- Nah, ránk is fér! Mesélj! – azzal rávetette magát a kanapéra és törökülésben helyezkedett el.
Kleo követte a példáját, aztán egy ideig csak sejtelmesen mosolygott.
- Nah, ne csigázz! Mondd már!
- Az úgy volt, hogy most Egyiptomban nem egyedül dolgoztam. Ugyebár ásatásokat végeztünk Gíza környékén, és egy másik kutatócsoport is csatlakozott. Amikor felfedeztük ezt a sírt, akkor én mentem le, meg egy srác, David.
- Kezd érdekes lenni! – kotyogott közbe Tina.
- Napokig semmire se jutottunk a hieroglifák nagy részét már alig lehetett elolvasni. Azonban ugyebár nekem valahogy sikerült, ezáltal feltámasztva egy ősi átkot. A képességem ott helyben megbolondult, megidéztem pár hatalmas gorillát, s olyan szintű kárt tettek a piramisban, hogy az elkezdett beomlani. Ha David nem ment meg a képességével…
- David is mutáns? – döbbent le Tina.
- Könyörgöm, a 21. századot írjuk, az emberek 30-40% mutáns – magyarázta Kleo.
Tina elgondolkozott a dolgon, végül is ismerőseinek 90% is ebbe a „fajba” tartozik.
- Legalább tudod a telefonszámát? – tért a lényegre Tina. – Teljes név? Család? Munka?
- Nyugi, egyszerre csak egy kérdést – nevetett Kleo. – A teljes neve David Weaver. Nincs felesége, és ügyvédnek tanul.
- Akkor mit keresett Egyiptomban? – húzta fel a szemöldökét Tina.
- Tulajdonképpen ezt én sem tudom… Biztos ért valamelyest a hieroglifákhoz, vagy valamelyik szülője révén… De nem mindegy?
Eközben Aaron és Chloe az esküvőjüket tervezgették.
- Miért éppen január 9-én legyen?
- Mert az Nate szülinapja… - mosolygott Chloe ördögien.
- Azt tudom. – emelte az égnek tekintetét Aaron, majd kissé bizonytalanul hozzátette: - De nem értem, hogy az esküvőnket miért kell bosszúhoz kötni.
- Ez nem bosszú, csak…
- Csak? – kérdezte Aaron egyre ingerültebben.
- Aaron, kérlek, nyugodj meg. Nem muszáj akkor tartani az esküvőt, csak azt akartam, hogy végre Nate-t is zavarja valami. Úgy értem… Anyuék nem repestek az ötlettől, hogy a feleséged leszek, de Jeanék biztos büszkék lesznek arra, hogy ő elveszi Roxanne-t.
- *Akkor jól gondoltam* - nézett Chloe-ra Aaron.
Sophie még akkor is sokkos állapotban volt a pók miatt, amikor elindult Kleohoz és Tinához, hogy kiderítse mi történt az előbb. Épp csöngetett volna, amikor csapkodást hallott bentről, majd egy ismeretlen hangot.
- Hol van?
- Ki? – ez Kleo volt.
- Nem ki, hanem mi! – ordította az előbbi.
Sophie nem bírta tovább, és betörte az ajtót. A szobában Kleo állt, vele szemben pedig egy arab férfi, az öltözködéséből ítélve egy sejk. Tina a földön ült, és a fejét fogta, kezén vékony csíkban vér folyt.
- Megzavartam valamit? – kérdezte Sophie, és hangja sokkal bátrabb volt, mint ő maga.
A sejk a harmadik lány láttán úgy döntött, hogy inkább lelép, így, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott az ablakon keresztül.
- Ennyire ijesztő vagyok? – bizonytalanodott el Sophie, azonban gyorsan visszanyerte jókedvét. – Csak tudnám, hogy ugrott fel a 2. emeletre…
- Hát azt én is szeretném tudni, meg azt is, hogy mit keresett nálam… - válaszolt Kleo.
- Én meg egy orvost szeretnék látni vagy Mattet! – nyögte Tina.