Eközben Aaron megpróbált Chloeba életet lehelni.

-Chloe! Kérlek, figyelj rám! Nem lesz semmi gond, tisztázni fogom magam. Chloe! –mondta a lánynak, de Chloe nem reagált semmire. Ekkor Aaronnak eszébe jutott valami és kirohant a szobából.

-Nate! –kiáltotta, mire a fiú ijedten kapta fel a fejét.

-Mi történt?

-Segítened kéne.

-Mi? Mindegy, megyek –mondta a fiú és bement Chloehoz.

-Szóval, ha tudnál vele beszélni, tehát be tudnál jutni az elméjébe akkor talán… -magyarázta Aaron.

-Megpróbálhatom –sóhajtott Nate és kezét Chloe halántékára tette.

Chloe elméjében
-Hol vagyok? –kérdezte magától Nate, mikor körbenézett. Egy alagútban állt, amelynek a végén fényt látott –Na ne.

-Nate? Te mit keresel itt? –hallotta hirtelen a fiú Chloe hangját.

-Chloe! –fordult felé Nate –Ne, hogy kimenj a fényre. Mert akkor már tényleg nem tudjuk tisztázni Aaront.

-Neked aztán ehhez semmi közöd, és szállj ki a fejemből –kiáltott rá a lány, majd kilökte a fiút.

-Ááh! –tért vissza a valóságba Nate.

-Na mi történt? –kérdezte Aaron.

-Nem tudom. Nagyon furcsa. Kilökött magából. Tudtam vele beszélni, mint ha egy valós helyen lettem volna –magyarázta Nate.

-És mire jutottál? –kérdezte tovább Aaron.

-Hát, tudod van az az alagút, amiről a kómából felébredtek beszélnek. Na Chloe annak a vége felé halad –harapott az ajkába Nate.

-Nem, ezt nem hagyhatjuk, meg kell állítanunk –mondta eltökélten Aaron.

-De akkora elszántság van benne, hogy még engem is képes volt kilökni az elméjéből.

-Nem érdekel, próbáld meg újra –kiáltott Natere Aaron.

-Jó jó –egyezett bele a fiú és visszatért Chloe elméjébe.

-Nate most már tényleg hagyj békén! –üdvözölte a lány újra.

-Chloe, Aarontól hozok üzenetet –tért a tárgyra Nate, mire Chloe az ajkába harapott.

-Aaron –mondta lassan a lány, a kórházban.

-Chloe? Gyerünk, ébredj fel! –beszélt hozzá rögtön Aaron.

-Hallod? Azt akarja, hogy ne add fel –győzködte tovább Nate a lányt.

-Szállj ki a fejemből, nem veled, hanem Aaronnal akarok beszélni –mondta kétségbeesetten Chloe.

-Chloe! Itt vagyok, ébredj fel, és akkor beszélhetünk –mondta tovább Aaron.

-Aaron! –kiáltotta a lány és felült az ágyában.

-Itt vagyok, nyugodj meg –ölelte át a fiú.

-Ahh –szisszent fel Nate.

-Jól vagy? –fordult felé Aaron.

-Megleszek, de ez egy kicsit kikészített. Nem kis munka volt ott maradni, miközben Chloe ki akart lökni az elméjéből –magyarázta Nate.

-Hát így jár az, aki hívatlanul lép be az agyamba –mosolygott Chloe.

-Milyen kedves –vágott pofát Nate, majd fejét fogva kiment a szobából.

-Na mi újság? –kérdezte Sophie.

-Chloe él és virul, bár kis híján meghalt –magyarázta a fiú.

-Ezt, hogy érted? –kérdezte Matt.

-Hát először szépen kizavart az elméjéből, aztán fene tudja, hogyan de meghallotta Aaron szavait és végül nem ment ki a fényre.

-A fényre? –kérdezte Sophie.

-Tudod, amit a kómában lévők látnak –magyarázta Nate.

-És te jól vagy? –kérdezte Roxanne.

-Hát remélem –válaszolt még mindig a fejét fogva Nate –Azt hiszem nem lesz semmi baj a fejemmel, bár nem kis munka volt Chloe elméjében maradni, nagyon ki akart onnan tessékelni.

-Hogy érted, hogy jártál Chloe elméjében? –kérdezte Matt.

-Olyan volt, mint ha egy valós helyen lettem volna. Chloet is láttam, rendes emberi alakjában és úgy beszéltem vele –próbálta elmagyarázni Nate amit átélt.

-Na akkor már csak azt kell megoldanunk, hogy Aaront ne ítéljék el emberölési kísérlet miatt –sóhajtott Roxanne.

