Amikor Jean egyből elindult, hogy megkeresse a két fiát. Amikor felért az emeletre, a folyosón egyből meglátta Tinát és Roxanne-t, akik idegesen sétálgattak a folyosón.

-Hogy vannak? –kérdezte Jean, amikor odaért hozzájuk.

-Nem sok mindent tudunk, az egyik orvos nemrég ment be ellenőrizni őket, ha kijön, akkor biztosan meg tudja mondani. –magyarázta Tina szomorúan. –Idáig csak annyit tudok, hogy Matt-et valaki megmérgezte a látogatási idő alatt.

-Nate-tel mi történt? –fordult Jean a másik lányhoz.

-Az éjszaka közepén valaki hasba szúrta egy késsel, szerencsére a környéken járt egy mentőautó, így hamar be tudták hozni.

-De ki lehetett az?

-Az ordításra ébredtem fel, mire odaértem már senki sem volt ott… -fejezte be Roxanne, mivel az orvos kijött a fiúk kórterméből.

-Lilian, hogy vannak? Mi történt velük? Ugye nem súlyos… -zódította Jean a kérdések özönét a kolléganőjére.

-Őszintén? –kérdezte az idős nő, miközben idegesen igazgatta a papírlapokat a mappájában.

Jean csak némán bólintott, a két lány pedig idegesen figyelt.

-Az idősebb fiad, Matthew már túl volt az életveszélyen, viszont tegnap, tudomásunk szerint közvetlenül zárás előtt valaki megmérgezte. Mégpedig jelentős mennyiségű metil-alkoholt juttatott az infúziójába. Ha Matthew teljesen egészséges lenne, akkor sokkal könnyebb helyzetünk lenne mivelhogy egy egyszerű gyomormosással el lehetne távolítani a mérget a szervezetből, mivel viszont pár napja szenvedett autóbalesetet, a szervezete jelentősen legyengült, így ellenszérumra van szükség. Viszont… A Bayville-i kórház nem tartozik a legnagyobb, és legfelszereltebb kórházak közé, így valahonnan máshonnan kell megszereznünk az ellenmérget.

-És hol van a legközelebbi hely? –kérdezte Jean idegesen.

-A legközelebbi helyről helikopterrel 3 órán belül tudják ideszállítani, viszont a méreg túl gyorsan hat, így ha egy órán belül nem kerül be a vérkeringésébe, akkor semmit sem ér az egész, mivel a méreg túl gyorsan támadja a sejtjeit. A helikopter egy órája indult, szóval ha egy órán belül ideér, akkor, ha elég erős a szervezete, akkor megmenthetjük, viszont ha nem, akkor nem biztos, hogy túléli a ma éjszakát… sajnálom… -mondta Lilian, majd elővett egy lapot, beleolvasott pár helyen.

-És… és Nate? –kérdezte Jean a könnyeivel köszködve.

-Sajnos a kés, amivel hasba szúrták, több fontos belső szervét is károsította, mint például a gyomor, és a vese… Ráadásul elég sok vért veszített, mire sikerült elállítanunk a vérzést… Sajnálom, de már semmit sem tehetünk… Már csak néhány órája lehet hátra… Sajnálom, de mindent megpróbáltunk… ez minden, amit tehettünk… Sajnálom… -mondta Lilian, majd ismét felvette a szemüvegét, visszarakta a lapot a mappájába és otthagyta a többieket.

-De… de… -mondta Jean reménykedve, majd leült az egyik székre és megpróbálta feldolgozni az előbb hallottakat.

Christina és Roxanne is csak reményt vesztve álltak és néztek egymásra.  Végül Roxanne törte meg a csendet.

-Azt hiszem, hogy Matt-en még tudok segíteni…

-Hogyan? –kapta fel a fejét Tina és Jean.

-Hogy ha a ti szemszögötökből nézzük, akkor én a jövőben élek. És valószínűnek tartom, hogy fejlődött annyit az orvostudomány, hogyvan valami hatásos ellenszer a méreg ellen. Egyébként is van egy orvos a családban, szóval megpróbálhatom elintézni az ellenszert… -magyarázta el a tervét Roxanne, mire a többiek reménykedve néztek rá. –Mennyi időm van addig, amíg lejár az 1 óra?

-Még… 45 perc… és a metil-alkoholhoz kell ellenszer… -mondta Jean a könnyeit törölgetve.

-Sietek vissza… Megpróbálok Nate-nek is keríteni valamit, ha sikerül…  -mondta Roxanne, majd bekanyarodott a folyosó végén, ahol senki sem látja, peprogramozta az időutazó szerkezetét és elteleportált.

Ezalatt Chloe és Aaron éppen kávézgattak a forgatás szünetében.

-Elég fáradtnak tűnsz… rosszul aludtál éjszaka? –kérdezte Aaron aggódva.

-Az egész éjszaka olyan volt, mint valami rémálom… -mondta Chloe, miközben arra gondolt, amiket előző este tudott meg…

-Ugye a rémálmoknak semmi köze ahhoz, hogy tegnap este csak úgy eltűntél?

Pár percig egyikük sem szólt egy szót sem, majd végül Chloe törte meg a csendet.

