29.rész
Lory 2005.09.29. 15:08
Mi lett volna, ha...
-Ebből elég legyen! –mondta Roxanne dühösen, majd a két fiú közé állt, mielőtt még elkezdték volna agyonverni egymást, de az lett a vége, hogy Aaron teljes erőből arcon vágta, majd Natenek esett, minek következtében a fiú újabb monoklival gazdagodott.
-Ööö… Aaron szerintem nem most kéne megölnöd Natet, mert akkor tényleg igaz lesz a vád, csak éppenséggel az áldozat változik –vetette közbe Michael, mire Aaron egy pofa kíséretében ránézett, majd megvonta a vállát és Natet bebábozva a falnak nyomta, majd a mozdulatlan fiút elkezdte ütni. Időközben Roxanne feltápászkodott és le akarta fogni a fiút, mire ő is Nate sorsára jutott. Ezek után Michael jött volna, de Sophie már blokkolta Aaron képességét így a két fiatal együttes erővel megtudta állítani a bedühödött Aaront.
Eközben egy másik időben és térben…
-Na lássuk csak mink van –nézett körbe Chloe majd meglátott a plafonhoz közel egy kis ablakot, és a következő pillanatban már ki is mászott rajta –Először is meg kell tudnom, hogy hányat írunk –indult el Bayvilleben Nate-ék lakása felé, amikor azonban az ajtóhoz ért jelenlegi énjébe botlott, és eggyé vált vele.
-Na ez egyre rosszabb –sóhajtott Chloe, majd felment a lakásba, ahol Natetel találkozott.
-Azt hittem átugrassz Tory-ékhoz –kérdezte a fiú.
-Meggondoltam magam –mosolygott a lány. Nate felállt és megpuszilta Chloet.
-Akkor legalább tovább tervezhetjük a nászutunkat –mondta a fiú, mire Chloe szemei nagyra nyíltak.
-Hányat írunk? –kérdezte Chloe.
-Ez meg most, hogy jött? 2004
-Egy pillanat –ment be Chloe Nate szobájába, mert a saját szobája teljesen eltűnt, ugyanis lebontották a falat amely elválasztotta az övét Nate-étől.
-„Évkönyv, évkönyv gyere el” –kutatott a fiókokban Chloe, majd zsákmányával együtt leült az ágyon –Na nézzük van-e közös fotónk Aaronnal –motyogta és végig nézte a képeket, de csak Natetel volt közös képe –Ezek szerintem ez történt volna, ha Aaronnal nem nevezek be a táncversenyre –magyarázta magának a lány –De vajon most is rokonok vagyunk? –jutott hirtelen az eszébe, majd rohant Kittyékhez, de senki nem volt otthon így áttúrta a dolgozószoba fiókjait, szekrényeit, és elővette a papírokat, de Kitty és Bobby szüleinek sem voltak számára ismeretlen testvérei.
-Jajj, de jó nekem. Nate megmutatja szépen, hogy mi lett volna, ha nem vesszünk úgy össze és még rokonok sem lennénk. Ezért nem voltak Roxanne cuccai a lakásban és ezért vagyunk Natetel házasok, vagy legalábbis már tervezzük az esküvőt –mondta maga elé Chloe.
-Nem szeretnéd véletlenül kiszabadítani őket? –fordult Michael Aaronhoz.
-Talán igen, talán nem –vigyorgott a fiú. Sophie időközben elkezdte barátairól leszedni a pókfonalat. Michael sóhajtott és ő is neki látott. Fél óra múlva Nate és Roxanne is szabad volt.
-Na legalább volt időd töprengeni azon, hogy hol van Chloe –mondta dühösen Aaron Natenek.
-És tudom is, de nincs szándékomban segíteni neki. Igazán remek helyen van –válaszolt komolyan Nate, mire Aaron készült, hogy megint neki essen a fiúnak, de Michael elé állt.
-Inkább ne –nézett farkasszemet Natetel –Majd én –azzal behúzott egyet a fiúnak, majd tiszta erőből hason rúgta, mire az a földön terült el.
-Normálisak vagytok? –kiáltott Roxanne, és már indult volna szétszedni a fiúkat, amikor Aaron megragadta a kezét, így Sophiera hárult a feladat.
-Nate, nem kéne játszanod az agyad –mondta komolyan Michael.
-Játssza a fene, mellékesen neked semmi közöd az egészhez –morogta Nate.
-Ha nem hozod vissza Chloet akkor igen is van.
-Nem tudsz az egészről semmit. Nem te voltál az akit Chloe mindenki előtt megalázott, mert mindenki totál hülyének tartotta, hogy nem tűnt fel, hogy a barátnője egy hülye kis csávóval kavar –fakadt ki Nate.
-Ezt vond vissza –vágott közbe Aaron, Nate leintette.
-Te aztán meg se szólalj mivel mindennek te voltál az oka.
