-Csak szóljon, ha szüksége van valamire Mr. Smith –mosolygott tovább a nővér.

-Michael, hívjon csak Michaelnek –kérte a fiú –És magát, hogy szólíthatom?

-Rendben, Michael. Az én nevem Stacie –mutatkozott be a lány –Nos majd egy félóra múlva még visszajövök –ment ki a szobából Stacie, magára hagyva Michaelt és Sophiet.

-Kezdem megkedvelni a kórházakat –vigyorgott Michael.

-Én meg kezdem megutálni a szőkéket –jegyezte meg Sophie.

-Mi? –fordult felé a fiú.

-Semmi, semmi –legyintett Sophie, majd sóhajtott egyet.

-Veled minden rendben? –kérdezte Michael.

-Hogy? –értetlenkedett Sophie.

-Mármint, Lucy nem esett neked?

-Nem, mikor betörtem az ablakot, jut eszembe Aaron tuti ki fog nyírni emiatt, elmenekült –magyarázta a lány.

Eközben Aaron még mindig az öccsével háborúzott…
-Alden! Ha itt akarsz maradni akkor azért figyelembe kéne venned minket is –ment a fiú után a fürdőszobába.

-Ha nem zavar, akkor egyedül is eltudom végezni a dolgom –döntötte oldalra a fejét Alden, mire Aaron gyorsan távozott a helységből, de az ajtó előtt megvárta.

-Nos, ott tartottunk, hogy ha nem leszel tekintettel ránk, akkor mehetsz innen –magyarázta Aaron tovább, de a fiú bevágta előtte Michael szobájának az ajtaját, majd a következő pillanatban kinyitotta.

-Mit csináltatok a szobámmal? –ordított Aaronnak –Ki lakik benne? –mutatott Michael cuccaira a fiú.

-Michael, tudod akit elvitt a mentő, és ha választanom kell közted és közte akkor inkább őt választom –vigyorgott Aaron.

-Mi bajod van velem? –kiáltott Alden.

-Hogy nekem mi bajom van veled? Most álljak neki sorolni? –akadt ki Aaron.

-Ha megtennéd –kérte nyugodtan Alden, mire Aaron megkövülten állt –Ha nem, hát nem –vonta meg Alden a vállát, majd megkerülve testvérét kiment a konyhába.

-Aaron, jól vagy? –kérdezte Chloe.

-Igen, csak megőrülök tőle –nézett a plafonra a fiú.

-Egyszer úgy is befejezi –vonta meg a vállát Chloe –Vagy megszokjuk, mint Sophiet. Bár mondjuk az öcséd rosszabb, mint Sophie. Szívesen összeereszteném őket –nevetett Chloe.

-Ha már Sophienál járunk, mi van Michaelel? És a többiek tudnak róla? –váltott témát Aaron.

-Már szóltam a többieknek, azt mondták, majd bemennek hozzá. Szerintem én is megnézem, mi van vele. Jössz te is? –kérdezte Chloe.

-Mennék, de nem merem egyedül hagyni a házban Aldent. Amikor régebben egy hétvégére a szüleink elutaztak és én sem voltam itthon olyan bulit szervezet, hogy új bejárati ajtót kellett vennünk –forgatta a szemét Aaron.

-Akkor tényleg jobb, ha maradsz –vigyorgott Chloe, majd megpuszilta Aaront és elhajtott a kórház felé.

-Na jól van Alden, most aztán megkapod a magadét –szorította ökölbe a kezét Aaron és bement a konyhába, ahol azonban nem volt senki, csak egy nagy pocsolya –Ugye nem? –kérdezte ijedten Aaron, mikor eszébe jutott Selene képessége. Úgy tűnt, hogy a gyanúja beigazolódik, mivel a pocsolya kezdett emberi alakot ölteni azonban nem Selene volt az, hanem Alden.

-Mi ez az ijedt pofa Aaron? –vigyorgott a fiú.

-Ez mi volt? –makogta Aaron.

-Próbálgattam a képességemet –vonta meg a vállát Alden, majd nyugodtan kisétált a házból.

-Hova mész? –kérdezte Aaron.

-Meglátogatom a barátaidat –válaszolt Alden, és elindult Nateék felé.

-Remélem őket is kiakasztja –sóhajtott Aaron, majd fáradtan ledőlt a kanapéra –Egyenlőre nem akarok gyereket –mondta maga elé.

Chloe időközben megérkezett a kórházba.

-Szia Jean! –köszönt a nőnek.

-Chloe? –lepődött meg Jean –Matt vagy Nate? –kérdezte automatikusan.

-Michael –nevetett Chloe.

-Hálaistennek –sóhajtott a nő –Mármint nem örülök annak, hogy Michaelnek baja esett, de legalább most már nem az én drága fiaim keveredtek bajba. Hogy lehet, hogy Rachelnek sosem volt semmi baja? –forgatta a szemét Jean.

-Talán, mert mindig az intézetben hagytuk, amikor balhékba keveredtünk –vigyorgott Chloe.

-És jól is tették –mosolygott Jean –Bárcsak ti is inkább ott maradtatok volna, akkor talán nem kellett volna annyiszor megmenteni az életeteket.

-Az lehet, de akkor ma nem tartanánk itt –nevetett Chloe –Na mindegy. Megyek, megkeresem Michaelt, szia! –köszönt el a lány, majd a recepcióhoz indult.

-Jó napot! Miben segíthetek? –kérdezte a nő.

-Michael Smitht keresem.

-Igen meg is van. Huszonnégyes szoba –mondta a nő. Chloe kuncogott egyet, hogy a szokásos huszonhármas szoba helyett most a huszonnégyesbe kell mennie, majd megköszönte a segítséget és megkereste Michaelt. Már éppen készült volna lenyomni a kilincset, amikor Sophie vágódott ki az ajtón, minek következtében neki ment Chloenak.

-Nem érdemes beszélned azzal a bunkóval –mondta idegesen a lány, majd eltűnt a folyosó végén. Chloe megdöbbenve nézett utána, majd bement a szobába.

-Mi baja van Sophienak? –kérdezte Michaeltől.