-És akkor is én voltam az oka –fejezte be a mondatot Chloe.

-De minek?

-Sophie te is ott voltál, amikor Nate eltűnt egy évre –fordult a lány felé Chloe.

-Ugye nem gondolod, hogy megint megteszi? –harapott az ajkába Sophie.

-Miről beszéltek? –vágott közbe Roxanne.

-Tudod, hogy Nate és én régebben jártunk, amikor azonban beneveztem Aaronnal a sulis táncversenyre és az edzések miatt alig volt időm rá, akkor szakítottunk, viszont én még aznap összejöttem Aaronnal, ami Natenek baromira nem tetszett, de ez nem volt jogos tőle, mondván ő szakított velem –magyarázta a lány.

-A lényeget –sietette Roxanne.

-Na igen, és akkor teljesen kiborult, mindenkivel ordibált, csapkodott, szóval teljesen megőrült és végül az lett a vége, hogy Nate eltűnt egy évre egy ugyanilyen dimenziókapuban. Bár ez nem volt igazságos, mert nekem lett volna igazából okom rá, mivel… -folytatta volna Chloe amikor Sophie közbevágott.

-Köszönjük az élménybeszámolót, de a többi már nem fontos.

-Szóval így került az én időmben? –kérdezte Roxanne.

-Pontosan –bólogatott Sophie és Chloe.

-És akkor most hol van?

-Fogalmunk sincs –vonta meg a vállát Sophie.

-Reménykedjünk, hogy nem fog ugyanaz megtörténni, ami akkor –nézett ki az ablakon Chloe majd a tekintete az órára tévedt –Úristen! Mindjárt kezdődik Aaron tárgyalása, na sziasztok! –rohant ki az ajtón a lány.

-Na és most hogyan tovább? –kérdezte Sophie.

-Először is fel kell fognom, amit Chloe mondott –válaszolt lassan Roxanne.

-Miért? Mi volt ebben az, ami olyan, hú de bonyolult lenne?

-Nem tudom úgy az egész. Nem értem, hogy Nate miért nem mesélt nekem erről –értetlenkedett Roxanne.

Eközben a bíróságon…

-Tehát miután megvizsgáltattam Mr.Samuels sebeit egy orvossal, ő egyértelműen megállapította, hogy azokat a sebeket nem lehetett azon a napon szerezni, amikor a védettemet a tett színhelyén látták, ha pedig sebekkel indult volna útnak és Miss.Stiles-Smith tényleg okozott volna sérüléseket, mint ahogy azt állította akkor annak helye lenne vagy felsértette volna a már.. –magyarázott éppen Chloe amikor megjelent Nate, megfogta a lány kezét és a következő pillanatban egy dimenziókapun át eltűnt vele.

-Micsoda? –állt fel Aaron a székéből, a többi jelenlévő pedig nagy szemekkel nézett Chloe helyére.

-A tárgyalást berekesztem –zárta le gyorsan a bíró az értetlenkedést, majd Aaron visszavitték a cellájába.

-„Hát ez remek. Letartóztattak, Chloet Nate elrabolja, tehát már ügyvédem sincs. Mi jöhet még?”- gondolkodott a fiú

Néhány órával később…
-Hol van már Chloe? Régen itthon kéne lennie –türelmetlenkedett Roxanne.

-Lehet, hogy Aaronnal maradt vagy sétál egy kicsit –találgatott Sophie.

-Nem hiszem, hogy Aaronnal több órán keresztül tudna beszélgetni, és a sétálást is kétlem, mivel ha már van ítélet és Aaront kiengedték akkor azért rohant volna haza ha meg nem akkor meg azért, és akkor is hazajött volna, hogy ha még nem lenne ítélet –gondolkodott hangosan Roxanne.

-És ha Aaron tudja? Hátha –próbálkozott tovább Sophie.

-Jól, van végül is, egy próbát megér –sóhajtott Roxanne, majd a két lány elindult a rendőrség felé.

-Jó napot miben segíthetek? –kérdezte a rendőr.

-Jó napot csak –kezdte volna Roxanne amikor a rendőr közbevágott.

-Ó tudom ki maga, Rosalinda Inez nyomozó –mosolygott a férfi.

-Roxanne Hivers –javította ki a lány.

-Ezt mondtam én is. Menjenek csak –legyintett a férfi és a két lány már el is tűnt.

-Roxanne, Sophie –kapott észbe Aaron.

-Aaron mi újság? –kérdezte Sophie.

-Nem tudom, mert Nate elrabolta vagy én nem tudom mit csinált Chloeval –értetlenkedett a fiú.

-Ezt, hogy érted? –húzta fel a szemöldökét Roxanne.

