-Valahogy tisztáznunk kell Aaront különben Chloe meghal –mondta ki a tényeket Nate.

-Rendben, de mennyi időnk van még? –kérdezte Sophie, mire mindenki Matt-re nézett.

-Nem tudom… Lehet hogy egy óra, lehet, hogy egy nap, lehet hogy egy hét, vagy csak néhány perc. –találgatott a fiú.

-Akkor most ugye sietnünk kellene? –kérdezte Roxanne.

-Nem ártana. –mondta Matt idegesen.

-Sophie, bevállalsz egy kis küldetést? –kérdezte Roxanne mosolyogva.

-Persze, nem is kérdéses. –mondta Sophie fülig érő szájjal.

-Kitalálom… -mondta Nate. –Van egy terved?

-Talált, süllyedt… Nate, itt maradnál Chloe mellett? Sophieval sietünk vissza. –mondta Roxanne sejtelmes mosollyal, majd elindult a folyosón, de pár lépés után megtorpant és visszafordult. –A kocsikulcsot elkérhetném? –kérdezte Roxanne őzike szemekkel. –Ígérem, semmi kocsitörés, semmi baleset.

-Rendben, siessetek vissza. –búcsúzott Nate.

-Sietünk! Vezethetek én? –kérdezte Sophie lelkesedve.

-Majd máskor… -törte le Roxanne a lelkesedését.

-Akkor elárulod, hogy mi a terv?

-Persze, pont jól jön, hogy szeretsz színészkedni. Nah szóval… -kezdett bele Roxanne, majd elmesélte az egészet. –Nos, mit szólsz hozzá?

-Szuper! Akár meg is filmesíthetnénk! –válaszolt Sophie vidáman.

-Nah itt is lennénk… -parkolt le Roxanne a rendőrség előtt. Ezután elkezdett keresgélni az egyik zsebében, majd a felsőjére kitűzte a jelvényét. –Igaz, hogy nyomozói jelvény, de csak nem olvassák el, mi van ráírva.

-Ó, értem… -mosolygott Sophie.

Bementek az épületbe, majd Roxanne odament az első rendőrhöz, akit meglátott.

-Aaron Samuels-sel szeretnék beszélni.

-Ki maga? –kérdezte a rendőr gyanúsan.

-Roxanne Hivers, nyomozó. A Stiles-Smith emberölési kísérlet ügyében kísérlet gyanúsítottjától kell megtudnom néhány dolgot. –magyarázta Roxanne.

-A folyosó végén balra. A többi cella üres, úgyhogy nem lesz nehéz megtalálni. –mondta a rendőr.

Roxanne biccentett egyet köszönésképpen a rendőrnek, majd elindult, hogy megtalálja Aaront.

-Aaron Samuels. –köszönt Roxanne a rácsnak dőlve, amikor megtalálta a fiút.

-Roxanne? Te meg hogy kerülsz ide? Chloe hogy van?

-Nos Chloe állapota bizonytalan, én pedig nyomozó vagyok. Igaz, nem az én ügyem ez az eset, úgyhogy a munkámat is elveszíthetem, feltéve ha bebizonyítjuk, hogy ártatlan vagy.

-Oké, és hogyan juttatsz ki innen? Megszerezted a kulcsokat, utána meg kabátzsebben kicsempészel?

-Egyébként Sophie-ra várunk, nincs kulcs, és nem kabátzsebben foglak kicsempészni. –mondta Roxanne mosolyogva. –Van egy jobb tervem…

-Nah itt vagyok, szerencsére simán beengedtek, nem kérdezősködtek. –mondta Sophie amikor megtalálta a többieket. –Szia Aaron. Kezdhetjük Roxanne?

-Aha, jó lesz sietni. Aaron közelebb jönnél egy kicsit? És ne ijedj meg…

-Miért, mire készültök? Esetleg megtudhatnám a tervet? –kérdezte Aaron gyanakodva.

-Gyorsabb ha ezt a részt most kihagyjuk… -mondta Roxanne, miközben a rácsok szélességét ellenőrizte. –Hm, remélem sikerülni fog…

-Mi? –kérdezte Aaron türelmetlenül, mire Roxanne a két kezét átnyújtotta a rácsok között és megfogta a fiú arcát. Először semmit sem érzett, majd amikor becsukta a szemeit, olyan érzése támadt, hogy ahol Roxanne keze az arcához ér, lassan elkezd zsibbadni, majd mintha teljesegészében átalakulna. Amikor kinyitotta a szemeit, hirtelen el se akarta hinni, amit lát… megpróbált megszólalni, viszont egyetlen normális hang sem jött ki a torkán…

-De aranyos! –kuncogott Sophie, amikor meglátta Aaront, mivel Roxanne visszafiatalította a fiút, aki így úgy nézett ki, mint 1 éves korában.

-Most jön az, hogy átmászol a rácsok között… -mondta Roxanne, mire Aaron valahogy átpaszírozta magát, majd kérdő tekintettel nézett fel a lányokra. -Most jössz te Sophie. Menjetek előre, én majd utánatok megyek, a kocsinál találkozunk. Ha bárki kérdezi, akkor a kisfiad.

-Gyere drágaságom. –mondta Sophievigyorogva, majd felvette Aaront, és elindultak kifelé.

Pár perccel később Roxanne is sikeresen kijutott a kocsihoz, majd elindultak visszafelé.

-És meddig marad Aaron ilyen tündéri kisgyerek? –kérdezte Sophie miközben a kórházba száguldottak vissza.

-Max 2 óra… -mondta Roxanne. Aaron csak csendben hallgatta őket, mivel egy értelmes szót nem bírt kiejteni. –De azt majd megoldom.

-Mikor érünk oda? –kérdezte Sophie miközben az óráját nézte.

-Már itt is vagyunk. –mondta Roxanne, majd az ölébe vette a kisgyerek – Aaront és odadobta a kocsikulcsot Sophienak. –Lezárnád a kocsit? Én sietek…

-Okés…

A kórházban Chloe kórterme előtt a többiek idegesen sétáltak fel s alá, viszont amikor meglátták Roxanne-t és Aaront, mindannyian csak döbbenten néztek.

-Inkább ne mondj semmit… -mondta Roxanne Nate-nek, amikor az meglátta Aaront. Ezután bement Chloe kórtermébe, majd visszaváltoztatta Aaront hasonlóképpen, mint a rendőrségen.

Miután Aaron visszanyerte az eredeti alakját, egyből odaszaladt Chloe-hoz és elkezdte szólítgatni.

-Most magatokra hagylak… -mondta Roxanne, majd a falnak támaszkodva kiment a kórteremből.

-Jobban van Chloe?! –kérdezték a többiek egyszerre, azonban Roxanne néhány lépés után összeesett.

-Itt meg mi történt? –kérdezte Sophie, aki pont ekkor ért oda a folyosóra.

-Valószínűleg idő előtt változtatta vissza Aaront, és így a képessége elég rendesen le tudja gyengíteni… -magyarázta Nate, miután elkapta a lányt. –Egy kis pihenés, és újra a régi lesz...