- Mi lehet a baja? – kérdezte Tina aggódva, majd odament Kleo szobájához, és bekopogott, választ azonban nem kapott.
Újrapróbálkozott, de megint semmi, már azon a ponton volt, hogy benyit, amikor David nemet intett a fejével. Tina csalódottan nézett a fiúra, majd levette kezét a kilincsről, és bement a konyhába.
David úgy döntött, hogy kiszellőzteti a fejét, a nem rég hallott új információk kicsit betettek neki. Ahogy kilépett az utcára, Sophie-ba ütközött.
- David, mindenki hálás neked! Te vagy a nap hőse! – áradozott a lány.
- Nem is, csak elmormoltam egy ellenátkot, ez minden… - jött zavarba David, majd megvakarta a tarkóját és igyekezett más irányba nézni.
Kleo kijött a szobájából, és szomorún Tinára nézett.
- Kleo… Mi történt? – kérdezte Tina kedvesen.
- Semmi – válaszolt a lány halkan. – David?
- Lement a ház elé levegőzni – válaszolt Tina, majd csalódottan hozzátette: - Miért nem bízol bennem?
Kleo lesütötte a szemét, majd könnyektől csillogó tekintettel elment. Tina szinte sírva fakadt, hogy barátnőjét ilyen állapotban látja. Nem értette, hogy mi történik vele, és azt sem, hogy miért nem avatja be őt is.
Eközben David és Sophie a ház előtt beszélgettek, s a lány úgy döntött, hogy most vagy soha alapon becserkészi Davidet. Lábujjhegyre állt, és megcsókolta a fiút. David nem tiltakozott, hanem a tettek mezejére lépett és visszacsókolt. Ekkor kinyílt a ház ajtaja, és Kleo lépett ki rajta. Amikor meglátta a két fiatalt csókolózni, először ledermedt, majd visszarohant, melyet az ajtó hangos csattanása jelzett.  David gyorsan ellökte magától Sophie-t, és a hang irányába fordult, de már senki nem volt ott. Sophie körülnézett és meglátta a háta mögött Michael-t. A lány rémült arcot vágott, majd gőgösen felemelte a fejét, és odavetette a fiúnak:
- Megérdemled, amit láttál…
- Mintha érdekelne… - válaszolt flegmán, majd felháborodva hozzátette: - Csak tudod nem gondoltam volna, hogy olyan vagy, mint Chloe… Bár ha jobban belegondolok, nem is vagy olyan… hanem sokkal rosszabb!
Sophie úgy állt az utca közepén, mint akit leforráztak, majd David felé fordult:
- Hallottad, hogy mit mondott?
A fiú figyelmen kívül hagyta a lányt, majd feltette azt a kérdést, ami őt izgatta a legjobban:
- Ugye nem Kleo jött le előbb?
- Csak nem zavarna, ha többé nem állna szóba veled? – pimaszkodott a lány, hogy titkolja saját feldúltságát.
David csak egy grimasszal válaszolt, majd felrohant Tináékhoz. Kopogtatott, mire Matt nyitott ajtót. A fiú mindenféle köszönés nélkül berontott a házba, egyenesen Kleo szobája felé.
- Kleo! – szólongatta a lányt.
- Tűnj innen te szemét! Látni se bírlak! – ordította vissza Kleo sírás közepette, majd valami hangos puffanással nekivágódott az ajtónak.
David hátratántorodott, és a zajra Tina és Matt is megjelent az ajtó előtt.
- Itt meg mi történik?
- Hát… izé… Kleo látott valamit, amit ráadásul félre is értett… - próbált magyarázkodni a fiú, kissé esetlenül.
- Dobjátok ki a házból! Soha többé nem akarom látni! Minden eddigi mondata és tette hazugság! – zokogta a lány az ajtó túloldaláról.
Tina és Matt felvont szemöldökkel néztek az előttük álló fiúra, aki egyre jobban egérszorítóban érezte magát.
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha most elmész – mondta Matt, miközben próbálta fegyelmezni magát.
- Ebben egyet értünk… - motyogta David, majd elhagyta a lakást.
Tina a nap hátralévő részét azzal töltötte, hogy megpróbálta szóra bírni Kleot, ám a lány csak megállás nélkül zokogott a szobájában. Matt odajött, hogy megnézze, hogy halad a felesége, de amaz csak nemlegesen megrázta a fejét.
Eközben Sophie is dúlt-fúlt a szobájában, csak ő ahelyett, hogy sírt volna, mindent, ami a közelében volt, szétzúzott. Nate és Roxanne kezdtek félni új lakótársuktól. Ekkor megszólalt a csengő. Az ajtóban Alden várakozott.
- Szia. Aaron nincs itt. – tárta ki az ajtót Roxanne.
- Hello. Tudom, otthon takarít, hála nekem –vigyorgott gonoszan a srác. – Sophie, ugye így hívják? Itthon van?
- Itthon, bár kissé labilis az idegállapota. Jobb lesz, ah felfegyverzed magad… - kacsintott rá Roxanne.
A beszélgetésre Nate is kijött, majd egy pofát vágva a látogatóhoz fordult:
- Már megint te? Mi van, Aaronnak elege lett abból, hogy szívatom és most már téged küld, hogy idegesítsen?
- Miről hadoválsz? – nézett rá Alden összevont szemöldökkel, majd feltartotta a kezét: - Tudod mit, nem is érdekel, inkább mutasd meg Sophie szobáját…
Nate prüszkölt egyet idegességében, majd kelletlenül odavezette a fiút a dühöngő szobájához.
- Bárcsak eltalálna valami nehéz tárggyal… - morogta az orra alatt, ám pechjére nem elég halkan így Alden meghallotta.
- Nem tetszik valami? – kérdezte a fiú idegesen. –Akkor ezt kapd el és ne a náthát! – mondta, majd teljes erőből behúzott egyet az idősebbnek.
Nate az orrához kapott, és pillanatokon belül érezte, hogy valami meleg dolog folyik végig a tenyerén, és irtózatosan fáj az orra. Ordítani tudott volna, de csak felszisszent.
- Ezt még megkeserülöd… - mondta alig érthetően.
Alden bekopogott Sophie szobájába, s mikor az ajtó kinyílt alig tudott kitérni a felé repülő szék elől…
Tina szinte már sátrat vert Kleo szobája előtt, és a szívbaj jött rá, amikor a háta mögül eltűnt az ajtó.
- Tina… - szólt elhaló hangon a lány.
Az említett felpattant és a barátnője felé fordult. Első pillantásra feltűnt, hogy nem stimmel valami. Miután alaposan végigmérte a lányt, rájött, hogy a táskák nem illenek a képbe.
- Mit csinálsz? – kérdezte Tina, és érezte, hogy remeg a hangja.
- Visszaköltözök Egyiptomba egy rövid időre – magyarázta Kleo. – Át kell gondolnom az életemet. Sok minden változott…
- De… nem mehetsz el csak így… Mi lesz a sejkkel? Ki az egyáltalán? Rengeteg dolgot nem mondtál el… - próbálta Tina visszatartani a legjobb barátnőjét.
- Mindent meg fogsz tudni a maga idejében. Köszönök mindent! – ölelte meg Kleo a síró Tinát. – Hidd el, visszajövök, csak időre van szükségem… Üdvözlöm a többieket is.
Azzal kisétált a lakásból és egyelőre a többiek életéből is…