8. rész
AlouGrey 2005.10.24. 20:09
Az ellenátok
-A többiek merre vannak? –kérdezte Sophie Matt-et, amikor átment hozzájuk.
-Kleo elment valahová, Tina meg elindult, hogy megkeresse.
-David?
-Én pedig azon gondolkozok, hogy ha már nincs szobor, akkor hogyan lehetne megtörni az átkot. –hallatszott David hangja a hátuk mögül.
-Remélem hamar kitalálsz valamit, mert kezd nagyon elegem lenni Chloe képességéből… valahogy a sajátomat jobban szerettem. –panaszkodott Michael. –Van már valami ötleted?
-Nem sok… Ha legalább a darabjai meglennének, vagy valami… -töprengett David. –De akkor sem biztos, hogy sikerülne. De azt se tudom, hogy hol vannak a darabjai, szóval…
-Várj! Én azt hiszem, emlékszem, hogy hol tört el… Mivel nem valami forgalmas hely, valószínűleg a darabjai is meglesznek… -mondta Sophie lelkesedve. –Közben pedig hátha összefutunk Tinával vagy Kleoval.
-Oké, viszont akkor jobb lesz minél előbb indulni, mert hamar sötétedik… -mondta David miután kinézett az ablakon.
-Egy perc és itt vagyok, vagy visszamegyek a kabátomért. –mondta Sophie mosolyogva, majd elindult egy emelettel lejjebb, Nate-ékhez. Gyorsan beszaladt a lakásba, majd miután felkapta a kabátját, szó nélkül elindult vissza Tináékhoz… pontosabban csak indult volna, ha Alden nem áll a bejárati ajtó elé.
-Ez nem lehet igaz… Mit akarsz, már megint? Azt se tudom, hogy ki vagy… Vagy várj… Aaron dilis kisöccse, nem?
-Alden. –válaszolt a fiú mérgesen.
-Oké, engem Sophie-nak hívnak, örülök, hogy találkoztunk, de most nem érek rá csevegni úgyhogy szia. –válaszolt Sophie mosolyogva, majd arrébb lökte a fiút és visszament Matt-ék lakásába, ahol David már indulásra készen várta.
-Jaj de jó, hogy most másztam fel a lépcsőn…
-Akkor merre tört el a szobor? –kérdezte David, miközben a lánnyal együtt elindult lefelé a lépcsőn.
-Innen nem messze, a városközpontban… Matték is pont akkor menekültek a forgatásról.
-Forgatásról? –kérdezte David.
-Hosszú történet… -legyintett Sophie. –Most szólok, hogy legyen időd lelkileg felkészülni…
-Mire?
-Ha a szobrot meglátod, egy kisebb szívroham az garantált… Nem kell félni, a kórház sincs messze…
-Ennyire rossz a helyzet? Reménykedtem, hogy esetleg össze lehet ragasztani… -mondta David.
-Ami azt illeti, ha nagyon-nagyon sok szabadidőd van, akkor meg lehet próbálni… -válaszolt Sophie vigyorogva. –Habár lehet, hogy nagyítót azt kellett volna hozni…
-Szerintem csak direkt engem akarsz ijesztgetni ezzel. –mondta David gyanakodva.
Cserkész becsszó! Habár már itt is vagyunk… Ezek lennének azok. –mondta Sophie, majd bekanyarodott az egyik zsákutcába. Letérdelt a földre, majd felvett a szobor szilánkjaiból néhányat, amelyek közül a legnagyobb sem volt egy centiméter.
-Ugye most viccelsz. –mondta David ledöbbenve.
-Nem, ez most komoly… -mondta Sophie, majd a fiú kezébe nyomta a szobor néhány darabkáját, majd biztatásképpen megveregette a vállás.
-Pár darabot azért megtartok a szoborból… De attól tartok, hogy a ragasztó ide kevés…
-Akkor? Most jön a „Boldogan élnek, míg meg nem halnak, annak ellenére, hogy az átkot nem tudták megtörni…” befejezés? –kérdezte Sophie.
-Attól tartok… -bólintott David. –Egyébként ki is törte el?
-Selene. –mondta morcosan Sophie.
-Tényleg, pedig már mondta valaki…
-Mondjuk ha jobban belegondolok, Aaron lökte ki a kezéből… Lehet hogy az is az átok következménye, hogy a lökött öccse hazaköltözött Bayville-be? –gondolkodott Sophie hangosan. –Egyébként ha meglenne a szobor, akkor hogyan semlegesítenéd az átkot?
-Egyszerű. Van egy ellenátok hozzá.
-Na neee. Azt hittem valami bonyolultabb. Ez a néhány szilánk nem elég az átok megtöréséhez? Nem próbálnád meg így semlegesíteni? –kíváncsiskodott Sophie.
-Mondjuk egy próbát megér… De fejből nem emlékszem tisztán rá, így előbb haza kell mennünk, az egyik bőröndömben le van írva. –magyarázta David, majd elindultak hazafelé.
Nem sokkal később David az ellenátkot ismételgette, azután a szilánkokkal együtt bezárkózott az egyik szobába…
Amikor végzett, és kijött a szobából, az egyből Tinával és Sophieval találta szembe magát.
-Nah, sikerült? –kérdezte kíváncsian Sophie, miközben Tina vállára támaszkodott.
-Mindjárt kiderül… Egy kicsit használná valaki a képességét? –kérte őket David.
-Persze… -mondta Tina, viszont amikor megpróbálta, semmi sem történt. –Ezt nem értem, se Michael képessége, sem az enyém… Mint ha blokkoltad volna, Sophie…
-Várjunk! Akkor ezek szerint sikerült! –kiáltott Sophie lelkesen, majd megölelte Davidet. –Megyek, szólok a többieknek is… -majd otthagyta a többieket.
-Mi ez a kiabálás? –kérdezte Kleo, aki viszont pont ekkor ért haza.
-Davidnek sikerült megtörnie az átkot. Egyébként merre jártál? Már mindenhol kerestelek. –mondta Tina.
-Csak sétáltam egy kicsit… Ha viszont sikerült megtörni az átkot, akkor nem értem, hogy… A hangok…. Értem, amit mondanak… -motyogta maga elé Kleo.
-Mi? Ebből egy szót sem értettem. –kérdezte Tina.
-Mindegy, nem lényeges… megyek, pihenek egy kicsit… -válaszolt, majd eltűnt a szobájában, miközben Tina és David értetlenül néztek egymásra.
|