-Aaron várj! Tudod, hogy nem úgy értettem –kiáltott a fiú után, mire az megállt és felé fordult.

-Szerintem ideje lenne egy kicsit elugranod valahova kiszellőztetni a fejed –ajánlotta a fiú.

-Igazad van. Holnap délelőtt elugrom a nyaralónkhoz–mosolygott Chloe.

Másnap Chloe közeli tóhoz autózott, ahol bement a nyaralójukba és onnan nézett ki a tájra. Fél óra múlva azt hallotta, hogy valaki megáll az épület mellett majd a következő pillanatban Nate lépett be a házba.

-Már egy perc nyugtom se lehet miattad? –vonta kérdőre a lány.

-Mint, ha tudnom kellett volna, hogy itt vagy –forgatta a szemét Nate.

-Utállak! –kiáltotta Chloe.

-Az jó, mert én is –válaszolt Nate. Chloe lassan a fiú felé lépett.

-De nem annyira, mint én.

-Igaz sokkal jobban –lépett Nate is a lány felé.

-Na persze –vágott pofát Chloe.

-Hidd el –mosolygott Nate, majd lassan a lány arca felé hajolt és megcsókolta. Chloe először meglepődött, majd visszacsókolta a fiút. Jó néhány perc telt el addig, amíg ellökték egymást.

-Ezt nem kéne –motyogta Chloe.

-Tudom –nézett oldalra Nate.

-Nem érdekel –mondta határozottan Chloe, mire a fiú, kérdőn nézett rá. Chloe egy kicsit habozott, majd megcsókolta Natet. A fiú visszacsókolta, Chloe pedig a falnak nyomta Natet, és ott folytatták a csókolózást. Nate már félmeztelen volt, amikor végre észbe kapott és megfogta Chloe csuklóit, de attól még folytatták a csókolózást, majd a lány egyszerűen áthúzta a kezét Nate szorításán.

-Chloe –mondta lassan Nate.

-Csss…. –suttogta a lány, és végig húzta az ujját Nate ajkán, majd megcsókolta a fiút….

Néhány órával később…

-Nate, mit csináltunk? –harapott az ajkába Chloe.

-Pontosan azt, amit nem kellett volna.

-Ezt nem tudhatja meg senki –rázta a fejét Chloe.

-Na ebben legalább egyet értünk –sóhajtott Nate, és felvette az ingjét.

-Remélem nem lesz semmi –remegett Chloe hangja és felvette a kabátját.

-Nyugi –ölelte át Nate, de ő sem volt nyugodt.

-Phu… na én haza megyek –sóhajtott Chloe és kiment az épületből. Nate még egy ideig állt az épületben, majd ő is haza ment.

-Nate minden rendben? Olyan csendes vagy –aggódott Roxanne.

-Persze, jól vagyok –erőltetett mosolyt az arcára Nate. Roxanne gyanúsan ránézett majd folytatta az újság olvasást, de néhány perc múlva megint megszólalt.

-Biztos? Csak, mert úgy viselkedsz, mint egy kis gyerek, aki rossz fát tett a tűzre és nem akar lebukni.

-Ha csak ennyi lenni –motyogta a fiú.

-Tessék?

-Semmi. Hidd el tényleg nincs semmi bajom.

-Ha te mondod, de tudod, hogy rám mindig számíthatsz –mosolygott Roxanne. Nate bólintott.

Néhány perc múlva csöngettek. Nate nyitott ajtót és Aaronnal találta szembe magát.

-Aaron? –kérdezte ijedten.

-Hello, nyugi nem akarlak kinyírni meg ilyesmi –nevetett a fiú.

-Persze, tudom, csak olyan furcsa, hogy itt vagy –rázta Nate a fejét.

-Tulajdonképpen Chloe miatt jöttem.

-Ezt, hogy érted? –kapcsolódott be a beszélgetésbe Roxanne.

-Hát ma délelőtt elment, a közeli tóhoz, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét, de mióta hazajött olyan, mint egy szellem. Valami történt ott vele az biztos, és gondoltam eljövök, hogy hátha ti tudtok valamit, esetleg Nate megpróbálhatná kideríteni meg ilyesmi –magyarázta a fiú. Nate nem nézett Aaron szemébe.

-Hát mi nem tudunk semmit, de Nate talán kideríti. Ugye? –nézett a fiúra Roxanne.

-Nem hiszem. Tudjátok, hogy mikor legutóbb kirándultam Chloe fejében, hogy megjártam és nem hiszem, hogy önszántából bele menne ebbe a dologba –próbált valami kibúvót találni Nate.

-Igazad van. Na akkor reménykedjünk, hogy elmondja hogy mi történt –sóhajtott Aaron, majd elbúcsúzott és haza ment.

Teltek a hetek és semmi váratlan dolog nem történt, azon kívül, hogy Kleonak egy kicsit rakoncátlankodott a képessége. Chloe és Nate még mindig a történteken rágták magukat, így Chloe nem igazán tudott az esküvőre koncentrálni azonban nem akart időpontot változtatni, ne, hogy Aaron gyanakodjon. Viszont a közérzete sem volt a legjobb, így orvoshoz fordult…

-Nyugodjon meg nincs semmi baja, sőt egészségesebb nem is lehetne ugyanis gyereket vár –mosolygott az orvos Chloera, mire a lánynak három emeletet zuhant az álla.

-Micsoda?

