14. rész
AlouGrey 2005.11.02. 17:57
Poitiers
Ezalatt Bayville-ben:
-Csak nem készülsz valahová? –kérdezte Nate az ajtónak dőlve.
-De. –válaszolt Roxanne, miközben kivett egy pulcsit a szekrényből és berakta a bőröndjébe.
-Na és hova? –kérdezte Nate, miközben közelebb sétált.
-Körülbelül egy hónap múlva karácsony… -mondta Roxanne majd megölelte Nate-t. A vállára hajtotta a fejét, majd folytatta- Kleo hazautazott, Aaronnak itt van az össze, Tina, Chloe és a te családod is itt él… Úgy gondoltam, hogy hazamegyek egy hétre, elvégre már több mint hat éve nem láttam a családomat…
-Értem… Várjunk csak, nem is olyan rossz ötlet…
-Micsoda? –kérdezte Roxanne kíváncsian.
-Megyek veled. Még úgy sem mutattál be a szüleidnek. –mondta Nate vigyorogva.
-Lehet, hogy ez nem a legjobb ötlet…
-Ezt meg hogy érted? –kérdezte Nate értetlenül.
-Mindegy, vedd úgy, hogy semmit sem mondtam. Kezd el pakolni, ma este indulunk. Ne pakolj sok mindent, mert nem tudom, mennyit fogunk gyalogolni. –válaszolt Roxanne mosolyogva, majd folytatta a pakolást.
-Oké… Tényleg, és Sophie-val mi legyen?
-Miért? Mi lenne?
-Mármint úgy értem, hogy rá merjük bízni a lakást? –kérdezte Nate eltűnődve.
-Tud magára vigyázni, és szerintem a házat sem fogja felgyújtani, úgyhogy szerintem fölösleges így aggódni.
-Rendben, én szóltam… -mondta Nate, majd elindult pakolni.
Már kezdett sötétedni, amikor Michael hazament, így Sophie megkereste a többieket.
-Ti meg hova készültök? –kérdezte, amikor meglátta a többiek bőröndjeit.
-Családlátogatás. –válaszolt Roxanne.
-Értem. Meddig maradtok? Ugye karácsonyig visszajöttök? –kérdezte Sophie kíváncsian.
-Persze, csak egy hétre megyünk.
-Rendben… Úgyis ideje elkezdenem tanulni a vizsgáimra… vagyis inkább egy színdarabhoz a szövegemet tanulni… á, mindegy… remélem értitek. –mondta Sophie mosolyogva. –Tényleg, mivel utaztok? Repülőgéppel?
-Azzal is lehetne… csak az a baj, hogy másik idő… -magyarázta Roxanne. –Úgyhogy az időutazó szerkezettel.
-Tényleg, ezt mindig elfelejtem. –csapott a homlokára Sophie.
-Semmi gond. Nekünk viszont ideje indulnunk… -mondta Roxanne.
-Sophie, vigyázni a lakásra. Semmi házibuli, semmi gyújtogatás, bútoraprítás, stb… amíg vissza nem jövünk. –búcsúzott Nate nevetve.
-Köszi az ötleteket… -válaszolt Sophie vigyorogva.
Miután Roxanne és Nate elbúcsúztak, majd elteleportáltak Sophie leült a számítógép elé, hogy elolvassa az e-mailjeit. Miután végigolvasta a leveleket, amiket az évfolyamtársai küldtek, észrevette, hogy még egy levelet kapott Davidtől. Gyorsan megnyitotta, amikor azonban végigért vele, nem akarta elhinni, amit az imént olvasott…
Nem sokkal később Roxanne és Nate is megérkezett Poitiers-be. Elindultak, hogy megkeressék a lány szüleinek házát, azonban egy órányi séta után még mindig nem értek oda.
-Messze van még? –kérdezte Nate fáradtan.
-Már csak pár utca… -válaszolt Roxanne.
-Ezt mondtad egy fél órával ezelőtt is… Legalább szólhattál volna, hogy keresek bőröndöt hozzak, mert leszakad a karom, ha még a fél városon végig kell cipelnem ezt a bőröndöt. Mi jöhet még?
-Ne nyafogj annyit… Mondtam, hogy készülj fel, mert sétálni fogunk… -válaszolt Roxanne nevetve. –Legalább örülj, hogy nem esik az eső.
-Kár volt említened… -válaszolt pár perccel később Nate, miután elkezdett szemerkélni az eső. -Nem hoztam esernyőt, mivel nem számítottam rá, hogy itt ilyenkor esni fog.
-A város nincs messze a tengertől, emiatt egész évben gyakran esik… Viszont esernyőt én sem hoztam, pedig eszemben volt… Egyébként azt hiszem, ez a látogatás egyben búcsú is lesz…
-Hogyhogy? –kérdezte Nate értetlenül.
-Ha visszamegyünk Bayville-be, utána nem lesz több teleportálás…
-Hogy jutottál erre az elhatározásra?
-Így is elég bonyolult az élet, nem hiányzik még ez is hozzá… -sóhajtott Roxanne majd tovább sétáltak.
Mire pár perccel később megérkeztek, már teljesen eláztak a szakadó esőben.
-Remélem, hogy van itthon valaki… -mondta Roxanne, miután becsengetett.
-Én abban reménykedek, hogy megismernek téged. –válaszolt Nate vigyorogva.
-Azt én is… -majd kinyílt az ajtó. Roxanne, és aki ajtót nyitott, pár másodpercig csak szótlanul néztek egymásra.
-Roxanne, te vagy az? Gyertek be!
-Richard? Alig ismertelek meg… Apáék?
-Körülbelül két hete utaztak el Írországba, de 2-3 napon belül hazajönnek.
-Értem… -mondta Roxanne, majd miután bemutatta a többieket egymásnak, bementek a nappaliba beszélgetni.
-Mesélj, mi minden történt veled, mióta leléptél itthonról? –kérdezte Roxanne bátyja hátradőlve a kanapén.
-Nem is tudom, hogy hol kezdjem… -mondta Roxanne a szőnyeget bámulva, mivel a családja eddig nem tudott „időutazói pályafutásáról” és nem is akarta, hogy megtudják, így azon gondolkozott, mivel húzhatná az időt, vagy mivel terelhetné el a témát… –Először talán megyek átöltözök, mivel idefelé elkaptunk egy felhőszakadást… -válaszolt, majd a bőröndjével együtt gyorsan elindult a régi szobája felé.
|