Eközben Alden Sophieval vívott csatát…

-Miért lógsz mindig a mi nyakunkon? –kérdezte Sophie Aldent, idegesen.

-Mert a bátyám túl uncsi partner –vigyorgott Alden.

-Viszont velem rosszabbul jársz –vigyorgott Sophie is.

-Csak nem akarsz bántani cicám? –mosolygott a fiú, mire Sophie úgy nézett rá, mint egy őrültre.

-Valaki túl sokat képzel magáról –mondta végül.

-Valaki meg megjátssza a kemény csajt –válaszolt Alden.

-Miért játszanék én meg bármit is? –tette karba a kezét Sophie.

-Mert félsz, hogy nem vagy elég jó nekem –vigyorgott Alden.

-Kinek nem vagyok én elég jó? –lépett a fiú lábára Sophie, mire az felszisszent.

-Olyan kiszámítható vagy –mondta komolyan a fiú.

-Miről beszélsz? –kérdezte felháborodottan a lány.

-Pontosan erről, olyan könnyű kitalálni mitől jössz ki a sodrodból, hogy mire, hogy reagálsz –folytatta Alden.

-Kiszámítható? –mosolygott a lány, mire Alden bólintott –Szóval szerinted kiszámítható vagyok? –folytatta, majd megcsókolta a fiút –Mibe, hogy ezt nem sejtetted?

-Nos… pontosan tudtam, hogy ezt fogod csinálni –jegyezte meg magabiztosan Alden.

-Fog be -csókolta meg újra Sophie a fiút, majd kilökte a szobájából, mire Alden elvesztette az egyensúlyát és átesett a szoba előtt álló Naten, mire mindketten a földön kötöttek ki.

-Ez érdekes volt –jegyezte meg Alden, mikor feltápászkodott, majd lassan kiment a lakásból.

-Mi történt vele? –kérdezte Roxanne, mire Nate megvonta a vállát, majd készült benyitni Sophie szobájába, de az ajtó kulcsra volt zárva. Ezután úgy döntött, hogy betöri az ajtót és már készült volna betörni amikor Sophie kinyitotta, így orrba vágta a fiút.

-Remek napom van –morogta Nate, mire Roxanne kuncogott –Ne nevess! –szólt rá a fiú.

-Itt meg mi történik? –kérdezte Sophie a szőnyegen lévő vérnyomokat látva –Csak nem népirtást rendeztetek nélkülem? –vigyorgott.

-Nem a népet irtottuk, hanem Nate orrát –vigyorgott Roxanne.

-Ez még mindig nem vicces –morgott a fiú –Na azt hiszem felkeresem Mattet –ment ki a lakásból Nate, majd bement Tináékhoz, ahol a síró Tinát találta.

-Mi történt? –kérdezte.

-Kleo elment –magyarázta Matt, majd öccsére nézett –Kivel vesztél össze? –mutatott Nate orrára.

-Nos nézzük csak… Először Alden húzott be egyet, utána meg Sophie ajtajától kaptam egy ráadást –sorolta Nate, majd Matt frissen gyorsan meggyógyította a testvérét –Köszönöm –mosolygott a fiú, mire Tina felzokogott –Akkor én megyek is –ment ki a lakásból gyorsan Nate.

Eközben Alden is haza ért…

-Hello –köszönt nyugodtan, majd levette a kabátját, bement a konyhába, leült az asztalhoz és elkezdte az aznapi újságot olvasni. Chloe és Aaron megdöbbenve nézték.

-Minden rendben? –kérdezte gyanúsan Aaron, mint ha attól félne, hogy öccse, mint egy bomba bármelyik pillanatban felrobbanhatna.

-Aha –mondta röviden a fiú.

-Na jó, miben sántikálsz, vagy mit akarsz eltitkolni? –tette csípőre a kezét Chloe.

-Ha rendes vagyok az a baj, ha szemét vagyok az a baj. Döntsétek már el, hogy mit akartok! –fakadt ki a fiú, majd kivonult a szobából.

-Mi ez az egész? –kérdezte Chloe Aarontól, mire a fiú megvonta a vállát.

-Hé! Kifelé a szobámból! –kiáltott Michaelre aki az ágyából nézte a TV-t.

-Milyen te szobád? –kérdezte a fiú.

-Ez itt az én szobám. Legalábbis 8 éve még az volt, és tudtommal nem adtam neked –folytatta Alden.

-Na jó, ez így nem fog menni. Nincs több szoba ebben a lakásban? –próbált valamilyen megoldást találni Michael.

-De, a tetőtér –mutatott felfelé Alden.

-Na, az neked tökéletes lesz –vigyorgott Michael.

-Nekem? Neked! –tette karba a kezét Alden.

-Már bocs, de az én cuccaim vannak itt, te meg még ki sem pakoltál –mutatott a fiú bőröndjeire Michael.

-Ezt még visszakapod –rázta az öklét Alden, majd kiment a szobából.

-Na ez már legalább az én öcsém –forgatta a szemét Aaron.

-Mindenesetre az a nagy kérdés, hogy ő is eljöjjön-e hétvégén az esküvőnkre –mondta Chloe.

-Ha nem jön el akkor azért fog kitalálni valamit, ha meg eljön, akkor meg azért –összegezte a lehetséges variációkat Aaron.