-Volt egy kis elintézni valóm, de inkább nem szeretnék beszélni róla… csak egy kisebb családi probléma, de most már minden rendben… Megyek, sétálok egy kicsit mielőtt folytatjuk a forgatást… -mondta Chloe, majd otthagyta Aaront, mielőtt újabb kérdéseket tett volna fel.

-Hova tűnt Drake kisasszony? –bosszankodott a rendező, amikor már legalább már fél órája Chloe-ra vártak.

-Biztos mindjárt megérkezik, azt mondta, hogy sétál egy kicsit és… -próbálta meg Aaron menteni a helyzetet.

-Nem érdekel, hogy mit mondott! Egész délelőtt olyan volt, mintha lélekben valahol máshol járna… Ha 5 percen belül nem érkezik ide… -dühöngött Dion.

-Rögtön előkerítem… -mondta Aaron, majd végigrohant az épület folyosóin, viszont sehol sem találta Chloe-t. Elindult, hogy még egyszer végigjárja az épületet, amikor viszont az egyik folyosó közepénél tartott hirtelen elment az áram az épületben, így teljes sötétségben tapogatózott tovább. Egyszer csak valami mozgást észlelt, a sötétben viszont senkit sem látott.

-Chloe, te vagy az? –kérdezte, majd amikor megfordult, egy macska – szempárral nézett farkasszemet. Megpróbált lassan hátrálni, ám az illető kieresztette a karmait és végigszántotta vele az arcát. Aaron megpróbálta kivédeni az újabb támadást, viszont az ellenfele kirúgta a lábait, az esés közben pedig úgy beverte a fejét, hogy elvesztette az eszméletét.

Ezalatt Tina és Jean a kórházban türelmetlenül járkáltak fel s aláa kihalt folyosón.

-Nem kellett volna még visszaérnie? –kérdezte Jean két percenként.

-Még van legalább 10 perc… -próbálta Tina Jeant nyugtatni, amikor meglátták, hogy Roxanne rohan feléjük a kórház folyosólyán.

-Sikerült? –kérdezte Christina és Jean egyszerre.

-Megszereztem az ellenmérget, plusz néhány tabletta, vitamin, antibiotikum meg hasonlók… Nem volt könnyű, de még sikerült valami olyan gyógyszert kerítenem, ami felgyorsítja a gyógyulást, úgyhogy ha közben nem követnek el újabb merényletet ellene, akkor egy órán belül magához tér… .magyarázta Roxanne, miközben sorban kipakolta a gyógyszereket egy kis hátizsákból.

-Hál’ Istennek… és ha Matt magához tér, akkor Nate-t is meg tudja gyógyítani. –mondta Jean csillogó szemekkel.

Két órával később már mindkét fiú élt és virult, ám a város másik felén nem volt ekkora az öröm. Amikor Aaron magához tért és körbenézett, egy szobában ült egy székhez kötözve. Megpróbált kiszabadulni, viszont a kötelek túl szorosak voltak. Néhány percnyi próbálkozás után abbahagyta a próbálkozást, mivel hangokat hallott a szomszéd szobából… megpróbált teljesen csendben maradni, így pár percen belül az egyik hangot sikerült felismernie… Chloe hangja volt az, a többi hang viszont idegen volt számára. Megpróbálta a lány nevét kiáltani, rögtön ezután kinyílt az ajtó, és ismét felbukkant a támadója.

-Ki vagy, és mit akarsz? Mit csináltatok Chloeval?

-Lucynek hívnak, és az én feladatom, hogy vigyázzak rád, amíg a többiek Chloeval tárgyalnak. –magyarázta a lány mosolyogva.

-Mi?! Mi köze Chloenak és nekem ehhez az egészhez?! –kérdezte Aaron, mire Lucy végighúzta az egyik karmát Aaron arcán.

-Hála a barátnődnek, már senki sem állhat az utunkba… -magyarázta a lány, majd lekevert egyet Aaronnak, aki ismét elvesztette az eszméletét.

-Mi volt ez? –kérdezte Chloe, amikor meghallotta Aaron kiáltásának foszlányait.

-Nem lényeges… Hála neked, már senki sem állhat az utunkba. –magyarázta Victor. –Most, hogy mind a négy nagy hatalmú barátodat elintéztük…

-Mi? Milyen négy? De hiszen én csak bosszút álltam Nate és Matt gyilkosain… Ez csak kettő. -mondta Chloe hangosan gondolkozva.

-Ez az egész csak mese volt, amit te szerencsére el is hittél… nem gondoltuk, hogy ilyen könnyen fog minden menni…

-Nem gondol”tuk”? Kik? Karl… –kérdezte Chloe rémülten.

-Nos, nézzük csak… Brian, Julia, Rea, Lucy és én, Victor… Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen könnyen beveszed a mesét a barátaid gyilkosáról… Matt-et és Nate-t megölted, többi Roxanne sem áll az utunkban, mivel amikor megtudta, hogy Nate a halálán van, hazautazott Franciaországba… -magyarázta Victor, miközben megveregette a lány vállát. –Szépmunka volt!

-És ki a negyedik? –kérdezte Chloe, majd hirtelen elsápadt, amikor eszébe jutottak Michael szavai a kórházban…

-Aaron Samuels…