-Mi? –értetlenkedett Aaron, majd a következő pillanatban már meg is kapta a választ a kérdésére, mivel a lány átölelte a vállát és mindkettőjüket vízzé változtatta, majd szépen kicsorogtak az ajtók alatt, egyenesen ki az utcára, majd végig az utcán a fal tövében…

Amikor egy elhagyatott ház pincéjébe értek, Selene visszaváltozott emberi alakba, s így Aaron is újra a régi volt.

-Ezt meg miért csináltad?! –kérdezte Aaron felháborodva. –Hova a francba hoztál?

-Beszélni akarok veled. –közölte a lány nemes egyszerűséggel.

-És ezért kellett pocsolyaként végigcsorogni a fél városon, hogy pont itt beszélhess velem? -kérdezte a fiú gúnyosan.

-Nem akartam, hogy közben zavarjanak. –mondta Selene bájos arckifejezéssel.

-Én viszont már nagyon unom ezt az egészet.

-Rendben, te akartad… A többieknek sikerült feltörni Cerebo-t és megszerezni a CD-t, szóval ha felfedlek titeket Victor és Lucy előtt, nem lesz nehéz… -folytatta Selene, viszont Aaron beborította egy adag pókhálóval, majd kihasználva, hogy a lány mozgás képtelen, gyorsan kereket oldott. Viszont nem akart vissza menni a lakásba, mivel tudta, hogy Selene valószínűleg oda megy vissza, miután őt nem találja, így miután elég távol került a lánytól, elkezdett az utcán bóklászni.

Délután, amikor Chloe hazaért, mindenhol kereste Aaront, viszont senki tudta, hogy hol lehet…

-Selene, te itthon maradtál, nem tudod, hol lehet? –kérdezte Chloe aggódva.

-Nem sokkal később miután elmentetek, én is elmentem a városba, de mire hazaértem, már nem volt itthon. –magyarázta a lány.

-Hm, legalább valami üzenetet hagyhatott volna, vagy valami. De telefont se vitt magával. –morgott Chloe.

-Sziasztok! –kiáltott Sophie a többieknek, amikor hazaért, de mindenki értetlenül nézett rá. –Ennyire nem kéne örülni… csak nem temetésen voltatok?

-Nem, csak Aaron eltűnt. –magyarázta Chloe. –Te nem találkoztál vele?

-De. –mondta Sophie vigyorogva, majd amikor meglátta Chloe csillogó szemeit, hozzátette. –Még tegnap, amikor délután hazajött. Jah, meg még reggel, mielőtt elmentem.

-Köszönöm a segítsegét! –válaszolta Chloe gúnyolódva. –Igazán sokat segítettél. Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküled…

-Nah ugye. –mondta Sophie mosolyogva.

Ezalatt Nate próbálta minél jobban elkerülni Selene-t, s közben kitalálni valamit, hogy hogyan lehetne megoldani a gubancot, amit a lány okozott.

-Roxanne, hova mész? –kérdezte Sophie, amikor meglátta a lányt egy bukósisakkal a kezében, amint a bejárati ajtó felé tart.

-Csak motorozok egy kört a városban.

-Veled mehetek? –kérdezte Sophie csillogó szemekkel.

-Majd máskor, most egyedül szeretnék lenni. –mondta Roxanne, majd elindult, ám a lépcsőig sem ért el, amikor Nate utána ment.

-Beszélhetnénk?

-Hallgatlak. –mondta Roxanne türelmetlenül.

-Honnan kezdjem… Elég bonyolult elmagyarázni… Nah szóval… Selenével kapcsolatban félreértetted a dolgot… Nem az én hibám volt… vagyis lehet hogy az enyém is, de nem én tehetek róla… Ó, nem igaz… ha elmondanám az igazat, azzal mindenkit bajba sodornék… és –dadogott Nate, amikor Selene felbukkant a folyosón.

-Sziasztok? Nate, már mindenhol kerestelek. Miről beszélgettetek? –kérdezte a lány mosolyogva.

-Nem lényeges… -mondta Roxanne dühösen, majd faképnél hagyta őket. Kb. egy fél órányi motorozás után meglátott egy ismerős alakot a városban. Amikor leparkolt az út szélén, felismerte, hogy ki is az illető.

-Aaron, a fél város téged keres. –mondta amikor odament a fiúhoz.

-Amíg Selene ott van addig kereshetnek is. –morogta a fiú.

-Ezt meg hogy érted? –kérdezte Roxanne, miközben levette a bukósisakot.

-Elvileg nem lenne szabad elmondanom, de már annyira elegem van az egészből hogy nekem már mindegy, milyen következménye lesz. –mondta Aaron, majd mindent elmagyarázott a lánynak. –És szóval ma reggel sikerült megint kicsúsznom a karmai közül… Csak azt nem értem, hogy mit értett az alatt, hogy feltörték a Cerebro-t és megszerezték a CD-t.

-Akkor azért viselkedtetek mindketten ilyen furcsán az utóbbi napokban… Cerebro? Mintha Nate még valamikor régebben említette volna. Úgy emlékszem, hogy azoknak a mutánsoknak az adatai vannak benne, akik a Xavier Intézetben élnek… Személyes adatok, képességek leírása, erősségek és gyenge pontok… -próbálta Roxanne felidézni az emlékeit.

