Amikor egy fél órával később kiment a szobájából, Chloe Aaron karmolásait kezelgette, Sophie pedig éppen azon volt, hogy megint az idegeikre menjen.

-Atya úr isten! Chloe? Hogy lehettél képes erre? –mondta Sophie vigyorogva.

-Jajj, ne kezd megint. Egyébként mire hogy lehettem képes? –kérdezte Chloe mérgesen.

-Elhiszem, hogy odavagy Aaronért, de ez azért már, megbocsáss… -csóválta a fejét Sophie.

-Én inkább már semmit se hallok, semmit se látok, vegyétek úgy, mint ha itt se lennék… -mondta Aaron.

-Chloe… Hogy lehettél képes így összekarmolni szegényt? –mutatott rá Sophie vigyorogva Aaron sebeire.

-Mi… mi van? –kérdezte Chloe leesett állakkal.

-Chloe, ezt nem gondoltam volna rólad… És még szegény Lucy-re fogni az egészet…-cukkolta tovább Sophie.

-Nah most már tényleg betelt a pohár!!! –kiáltotta felháborodva Chloe és elkezdte Sophie-t kergetni a lakásban körbe körbe.

-Nah jó, hagylak titeket… -mondta Aaron mosolyogva, majd bement Chloe szobájába, Nate pedig besétált a konyhába, hogy készítsen egy kávét.

Azután leült az asztalhoz, majd miközben a kávéját kevergette, elbambulva nézett maga elé.

-Valami baj van? –kérdezte Roxanne, miközben az újságot böngészte. –Nagyon csendes vagy.

-Mindegy, nem lényeges. –mondta Nate miközben rendíthetetlenül nézte a kávéscsészéjét.

-Nah jó, ki vele… -mondta Roxanne 10 perccel később, amikor Nate még mindig a kávéját kevergette. –Nate, nézz a szemembe…

-Úgysem tudnál semmit változtatni a dolgon… -jött a válasz néhány másodpercnyi farkasszemezés után.

-Ha nem mondod el, hogy miről van szó, akkor tényleg nem. –mondta Roxanne továbbra is farkasszemet nézve.

-Sajnálom. –morogta Nate újra a kávéra meredve.

-Én sajnálom… Hogy ennyi év után nem vagy képes megbízni bennem… -mondta Roxanne, majd visszavonult a szobájába.

Mire Nate leküzdötte a csésze kávét, addigra csak ő és Sophie maradt a lakásban.

-A többiek? –kérdezte a fiú, miután senkit mást nem talált.

-Chloe a rendezőjével tárgyal, Roxanne bement a munkahelyére, Aaron sétálni ment, Selene pedig ha jól tudom Aaronnal kísérte el. –magyarázta Sophie miközben a tv-csatornák között váltogatott.

-Aha.

Ezalatt Selene éppen Aaronnal etette meg ugyanazt a sztorit, amit alig egy órával ezelőtt Nate-tel. Viszont épp, hogy elcsattant a csók, megcsörrent a lány telefonja.

-Egy pillanat. –mondta kacsintva, majd pár méterrel arrébb húzódott, és lehalkítva a hangját beleszólt a telefonba. –Tessék? Igen, minden a terv szerint megy… Ha minden igaz, akkor egy fél nap se kell és teljesen felbomlik az összetartás közöttük… Akkor pedig könnyen elintézhetjük őket… -mondta Selene gonoszan kacajjal. –Egész könnyen bevették a sztorimat a bolondok, pláne Nate… Aaronnal kicsit nehezebb dolgom volt, mert most ismertem meg alig néhány órája…

-Nate még él? Nah mindegy… játszd tovább a szerepedet, készenlétben fogunk állni... És ha jelt adsz, akkor végre leszámolunk velük… -mondta a vonal másik végén Victor.

-Rendben, viszlát… -mondta Selene, majd letette a telefont.

-Minden a terv szerint halad… Igaz egy-két apróságra nem számítottunk… -fordult Victor Lucy felé.

-Mégpedig? –kérdezte a lány aggódva.

-Úgy tűnik Chloe nem ölte meg Natet. De nem baj, majd elintézzük a többiekkel együtt.