondta Chloe.

-Nem tehetünk róla, hogy ez valóban így van –vigyorgott Matt.

-Na jó elég legyen, tűnjetek innen! –vágott közbe Aaron.

-Nagyon szívesen. És holnap vidd el a cuccodat a lakásból –mondta Nate Chloenak, majd a testvérével távozott. Amint elmentek Chloe zokogni kezdett…