-És végül pedig Nate ismét lelépett. Azt hiszem ennyi az egész. –magyarázta Sophie a kanapéra dőlve.

-Csak ennyi?! Jó sűrű hetetek lehetett… -mondta Tina meglepődve, miután Sophie befejezte a „rövid” beszámolót.

-Még nincs vége! –vigyorgott Sophie. –Még csak most kezdődött.

-Már nagyon elegem van… Ha Nate még egyszer visszajön, azt nem fogja túlélni… -dühöngött Aaron.

-Talán ha nem akarnátok folyton azt kiszedni belőle, hogy hol van Chloe, már rég elmondta volna. –mondta Roxanne. –Most már csak azért sem fogja elárulni, mivel mindenki ezt akarja tudni.

-Nah és akkor hogy fogjuk megtudni, nagyokos? –gúnyolódott Aaron.

-Tudod mit? Igaza van Nate-nek, a helyében egy ilyen bunkónak én sem mondanám meg. –vágott vissza Roxanne, majd kisétált az erkélyre a csillagokat nézni. Mivel viszont így úgy tűnt, mint ha csigalassúsággal telne az idő, visszament a nappaliba, ahol Sophie és Tina még mindig beszélgettek.

-Tényleg, Kleoval mi újság? Mostanában egyáltalán nem láttam. –kapcsolódott be Roxanne a beszélgetésbe.

-Azon nem is csodálkozom… -nevetett Christina. –Mivel körülbelül három hete hazautazott Egyiptomba, viszont holnap után este jön haza a repülőgépe.

-Mi?! Pont holnap után? –kérdezte Sophie szomorúan.

-Miért, mi lesz akkor?

-Én meg pont holnapután délután utazok vissza az egyetem miatt. –mondta duzzogva Sophie.

-Mikor jössz megint? –kérdezte Tina.

-Hm, legközelebb majd karácsonykor, ha lesz időm… De addig még van majdnem két hónap… Miért is kellett nekem elmennem innen? Minden buliból kimaradok…

-Mindjárt jövök… -mondta Roxanne, majd bement a szobájába, viszont az ajtóban megtorpant, amikor meglátta, hogy Aaron az íróasztalánál pakolászik.

-Elnézést, segíthetek valamiben? –kérdezte csípőre tett kézzel.

-Kösz, de már megtaláltam, amit kerestem. –mondta Aaron zsebre tett kézzel, majd vigyorogva kiment a szobából, miközben Roxanne értetlenül nézett utána.

Odament az asztalához, de látszólag semmi sem hiányzott… látszólag…

Másnap délig semmi különös nem történt, egészen addig, amíg Nate újra meg nem jelent.

Amikor ezt Aaron és Michael meglátta, újra megpróbálták kiszedni belőle, hogy hol van Chloe.

-Oly távol, és mégis közel… -mondta Nate elgondolkozva- A körülményekhez képest egész jól bírja… Egész jól, bár már nem sokáig…

-Nah jó, már elegem van belőled… -indult el Aaron, hogy megint elkezdjen verekedni, ám Michael megállította.

-Nyugi, már tegnap megbeszéltük a tervet…

-Az nem árt, ha vissza akarjátok hozni Chloe-t. –mondta Nate, miközben öntött magának egy pohár ásványvizet.

-Könnyebb lesz, mint gondolod… -mondta Aaron miközben leült a kanapéra.

-Érdekes íze van az ásványvíznek… -jegyezte meg Nate, miután ivott még néhány pohárral. –Mi olyan vicces?

-Csak az, hogy most már simán ki tudjuk szedni belőled, hogy hol van Chloe. –mondta Aaron gonoszan vigyorogva. –Kicsit feldúsítottuk az ásványvizet egy kis igazság-szárummal, szóval néhány perc és minden kiderül… Nos, hol van Chloe?

-Bayville-ben… Ebben a lakásban…

-Az lehetetlen… hogy érted ezt?

-Visszavittem Bayville-be, ha minden igaz, ugyanitt van, mint mi… csak éppen egy másik dimenzióban… és időben is egy kicsit visszafelé, a múltban… pontosabban egy évvel ezelőtt… mondhatjuk úgy is, hogy most élőben játsza a Mi lenne, ha… nevű játékot. Egyébként meg attól, hogy megtudtátok hol van, még nem tudjátok elérni, hogy vissza is hozzam őt…

-Van valami más mód, hogyan hozhatnánk vissza? –kérdezte Aaron.

Nate csak dühösen nézett rá, majd végül kimondta. –Nem vagyok benne biztos, de ha valaki képes visszahozni az Roxanne, de ez sem 100%.

-Mi van velem? –lépett be a szobába az említett. –Nate, visszajöttél?

-Nos, akkor kösz az infókat, majd mondj köszönetet a barátnődnek az igazság-szérumért… -mondta Aaron
-Mi?! –kiáltott egyszerre felháborodva Nate és Roxanne.

-Kösz, erre egyáltalán nem számítottam, mivel azt hittem, legalább benned megbízhatok… -morogta Nate felháborodva, majd egy dimenziókapun újra eltűnt…

-Én… én… Aaron, esküszöm, hogy ezt nem úszod meg szárazon… -mondta elszántan Roxanne, majd visszament a nappailba Aaron után.

-Mi volt az előbb az a kiabálás a konyhában? –kérdezte Sophie miközben álmosan rádőlt a kanapéra.

-Most már tényleg betelt a pohár… -mondta Roxanne, majd nekiugrott Aaronnak és nagy nehezen visszafiatalította Aaront két éves kisgyerekké.

-Huha, ez már tényleg komoly… Mennyi ideig is fog így maradni? –kérdezte egyszerre Sophie, Tina és Michael.

-Meddig? Amíg vissza nem változtatom… Tehát jó sokáig… mondta Roxanne gonoszan mosolyogva, miközben leszedett magáról néhány pókhálót, majd visszavonult a szobájába.