-Elárulnátok végre, hogy mi ez az egész? –tette csípőre Roxanne a kezét.

-Nos ez egy eléggé bonyolult dolog… -sóhajtott Matt, majd Michaelre nézett.

-Most mi van?

-Majd te elmagyarázod zsenikém, hogy mi is történik valójában, mert én semmit sem értek. –mondta Matt mérgesen.

-Nos az egész úgy kezdődött, hogy valamelyik nap megtaláltam ezt a skarabeusz szobrot az utcán. Utána kicsit utánaolvastam, és azt hiszem rájöttem, hogy mi is valójában. A szobor…-kezdte a magyarázást Michael, mire Roxanne félbeszakította a mondandóját.

-Ugye nem arról a 10 centiméteres szoborról van szó, amelyik fekete-arany színű skarabeusz bogár alakú, viszont úgy néz ki, mint ha még mellette sas szárnyai lennének, és a szárnyai között meg a napkorong vagy mi?

-Te meg honnan tudod? –kérdezte Michael csodálkozva.

-Miért, egy szobor mit árthat nekünk? –kérdezte Nate.

-Szóval ez az a szobor? Hogy került ide?! –kérdezte Roxanne sápadtan.

-Valószínűleg Kleo hozta haza Egyiptomból, más tippem nincs. Én csak megtaláltam. –mondta Michael.

-Mi lenne, ha Matt előkerítené a kabátzsebéből, ti meg elmagyaráznátok, hogy miről van szó? –kérdezte csípőre tett kézzel Sophie.

-Oké, hozom… -mondta Matt, majd ott hagyta a többieket.

-Mit tudsz a szoborról? –kérdezte Roxanne Michaelt.

-Ha jól értelmeztem, akkor bármilyen hatással lehet a képességeinkre. Kicserélődhetnek, megzavarodhatnak, megszűnhetnek vagy akármi más.

-Akkor most szólok, hogy elég hiányosak az ismereteid ilyen téren. Már egyszer volt szerencsém ehhez a skarabeuszhoz, de nem csak a képességeket befolyásolja… Az még csak a kezdet… minél közelebb vagy hozzá, annál gyorsabban hat… lassan megváltozik a külsőd, majd a másik emlékeinek egy részét is átveszed, esetleg valamennyire a személyiségét is…

-Akkor tuti, hogy itt kell lennie a közelben, mivel a hajad már kezdi átvenni az enyémnek a színét… -mondta Sophie.

-Mi? –kérdezte Roxanne, majd amikor megnézte az egyik hajtincsét észrevette, hogy az valóban kezd vöröses színűvé átváltozni.

-Nincs meg. Valaki kivette a kabátzsebemből. –mondta Matt idegesen, amikor visszaért.

-Ha nem szeretnéd életed hátralevő részét szőkén és kék szemekkel leélni, akkor jobb, ha előkeríted valahonnan. –mondta Nate vigyorogva.

-De ha mégis megtaláljuk, akkor mégis mit csináljunk vele? –kérdezte Chloe, mire mindenki Michaelre nézett.

-Roxanne? Azt mondtad, hogy te már találkoztál ezzel a szoborral. Hogyan sikerült megszabadulnotok az átkától? –kérdezte Michael.

-Az igazság az, hogy nem tudom pontosan. –mondta Roxanne elvörösödve.

-Mi?! Ugye csak viccelsz? –akadt ki Aaron.

-Nem viccelek! Az legalább 10 éve történt amikor a családommal Egyiptomban nyaraltunk… Valahogy eljutottam egy másik időbe, és ott kezdődött ez az egész. De végül kiderült, hogy az a személy a hibás az egészért, akivel a képességem kicserélődött. Utána valahogy ő oldotta meg a rejtélyt, én visszajutottam a saját időmbe és azóta nem is láttam szerencsére.

-És ha Chloe olvasná a gondolataidat? Hátha eszedbe jutna, hogy mi a rejtély kulcsa. –kérdezte Aaron.

-Az nem fog menni… -mondta Sophie vigyorogva.

-Miért nem?

-Mert Roxanne az én képességemet kapta, így senki képessége nem hat rá, sőt blokkolja annak a képességét aki hozzáér. Nekem elhiheted, én tudom… Már jónéhány éve ez a képességem… -magyarázta Sophie.

-Akkor? Mi legyen? –kérdezte Chloe.

-Nem tudom, de gyorsan ki kéne valamit találni… -mondta Roxanne aggódva.

-Tényleg, hova tűnt Matt? –szólt közbe Nate.

-Baj van, nem elég, hogy Kleo és David vagy ki eltűntek…–rontott be a nappaliba Matt. -Most már Tinát sem találom sehol.

-Egyre jobb… -bosszankodott Chloe.

-David?! –kérdezte egyszerre Sophie és Roxanne, majd egymásra néztek.

-Kicsi az esélye, de akit te ismersz, annak ugye nem Weaver a vezetékneve? –kérdezte Sophie gyanakodva.

-Ez nem lehet igaz… Kétszer belerángatott ebbe a skarabeuszos rémálomba… A közelembe ne engedjétek, mert élete hátralevő részét ötéves kisgyerekként fogja leélni… -mondta Roxanne dühösen.

-Nem hiszem, hogy most az éjszaka közepén nekiállunk megoldani a rejtélyt, mi lenne ha inkább pihennénk és holnap kitalálnánk valamit? –ajánlotta fel Michael két ásítás között.

-Rendben, de nem mindenki tudja irányítani az új képességét. –mondta Aaron. –Igaz, hogy Nate-nek és Roxanne-nak nem nehéz kezelni az új képességüket, viszont rajtuk kívűl mindenkinek baja van vele.

-Kitalálom, csak nem arra akarsz célozni, hogy járőrözzek köztetek és mindenkinek blokkoljam a képességét? Nehogy Matt a pincében ébredjen, Chloera nehogy ráomoljon a ház, Michael nehogy odaragadjon az ágyhoz, stbstb…? –kérdezte Roxanne mosolyogva.

-Most, hogy így mondod, nem is olyan rossz ötlet. –felelte vigyorogva Aaron.

-Álmaidban. –válaszolt Roxanne.

-Úgy tűnik, csak én fogok nyugodtan aludni. –mondta Nate vigyorogva.

Ezalatt Kleo és David az erdőben menekültek a sejk elől, ám amikor egy széles folyóhoz értek muszáj volt megállniuk, mivel a vízpart hemzsegett a krokodiloktól.

-Kleo, próbáld meg irányítani őket. –mondta David ijedten.

-Az nem fog menni, ezek sajnos igaziak és nem illúziók… -mondta Kleo miközben nyelt egyet, majd elindultak visszafelé az erdőbe, amikor szembetalálkoztak a sejkkel.

A férfi kezében ismét megjelent a tőr, majd elkezdett Kleo és David felé közelíteni. Mivel ők azonban nem tudtak tovább hátrálni a krokodilok miatt, megpróbálták kicselezni a sejket és visszarohanni az erdőbe. Davidnak ez sikerült, Kleo karját azonban elkapta a férfi, mire a lány elkezdett hadonászni a karjával, hogy kiszabadítsa magát, így azonvan véletlenül lerántotta a sejk csukjáját…

-Mi?! Te vagy az? –hagyta abba a verekedést Kleo, amikor meglátta a férfi arcát.

-Talán ismeritek egymást? –kérdezte David értetlenül.