-Ha Chloe felépül akkor, ő lehetne az ügyvédje –jutott Matt eszébe.

-Ez igaz –adott neki igazat Roxanne.

Eközben a rendőrségen…

-Aaron Samuels ügyében jöttem. Hol találom?

-Ki maga?

-Steve Green nyomozó –mutatott a jelvényére a férfi.

-De már volt itt egy nyomozó, valami Rosalinda Inez vagy kicsoda –értetlenkedett a rendőr.

-Nem tudom, hogy ki ez a Rosalinda vagy ki, de engem küldtek ebben az ügyben. Hol találom a vádlottat?

-A folyosó végén balra. A többi cella üres, úgyhogy nem lesz nehéz megtalálni –ismételte meg a Roxannenak mondott szavait a férfi.

-Köszönöm –mondta a férfi majd elindult, de miután nem találta a fiút visszament.

-Na megtalálta?

-Nem, nincs sehol –mondta idegesen a nyomozó.

-Az meg, hogy lehet? Amikor Inez nyomozó itt járt akkor még itt volt –állt fel a férfi a székéből.

-Hát most már nincs –tette karba a kezét Steve.

-Na majd mindjárt meglátjuk –mondta a rendőr és elindult a folyosón, azonban Aaron most már ott ült a cellájában.

-De hát… -hőkölt hátra a nyomozó.

-Még, hogy nincs itt mi? –nézett rá az őr, majd visszament a székébe.

-Azt hiszem, megkérek valaki mást, hogy foglalkozzon az üggyel –mondta maga elé Steve és távozott az épületből.

És, hogy Aaron, hogy került vissza a cellába?

-Na én azt hiszem, visszamegyek a rendőrségre, mielőtt körözést indítanak ellenem –mondta Aaron.

-És, hogy akarsz bejutni? –fordult felé Roxanne –Mert én nem tudlak megint átváltoztatni.

-Hát, tudom, hogy meg fogtok ölni, de rájöttem, hogy én képes vagyok pók alakot fölvenni. Már elég régóta, csak olyan ritkán használom ezt a képességemet, hogy teljesen elfelejtkeztem róla –magyarázta Aaron.

-Mi? Szóval tök feleslegesen használtam rajtad az erőmet? –tette csípőre a kezét Roxanne.

-Mint ha én örültem volna neki –vágott pofát Aaron.

-Na jó, majd kinyírjátok egymást, ha Aaront végre tisztáztuk –szólt közbe Nate.

-Viszont akkor az a kérdés, hogy hogyan fogsz visszajutni? Mert ebben a narancssárga ruhában elég feltűnő vagy, pókként viszont elég sokáig tartana az út – mondta Roxanne.

-Van egy ötletem. Tudjátok a múltkor próbáltam ki, hogy milyen pókhálóval közlekedni. Mármint, hogy a házak között lendülni –magyarázta Aaron.

-Úgy, mint Pókember? –vágott közbe Sophie.

-Igen úgy –folytatta Aaron –És úgy elég gyorsan visszatudok érni, és a levegőben úgy sem fognak igazán nagyon észrevenni –magyarázta tovább –Amikor meg már elég közel érek pókként bemászok.

-Értelek, na akkor sok sikert majd valamikor találkozunk és megteszünk mindent, hogy kihozzunk onnan –mondta Nate.

-Remélem még azelőtt, hogy halálra ítélnének –vágott pofát Aaron, majd visszament Chloe szobájába, megpuszilta a lányt és az ablakon át, távozott.

Aznap este…

-Sonia, kérlek, vedd halkabbra a TV-t –kérte Nate,

-Sonia? –lepődött meg Sophie.

-Úgy hívnak nem? –vágott pofát Nate.

-Nate jól érzed magad? –kérdezte Roxanne.

-Mi bajom lenne Rosetta?

-Na jó, mi bajod van? –kérdezte újra a lány.

-Semmi. Ide adnád a sütit?

-Nem, elvégre allergiás vagy az áfonyára –mondott nemet Roxanne.

-Hupsz, na azt hiszem, lepihenek –mosolygott Nate és elindult Roxanne szobája felé –Jó éjszakát! Holnap korán kelek, elvégre hétfő –búcsúzott a fiú, majd becsukta az ajtót.

-De hiszen holnap szombat –mondta Sophie.

-Tudom. Valami nincs rendben vele –vonta össze a szemöldökét Roxanne.

-Nem lehet, hogy akkor történt vele valami, amikor Chloe elméjében járt?