-Nem tudom. Az egyik pillanatban éppen azt magyarázta Chloe, hogy a sebeimet nem szerezhettem tegnap, illetve Selene nem védekezhetett, mert akkor az is látszódna majd a következő pillanatban megjelent Nate és Chloeval együtt eltűnt –magyarázta Aaron.

-És nem mondott semmit? –érdeklődött Roxanne –Semmilyen távpontot?

-Semmit.

-Hát akkor most ott vagyunk, ahol Natetel jártunk, plusz most már Chloe sem segíthet –vakarta meg a tarkóját Sophie.

-Ez nem olyan biztos –mondta Roxanne –Mivel Chloe mesélte, hogy annak idején Nate ugye ugyanígy eltűnt szóval –magyarázta volna a lány amikor Aaron közbevágott.

-Szóval lehet, hogy azért rabolta el, hogy visszaadja Chloenak azt, amit ő érzett akkor? –találgatott Aaron.

-Pontosan –bólintott Roxanne.

-Na akkor most valaki magyarázza el nekem is, hogy miről van szó –vágott közbe Sophie csípőre tett kézzel.

-Tudod Nate és Chloe régen jártak, de amikor Chloe és én beneveztünk az iskolai –kezdte volna mesélni Aaron a történetet, de Sophie közbevágott.

-Igen ezt már ma hallottam egyszer, a lényeget –forgatta a szemét.

-Na és ugye Nate tökre kiborult azon, hogy Chloe még aznap összejött Aaronnal –vette át a szót Roxanne –Mert úgy érezte, hogy Chloet nem bántja egyáltalán a szakítás, és szerintem ezt még…

-A mai napig sem tudta feldolgozni és addig nem is fogja tudni, amíg vissza nem adja Chloenak azt az érzést amit ő érzett akkor –vágott közbe Aaron, mire Roxannetól egy szúros pillantást kapott.

-És ezért elintézi, hogy elítéljenek –zárta le Sophie, mire Roxanne és Aaron ránézett –De most nem? Mégis mi mást tudna tenni? Chloenak az fájna a legjobban, ha Aaronnal történne valami.

-Ez igaz –értett egyet Roxanne.

-És ha nem Chloe az ügyvédem, akkor szinte tuti, hogy el is ítélnek, mivel a város egyik legjobb ügyvédje van ellenem –sóhajtott Aaron és neki dőlt a falnak.

-De szerencsére én még itt vagyok –szólalt meg valaki Sophie háta mögül.

-Hát persze, hiszen te is velünk jártál egyetemre –jutott Aaron eszébe.

-És bár nem voltam egy mintadiák azért sikerült felküzdenem magamat a legjobbak közé…

-Akkor üdvözlünk a csapatban Michael –nyújtott kezet a fiúnak Roxanne.

-Viszont akkor már csak egy kérdés maradt. Nate hogyan emlékszik az említett veszekedésre? –jutott Sophie eszébe.

-Mármint arra amikor eltűnt egy évre? –kérdezte Michael.

-Erről még te is tudsz? –lepődött meg Roxanne.

-Miért ki nem tud róla? –kérdezett vissza a fiú. Roxanne sóhajtott.

-De Nate miért ne emlékezne rá? Elvégre nincs amnéziája –értetlenkedett Aaron.

-Hát az nincs, de Chloe egy kicsit összezavarta az agyát, amikor mindenféle figyelmeztetés nélkül kizavarta a fejéből. Mellesleg szerintem ezzel egy adag régi emléket is eszébe juttatott és így került most elő ez a régi vita –magyarázta Michael.

-Mit játszol te valóság showt? Mármint, hogy mindenről tudsz –csodálkozott Sophie.

-Muszáj, mivel nélkülem már nem lennétek itt –vigyorgott Michael –Nem egyszer húztalak ki titeket a pácból.

-Például? –akadékoskodott Sophie.

-Például amikor Chloe megmérgezte Mattet, mivel Roxanne nem ért volna vissza ha nem adok be Mattnek egy kevés ellenszérumot, ami késleltette a méreg hatását, de azt Victor fejlesztette ki így az orvosok nem ismerik. Vagy amikor például Aaront Lucy csak nem megölte bár arról ti is tudtok, illetve miután Aaron felkereste Lucyékat és elvesztette az eszméletét akkor is én ütöttem le Lucyt és térítettem észhez Aaront. Szóval én mindig a nyomotokban voltam –magyarázta Michael.

-De, hogy, hogy nem láttalak amikor észhez térítettél miután Lucy kiütött?  -kérdezte Aaron.

-Mert a képességemnek hála –kezdte Michael majd összezsugorodott –Végig észrevétlen maradtam –és újra felvette rendes alakját.

-Mindenesetre most nem érünk rá ezzel foglalkozni, mert elő kell kerítenünk Natet és Chloet majd valahogyan helyre kell tennünk Nate agyát is –váltott témát Roxanne.