-Ó és az teljesen mellékes amit Chloe érzett ugyanekkor igaz? Hogy mindenki utálta és őt hibáztatta, és nem tudott nyugodtan aludni, hogy mindig az járt a fejében, hogy ő okozta az egészet. Éjjel nappal emésztette magát, mindig a körül a nap körül járt a gondolata, amikor eltűntél, és mindeneste a párnájába sírt, mert félt, hogy valami bajod esett, vagy akár meg is haltál. Ez teljesen mellékes igaz? Mert itt csak az számít, hogy téged, hogy megbántott. Ha tényleg törődtél volna vele, akkor megértetted volna, hogy neki nagyon fontos volt az a táncverseny, és azt is megértetted volna, hogy ha győzni akart, akkor minél többet kellett gyakorolnia, és, hogy ezért kevesebb időt lehetett veled. Ja és, hogy tud, Chloe ameddig nem szakítottál vele, mindig elutasította a meghívásaimat, mert nem akart megbántani téged. De te persze erről nem tudsz, mert te csak a saját szemszögödből nézed az egészet. Hát Nate én téged nagyon félreismertelek, mert azt hittem, hogy képes vagy szembenézni a gondokkal, de most már látom, hogy ha valami nagy baj történik, akkor mindig elmenekülsz előle. Elmenekültél akkor is, és elmenekültél most is, és mindig is el fogsz menekülni előlük. Mert mennyivel egyszerűbb eltűnni és hagyni, hogy a másik eméssze magát, mint sem értelmes emberek módjára megbeszélni az egészet –fakadt ki most már Aaron is, majd a két fiú hosszasan farkasszemet nézett. A többiek sem szóltak semmit. Roxanne és Michael azért nem, mert nem érezte, hogy bármilyen beleszólásuk is lenne a dologba, Sophie meg azért nem, mert annak idején ő is Chloet hibáztatta és nem tudta, hogy a lányt mennyire mélyen érintette ez a hercehurca. Nate Aaron szavain gondolkodott. Soha nem gondolt bele, hogy vajon Chloeval mi történt abban az egy évben, és azok után, amit most hallott egy kicsit úgy érezte, hogy talán túl messzire ment, de ekkor megint bevillantak előtte az emlékképek.
-Majd talán a negyvenedik születésnapodra visszahozom neked ajándékba –mondta végül Nate, majd Aaron tekintetének a kíséretében kiment az erkélyre.
-Én tényleg megölöm –morogta Aaron, majd eltűnt Chloe régi szobájában.
Ezalatt Chloe is kezdett összezavarodni…
-Chloe, minden rendben? –kérdezte Nate miután a lány hazaért.
-Igen, persze jól vagyok –mosolygott Chloe.
-Csak olyan fura vagy. Mindenesetre úgy néz ki, hogy sikerül szállást szereznünk Floridába már csak azt kell eldöntenünk, hogy hova –mosolygott Nate.
-Florida –motyogta Chloe majd könnyezni kezdett, és leült a kanapéra.
-Mi történt? –ült le mellé Nate.
-Tudod ez az egész, olyan fura, de megleszek, csak előtörtek a régi emlékek –próbálta összeszedni magát Chloe.
-Remélem is mivel nem akarom, hogy szomorú legyél, elvégre jövő héten már itt az esküvő –ölelte át a fiú Chloet. A lány elmosolyodott.
-„Na Nate te aztán szépen elintéztél. Ennél nagyobb fájdalmat már csak azzal tudnál okozni, ha Aaronnal is történne valami otthon” -gondolta Chloe.
Aznap este Roxanneéknál…
-Minek szenvedtem a vacsorával, ha senki nem eszik egy falatot sem? –kérdezte Roxanne.
-Mert azt remélted, hogy Nate végre normális lesz? –válaszolt halál komolyan Aaron.
-Nincs nekem semmi bajom, teljesen jól érzem magamat –vigyorgott az említett.
-Kár, hogy Chloe nem ölt meg téged –sajnálkozott Michael.
-Tudod neked tragédia, nekem viszont hatalmas öröm, hogy Chloe végre megkapja azt, ami már régen járt volna neki –mondta halál nyugodtan Nate.
-Tulajdonképpen mit csináltál vele? –kérdezte Aaron.
-Megmutatom neki, hogy mi lett volna, ha… -válaszolt titokzatosan Nate.
-Hogy mi lett volna, ha nem kegyelmezek neked ma? –csapta le a villáját Michael az asztalra.
-Figyelj öcsi, amíg ebben a házban vagy, csak ne csapkodd a villádat –állt fel Nate.
-Mit akarsz elérni Nate? Egyszer vissza kell hoznod Chloet úgy is –próbálta menteni a menthetőt Aaron.
-Hát igen egyszer… de az még soká lesz –jegyezte meg gonoszan a fiú.
-Majd felgyorsítjuk az eseményeket –esett Natenek Michael és Aaron majd a három fiú szépen áthaladt a lakáson. Roxanne megpróbálta szétszedni őket, de nem nagyon boldogult velük így Sophie elrohant Tinaékhoz. Mikor visszaért Nate éppen az erkély korlátjáról lógott lefele, majd a következő pillanatban leesett róla, azonban zuhanás közben félúton eltűnt.
-Hol van? –nézett utána Aaron, mert pókhálót akart a fiú után engedni.
-Fiúk álljatok le –ért ki Matt az erkélyre de akkor már csak Aaront és Michaelt találta ott. A következő pillanatban megjelent Tina.
-Hol van Nate? –kérdezte Tina.
-Eltűnt –válaszolt Michael.
-Mi? –ért oda Roxanne.
-Leesett az erkélyről majd félúton eltűnt.
-Nagyszerű. Először eltűnik Chloe, majd eltűnik az egyetlen ember, aki tudja, hogy hol van… Most már aztán tényleg nagy pácban vagyunk –forgatta a szemét Sophie.
-Tényleg hol van Chloe? És Michael te, hogy kerülsz ide? –kérdezte Tina.
-És Aaront miért tartóztatták le? –tette hozzá vigyorogva Sophie.
-Hogy mit csináltak Aaronnal? –kérdezte Tina.
-Ó tényleg nem is meséltem –nézett a plafonra Matt. -Na jó, most szépen elmondjátok nekem, hogy mi folyik itt –tette csípőre a kezét a lány.
|