-Nem lehet, hanem biztos…

-Redben, de hogyan tovább? Várjuk az égi csodát, vagy mi? –kérdezte Sophie aggódva.

-Nem hiszem, hogy az most működne. –sóhajtott Roxanne. –Remélhetően már elaludt, szóval inkább hagyjuk… Ha pedig esetleg holnap reggel még mindig ilyen furán viselkedne, akkor majd Chloe-t előkerítem valahonnan. Addig is valahogy itt kellene tartanunk…

-Zárd rá a szobád ajtaját! –mondta Sophie lelkesedve. –Vagy mi lenne, ha bealtatóznánk?

-Nyugi, ennyire azért nem vészes a helyzet… legalábbis remélem… Azért a lakáskulcsát tartsd meg egy időre.

-Te hova mész? –kérdezte Sophie, miközben Nate lakáskulcsai után kutatott.

-Csak kikapcsolom az ébresztőórát… -mondta Roxanne, majd óvatosan benyitott a szobába. Nem akarta felébreszteni Nate-t, úgyhogy csak egy kis lámpát kapcsolt fel… Így viszont félhomályban próbálta megtalálni az ébresztőórát. Pár perc keresgélés után meg is találta, majd kikapcsolta és elindult kifelé a szobából. Mielőtt azonban még elérte volna az ajtót, levert néhány mappát és egy kisebb rakás iratot az asztaláról.

Roxanne kővé dermedve várt, hogy felébred-e Nate a zajra, aki igaz, fel nem ébredt, viszont elkezdett álmában beszélni.

-Roxanne? Hova tűntél? –kérdezte Sophie a nappaliban.

-Itt vagyok… a kulcsok megvannak?

-Igen, úgyhogy elteszem magam holnapra. Jó éjt! –köszönt Sophie, majd ő is visszavonult aludni.

Másnap reggelre sem sokat javult a helyzet… Nate ugyanúgy furán viselkedett, mint előző nap.

-Itt az ideje, hogy előkerítsem Chloe-t. –mondta Roxanne miközben felkapta a bukósisakját.

-Miért nem autóval mész? –kérdezte Sophie kíváncsian.

-Egyszerű, nincs hozzá jogosítványom. –mondta Roxanne vigyorogva.

-Mi?! És még te nem hagytad tegnap, hogy én vezessek? –kérdezte Sophie felháborodva.

-Extrém helyzetek, extrém megoldások… egyébként már párszor vezettem. De most sietek, addig figyelj nehogy valami hülyeséget csináljon Nate.

-Jött valaki? –kérdezte Nate miközben álmosan pislogott.

-Nem, senki. Csak a huzat volt. –füllentette Sophie.

-Hány óra van?

-Lassan dél, miért? –kérdezte Sophie, majd egyből süllyedt volna a föld alá…

-Dél?! Ez nem lehet igaz, elkéstem… Ki tűntette el az ébresztőórát? Direkt beállítottam… -akadt ki Nate, majd gyorsan megitta a kávéját. –Sonia, nem láttad valahol a lakáskulcsaimat?

-Sophie –nak hívnak, és nem láttam. És ha nem jöttél volna rá, akkor nem hétfő, hanem szombat van. –mondta Sophie hidegvérrel.

-Ennyire hülyének nézel? Csak tudom, milyen nap van. De ha nem hiszed, itt van, nézd meg a naptárban! –mondta Nate felháborodva, majd a lány orra elé nyomta a naptárt, mire Sophie elkezdett nevetni. –Mi ilyen vicces?

-Én nyertem.

-Mi?! De… hogy lehet? Azt hittem, hogy hétfő van… De… -dadogott Nate összezavarodva.

-Hinni a templomban kell, ott is az első sorban. De nem hiszem hogy olyan gyakran járnál templomba, szóval… –mondta Sophie, majd kortyolt egyet a bögréjéből.

Ezalatt Roxanne éppen Chloe-t próbálta rábírni arra, hogy vele menjen.

-De mondtam, hogy nem csináltam vele semmit! –magyarázta Chloe. –Egyszerűen csak kilöktem az elmémből, de nem tudok róla, hogy ennek ilyen mellékhatásai lennének.

-Chloe, kérlek… Hátha mégis helyreáll a memóriája… Most tisztára olyan, mint akinek agyrázkódása van és homályosan emlékszik mindenre, ha egyáltalán emlékszik…

-Akkor kb 2 hét és magához tér, pláne ha valami emléket felismer ami szorosan kacsolódik hozzá… Nah jó, rendben, de néhány óra múlva kezdődik Aaron tárgyalása szóval…

Pár perccel később már vissza is értek, ahol Nate és Sophie még mindig a naptár miatt vitáztak. Amikor azonban Nate meglátta Chloe-t, hirtelen témát váltott:

-Maga… magát már láttam valahol… Ms. Dra… Ms. Dr… Ms. Drak… Drakula?

-Atya úr isten… ez tényleg rosszabb mint amire számítottam azután amiket mondtál… -motyogta Chloe döbbenten Roxanne-nak. –Mégis mit csináljak vele?

-Nem tudom… azután lett ilyen, hogy az elmédben „járt”…

-Mi lenne, ha szellemalakban „beleköltöznék”? –talágatott Chloe.

-Te tudod, nem ismerem annyira a képességeidet. –mondta Roxanne.

-Ezt beleegyezésnek veszem. –mondta Chloe, majd szellemalakban egybeolvadt Nate-tel, viszont nem sikerült átvennie felette az irányítást, mivel Nate telepatikusan kilökte magából Chloe szellemét. Ennek következtében Chloe szelleme visszatért a testébe majd hátravágódott, miközben Nate levegő után kapkodott.

-Ki vagy te, és mit akarsz tőlem?

-Az nem fog menni… -mondta Chloe tudomást sem véve róla. –Telepatikusan blokkol…

-Mindenki megőrült? Mit akartok tőlem? Elegem van ebből az egészből, hagyjatok végre békén! -kiabált Nate a lányokkal, majd hirtelen megjelent egy fényes dimenziókapu és elteleportált…

-Ezt… ezt meg hogy csinálta? –kérdezte Sophie megdöbbenve.

-Nem tudom… az ő teleportáló kütyüje már évek óta nem működik, én pedig mindig magamnál tartom a sajátomat… -magyarázta Roxanne.

-Nekem ismerős a szitu… -mondta Chloe amikor eszébe jutott, amikor kb 10 évvel ezelőtt ugyanez megismétlődött.

-Mi?! –kérdezte Sophie és Roxanne egyszerre.