-Akkor valószínűleg ezeket írták ki CD-re. Ha pedig mindenkinek tudják a gyengéit akkor nem lesz nehéz legyőzni minket. –folytatta Aaron.

-Jah… Valakinek nagyon sok szabadideje lehetett, ha így kitervelt mindent.

Ezalatt Nate-éknél egyre nagyobb volt a káosz. Amikor Chloe kinyitotta a szobája ajtaját azt vette észre, hogy valaki mozdulatlanul fekszik a nappalijuk közepén. Amikor közelebb ment, felismerte, hogy Sophie az.

-Nate, gyere gyorsan! –kiáltott a másik szoba felé.

-Mi történt?! –kérdezte amikor meglátta Chloet az ájltan fekvő Sophie mellett.

-Valaki leütötte. –magyarázta Chloe amikor meglátta a lánynyakán levő vöröses voltot. –Segítesz felrakni a kanapéra?

-Persze. –mondta Nate, majd ketten felemelték Sophie-t és lassan elindultak vele a kanapé felé, ám pár lépés után egy láthatatlan pajzsnak ütköztek.

-Au! –rezzent hozzá Chloe, amikor hozzáért. –Mi ez?

-Valami pajzs… -mondta Nate, majd óvatosan ő is hozzáért, mire a pajzs egy kis kékes színt nyert és olyan volt, mint ha gyenge áramot vezettek volna bele.

-Nah nem mondod… -mondta Chloe. –Hogy került ide?

-Kérdezz két könnyebben. –mondta gúnyosan Nate.

-Egy pajzs nekem nem akadály. –mondta Chloe vigyorogva, majd anyagtalanná vált, és megpróbált átmenni a pajzson, viszont az ugyanúgy reagált, mint eddig. –Ez nem lehet igaz… -mint ha blokkolná a képességemet.

-A telepátiám nem működik, viszont mindjárt kipróbálom, hogy a lézert hogy bírja. –mondta Nate szikrázió szemmel, mire Chloe ráordított.

-Meg ne próbáld! Ha visszapattan a lézersugár a pajzsról akkor mindhárman meghalunk!

-Ó, ez ne is jutott eszembe… Akkor mit csináljunk?

-A pajzs minden oldalról körbezárt minket… -állapította meg Chloe. -Sem a plafon, sem a föld, sem oldal irányba nem tudunk kijutni… Nincs nálad az a teleportáló kütyü?

-Az enyém már pár éve nem működik. Roxanne pedig agyoncsapna ha az övét is tönkretenném. –mondta Nate vállat vonva.

-Egyébként ki lehetett ez? –kérdezte Chloe.

-Azt hiszem, én tudom… -mondta Nate, majd ő is elmesélte a Selene-s sztorit, elejétől a végéig. Már pont a végénél járt, amikor valaki kívűlről kulccsal kinyitotta a bejárati ajtót.

-Mon dieu! –szólalt meg Roxanne, amikor meglátta a pajzsot és a többieket.

-Hál’ Istennek, hogy itt vagytok… -mondta Chloe, amikor meglátta Aaront.

-Ez meg miféle pajzs?

-Egyikünk képessége sem hat rá. A lézert még nem próbáltam, mert Chloetól nem kaptam meg az engedélyt hozzá. –magyarázta Nate.

-Jól tette… Habár akkor már nem lenne gond, hogy hogyan hozzunk ki titeket. –mondta Roxanne, majd elkezdett keresgélni a lakásban. Kinyitott néhány szekrényt, ami bennük volt, azt meg minden kidobált a földre. Aaron is ugyanezt csinálta, csak a fiókokkal.

-Nem kell tavaszi nagytakarítást rendezni, mi lenne, ha kihoznátok innen valahogy?

-Azon vagyunk. De kell valami kis műszer, amivel bekapcsolták a pajzsot. És valószínű, hogy nem a konyhaasztal közepére fogják tenni… -magyarázta Roxanne.

-Hm, hol lehet… -töprengett Aaron, miközben a szobában sétált, ám nem vette észre, hogy ő is besétált a pajzson belülre. –A francba… -morgott magában, majd gyorsan megpróbát kijutni, viszont simán kijutott, mint ha ott se lett volna. –Wao!

-Ezt hogy csináltad? –kérdezte Chloe csodálkozva.

-Nem tudom… megpróbállak kihozni titeket. –mondta Aaron, majd újra bement a pajzs alá, megfogta Chloe kezét, majd megpróbált visszajönni… Ő sikeresen ki is jutott, Chloe viszont így sem tudodd átjönni a pajzs alatt.

-Ez meg hogy lehet? –kérdezte Nate csodálkozva.

-Azt hiszem rájöttem… -magyarázta Roxanne a pakolás közben. –Aaron mondta, hogy Selene szerint feltörték a Cerebro-t és megszereték a mutánsok adatait, így a ti adataitok is. Viszont Aaron és én nem vagyunk benne a Cerebro adatbázisában, így nem tudták azt elérni, hogy minket is meg tudjon állítani a pajzs. Rátok viszont hatással van… Ha végre megtalálnám azt a szerkezetet és kikapcsolnám, akkor a pajzs is eltűnne. De hol lehet?! –kérdezte Roxanne kiakadva, miután a sokadik szekrény tartalmát dobálta ki a földre…