-Ahogy mondom. Anyuka lesz. Gratulálok! –mosolygott tovább a férfi, majd elmondott még néhány dolgot a lánynak. Miután befejezte, Chloe lassan kisétált a szobából és kint leült az egyik fotelbe.

-„Úristen! Én ezt nem hiszem el. Ráadásul Nate az apja és az vérfertőzés…És Aaron ki fog borulni, és el fog küldeni a fenébe” –zakatoltak a fejében a gondolatok és szeme könnybe lábadt, majd elindult haza fele, de útközben Natebe ütközött.

-Szia Chloe! –köszönt neki a fiú. Chloe szeme még mindig könnyes volt.

-Szia –nézett Natere.

-Minden rendben? –kérdezte Nate.

-Nem, semmi sincs rendben –borult ki most már Chloe.

-Nyugodj meg, gyere üljünk be és mesélj el mindent –mutatott a szemben lévő kávézóra Nate. Chloe szipogott egyet, majd beültek.

-Ez olyan szörnyű… -makogta a lány.

-De micsoda? Mi történt? Aaronnal összevesztetek vagy mi? –értetlenkedett Nate.

-Hacsak ez lenne, de ez sokkal rosszabb –sírt tovább Chloe. Nate megrázta a lány.

-Chloe, mond el, hogy mi történt, hátha tudok segíteni –mondta tehetetlenül a fiú.

-Gyerekünk lesz –mondta végül a lány.

-És ezért vagy szomorú? Hiszen ez csodás dolog. Te és Aaron szülők lesztek –mosolygott Nate.

-Az a baj, hogy nem Aaron a gyerek apja, hanem… –nézett Chloe a fiúra, mire Nate szájáról lehervadt a mosoly.

-Úristen –mondta végül.

-Ezt mondom én is –lábadt könnybe megint Chloe szeme. Nate nem tudta, hogy mit mondjon, így csak nézett maga elé.

-Na jó. Most már nem tehetünk semmit. Hülyék voltunk, és így jártunk. Mindenesetre rám számíthatsz, bármit is legyen –szólalt meg végül Nate.

-És mit fog szólni Aaron és Roxane? Teljesen ki fognak akadni –aggódott Chloe.

-Most az érdekel a legkevésbé, hogy mit fognak szólni hozzá, mivel bármi baja lehet a gyereknek amiatt, hogy rokonok vagyunk –idegeskedett Nate.

-Ez meg a másik, de nem akarom… –akadt el Chloe szava.

-Mit gondolsz, mikor mondjuk el Aaronnak és Roxannenak? –kérdezte Nate.

-Szerintem jobb, ha már most megtudják –sóhajtott Chloe.

-Jól van. Akkor először együtt elmondjuk Aaronnak, aztán meg majd Roxannenak is –mondta a tervet Nate. Chloe szemei kikerekedtek, majd lassan felállt az asztaltól.

-Essünk túl rajta –mondta, majd Natel együtt haza indult.

-Sziasztok –köszönt Aaron nekik.

-Szia –köszönt vissza Chloe halkan.

-Na mi újság? Nincs semmi bajod? –puszilta meg Aaron a lány.

-Sajnos nem egészen –motyogta a lány.

-Mi történt? –ijedt meg Aaron.

-Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni –kezdet megint könnybe lábadni Chloe szeme.

-Jézusom… Mond már –idegeskedett Aaron.

-Nos… tudod néhány hete leugrottam a tóhoz kikapcsolódni –kezdte a lány. Aaron bólintott.

-És én is akkor mentem oda –folytatta Nate. Aaron szemöldöke az egekbe szökött.

-És hát… -harapott az ajkába Chloe.

-Egy kicsit elvesztettük a fejünket –mondta ki végül Nate.

-Mi van? –akadt ki Aaron.

-És ami a legrosszabb, hogy az orvos azt mondta, hogy gyereket várok –sírt Chloe, Aaron pedig úgy nézett rá, mint egy őrültre.

-Na jó… ez nekem sok –mondta végül és bevágta maga mögött a hálószoba ajtót, hogy a ház csak úgy beleremegett. Chloe sóhajtott.

-Elég jól fogadta –mondta Nate, mire a lány szúrós tekintettel ránézett.

-Akkor most irány Roxanne –mondta az úti célt Chloe.

-Előre félek –morogta Nate, majd a két fiatal elindult Naték lakása felé.

-Sziasztok! –köszönt mosolyogva Roxanne.

-Hello –köszönt idegesen Nate.

-Valami baj van? –kérdezte Roxanne.

-Hát igen –válaszolt Nate.

-Ne kímélj –mondta nyugodtan a lány.

-Azt hiszem jobb lesz, ha leülsz –ajánlotta Chloe, mire Roxanne kezdett megijedni, de azért leült egy székbe.

-Nos?

-Tudod néhány hete elmentem kikapcsolódni a tóhoz –kezdte Nate.

-Amikor Chloe is –mondta még mindig nyugodtan Roxanne.

-Igen. És hát ott… -kezdte volna Nate, de elakadt a szava, Roxanne felvonta a szemöldökét.

-Ugye nem? –kiáltott a fiúra.

-És ma voltam orvosnál és azt mondta, hogy gyereket várok és ugye Nate az apja –fejezte be végül Chloe. Roxanne köpni-nyelni nem tudott a hír hallatán.

-Honnan tudod, hogy Nate az apja? –kérdezte végül.

-Mert biztos, hogy nem Aaron –mondta zavartan a lány. Roxanne nem tudta, hogy mit szóljon. Idegesen nézett Natere és Chloera…