- Talán ismeritek egymást? – kérdezte David értetlenül.
Kleo nyelt egyet, és közelebb lépett a folyóhoz. Gyűlölet tükröződött a szemében, haja szinte égnek állt.
- Hogy ismerem-e? Sajnos volt már szerencsém hozzá… És inkább beleugrok a folyóba, minthogy ezzel kelljen egy szigeten raboskodnom – vetette oda a lány.
- Először is, nem ezzel, hanem vele – oktatta ki a sejk. – Másodszor pedig, csak ti raboskodtok, én bármikor hazatérhetek.
Kleo álla is leesett a döbbenettől, és ha David nem fogja le, abban a pillanatban a férfinak esik.
- Te utolsó szemétláda! Tudtam, hogy soha nem kellett volna szóba állnom veled! Hazug kis patkány vagy! – David alig bírta tartani a felbőszült lányt, aki ismét teremtett állatokat, melyek – mivel Kleo is dühös volt – gyilkos pillantásokkal vették körül Davidet és a sejket. 
A két férfi rémülten nézett körül, szinte bepánikoltak a tigrisektől és egyéb nagy ragadozóktól.
- Azonnal hívd vissza őket! – parancsolta a sejk, ám felszólítása nem érte el a kellő hatást, ugyanis hangja remegett a félelemtől.
Kleo sátáni kacajt hallatott, és úgy nézett ki, mint valami őrült. Nem hívta vissza a teremtményeit, hanem tudatosan még többet teremtett. Megállás nélkül röhögött, kiszabadította magát David karjaiból, és elrohant.
- Ez is s szkarabeusz szobor hatása? – húzta fel a bal szemöldökét David.
A sejk megrántotta a vállát, visszavette a csuklyáját és eltűnt.
- Mi? Hova lett? – kapkodta a fejét jobbra-balra a fiú, majd Kleo után nézett. – Szuper… Az a tökkelütött eltűnt, Kleo meg megőrült, ráadásul itt hagyta a dögeit…
Eközben Bayville-ben a többiek az igazak álmát aludták, pontosabban csak próbálták. Michael kisebb gubóban találta magát, mikor felriadt, Matt folyton egy szinttel lejjebb, Nate ölében találta magát, így a testvére sem tudott aludni. Sophie minden órában egy évvel fiatalabb lett… Egyedül Roxanne aludt rendesen, és ez másnap reggel meg is látszott rajta. Aznap reggel Mattéknél gyűltek össze, mindenki vánszorgott, lépten nyomon ásítoztak, sőt el-elaludtak a kanapén vagy fotelban.
- Mi ez a punnyadás kérem? – kérdezte Roxanne. – Gyerünk, fussunk pár kört a közeli parkban. Elég sápadtak vagytok, meg kicsit karikás a szemetek, jót tenne nektek a friss lev…
Folytatta volna még a mondandóját, azonban egy párna pont szájon vágta.
- Na, így már jobb… - motyogta Nate, és befordult a fal felé.
Roxanne paprikavörös fejjel odament kedveséhez, beleordított a fülébe, majd duzzogva elment, melyet az ajtó hangos csattanás jelzett.
- Gratulálok Nate! Se Tina, se Kleo, se David, se Roxanne, mellesleg az egyetlen, aki blokkolni tudja a képességünket… - morgott Matt.
- Tényleg, ha már itt tartunk, nem ártana megkeresni Tináékat – javasolta Sophie két ásítás között.
- Igen, csak nem valószínű, hogy Tina, Kleo és David egy helyen tartózkodnak… Mellesleg mivel Tina az én képességemet vette át, ezért akár egy gombostű gombjának méretét is felvehette, mert nem ura a képességének… - érvelt Michael. – Majd hazatalálnak, aludjunk inkább!
- Rendben, Chloe? – nézett szét Aaron, egyre inkább Matt alakjában.
A szemközti kanapén meglátta Chloet, épp aludni készült. Aaron levetette magát mellé.
- Jó éjt szívem! – mondta, és meg akarta csókolni, amikor „Chloe” ellökte magától.
- Te barom, én Matt vagyok!
Aaron kikerekedett szemekkel nézett Chloe-ra, majd hirtelen ordibálásra lettek figyelmesek. Valószínűleg hasonló kavarodások történtek, és a hangerőből ítélve nem jártak olyan „jól”, mint Aaron és Matt.
- Legjobb lesz, ha mindenki hazamegy… - mutatott a lényegre Aaron. – Nem akarom buziként végezni… Chloe gyere! – erre Nate termett mellette. – Te? Ugye nem veled kell egy házban aludnom?
- De, de én Chloe vagyok, csak Nate alakjában, te meg Tina alakjában vagy, szóval mindegy.
- Ezt el is felejtettem – röhögött magán Aaron, majd beállt a tükör elé, és magát kezdte bámulni. – Wáow!
Roxanne, Sophie és Chloe gyilkos szemekkel nézett a fiúra, aki egyre inkább beleélte magát abba, hogy lány.
- Szuper! Menjünk bulizni! Élénkült fel! Kíváncsi vagyok mekkora sikerem lenne – azzal már le is lépett.
Eközben Tina valamelyik utcán ébredt, és épp egy hatalmas cipőtalp közeledett felé…