-Michael? Ti meg hogy kerültök ide? –kérdezte Chloe és Aaron kíváncsian, mivel csak Michaelt látták, a másik két embernek a körvonala a szomszéd szoba sötétjében rajzolódott ki.

-Sajnálom, de nem volt más választásom… -válaszolta a fiú lesütött szemekkel.

Aaron és Chloe megpróbálták kitalálni, hogy vajon ki lehet az a két személy, akit Michael elhozott ide, amikor…

-Na neee... –mondta Aaron elszörnyedve, amikor egy macskaszem-pár megvillant a szomszéd szoba sötétjéből. –Tünés a házamból…

-Szióka drágám, én is örülök, hogy látlak. –dobott egy puszit a fiúnak Lucy, majd előlépett a fényre.

-Bocs, hogy csak úgy köszönés nélkül leléptem, csak közbejött egy sürgős elintéznivalóm. –mondta Aaron fintorogva.

-Hm, szerintem kifejezetten jól áll az a néhány sebhely az arcodon… -mondta Lucy miközben kieresztette a karmait.

-Na jó, ebből elég volt! –akadt ki Chloe.

-Csak nem féltékeny vagy? –kérdezte Lucy kötekedve, mire Chloe fülig vörösödött.

-Lucy, fejezd be… -hallatszott egy ismerős hang a szomszéd szoba sötétjéből, majd Victor felkapcsolta a villanyt.

-Mi akarsz tőlünk?

-Tőled semmit, Chloe, mivel ügyesen megoldottad a munka rád eső részét, és eltetted láb alól Matt-et és Nate-t.

-Sajnos rosszu… -vágott volna vissza a lány, viszont Aaron a könyökével oldalba ütötte, figyelmeztetve, nehogy elszólja magát. –Akkor? Miért jöttél?

-Te most már szabad vagy… Már csak egy valaki áll az utunkban a négyes kis csapatból… -mondta Victor Aaron felé bökve…

Ezalatt a város másik felén a többiek még mindig nem nyugodtak meg teljesen.

-Hogy volt képes ezt tenni? –járkált fel s alá Tina Jean-ék nappalijában.

-Jól van, nyugodj meg, mindenki megúszta… -próbálta meg nyugtatni Nate.

-De akkor is, miért… -kezdett bele megint Tina, amikor Matt félbeszakította.

-Nem hagynátok abba? Már fáj a fejem tőletek… -mondta Matthew miközben leült az egyik fotelbe és a fejét fogta.

-Biztosan valamelyik gyógyszer mellékhatása. Ha jól emlékszem akkor gyógyteák segítenek, hogy megszűnjenek ezek a mellékhatások. –magyarázta Roxanne.

-Ne menj sehová kicsim, mindjárt hozok egy kis teát… -indult Jean mosolyogva a konyhába.

-Nah ezt jól megkaptad… -vigyorgott Nate.

-Jajj nekem… -mondta Matthew, miközben lejjebb csúszott pár centit. –Roxanne, muszály volt? Ismered, milyen teákat szokott anya főzni…

-Bocsi, de nem hagyhattam ki. –mondta Roxanne mosolyogva.

-Matt ha megittad a teát, utána haza is mehetünk. –mondta Tina. –Még be kell mennem a munkahelyemre, egy-két ruhát átjavítani…

-Rendben, de ne engedd a kormányhoz ülni Matthew-t. –mondta Jean miközben behozta a teát.

-De miért nem?! Anyaaa…. Nem az én hibám volt az autóbaleset… -akadt ki Matt.

-Lassan már bérletet vehetnétek a kórházba, több időt töltötök ott, mint kórházon kívűl… -magyarázta Jean.

-Én is megyek, még van egy kis elintézni valóm…

-Akkor megyek én is, mielőtt még valaki kitalálja, hogy töltsem itt az éjszakát… -búszúcskodott Nate. –Sziasztok!

-Min gondolkodsz? –kérdezte Nate miközben hazafelé sétáltak.

-Valami gyanús ebben az egészben. Chloe megámadott titeket. Viszont mi volt az ok? Nem hiszem, hogy csak úgy unaloműzésként szervezte be esti programnak. Szerintem valaki már áll a dolog mögött… -magyarázta Roxanne.

-Értem mire gondolsz, van benne valami…