Végül úgy döntött, hogy bejelentkezik az egyik szállodába. Szerencsére, már lenyúlta Aaron kocsijának a kulcsát, így bepakolta a bőröndjeit a kocsiba, majd elhajtott vele. Amikor beindította a kocsit Aaron kinézett az ablakon majd néhány nyomdapapírt nem tűrő kifejezés után eltűnt az ablakból.

Eközben Michael elvállt Sophietól, és bement az irodájába. Már egy fél órája ült a papírok felett, amikor megcsörrent a mobilja.

-Mi a fene –lepődött meg, amikor elolvasta a kijelzőn megjelent nevet, majd felvette a telefont –Szia Julia!

-Michael –mondta Julia halkan, majd elakadt a szava.

-Elmondanád, hogy miért hívtál? Csak, mert elég sok dolgom van –mondta kedvetlenül a fiú.

-Azért hívtalak, hogy örülnénk, ha hazajönnél karácsonyozni, Ottawába –mondta Julia.

-Mi? –döbbent le Michael, majd nagy levegőt vett –Majd még átgondolom –mondta végül –Szia –köszönt el végül a fiú.

-Na persze, majd pont velük fogom tölteni a karácsonyt –vágott pofát Michael és megpróbált visszatérni a munkájához, de valahogy nem tudott koncentrálni rá, így inkább haza ment.

Mikor hazaért bezárva találta a bejárati ajtót. Elkezdett a kulcsa után kutatni, de nem volt nála.

-Ez is pont ma –morgott a fiú, majd kopogott és csengetett.

-Húzz innen Alden! –hallotta Aaron hangját.

-Na ez is bekattant –morogta Michael, majd átment az ajtó alatt –Mi a fene bajod van? –kérdezte Aarontól.

-Semmi –mondta idegesen a fiú.

-Mi ez a nagy morgás fiúk? –jött ki a nappaliba Chloe.

-Semmi –mondta egyszerre Aaron és Michael.

-Hol van Alden? –nézett körbe a lány.

-Kilakoltattam –mondta röviden Aaron, mire Chloenak leesett az álla.

-És neked mi a bajod Michael?

-Azt akarják, hogy karácsonyra menjek haza Ottawába.

-És miért nem mész? –kérdezte Chloe.

-Mert semmi nem köt hozzájuk –morogta Michael.

-Még is csak a szüleid –mondta a lány.

-Figyelj, te nem tudod, hogy mi történt a családommal, szóval nem kérem, hogy eldöntsd helyettem, hogy elmenjek-e Ottawába –kezdet kiakadni a fiú.

-Oké meg sem szólaltam –mentegetőzött Chloe –És Aldent miért tetted ki? –fordult Aaron felé.

-Mert már nagyon az agyamra ment.

-És hova ment?

-Mit tudom én, de nem is érdekel. Felőlem visszamehet Chicagóba is, vagy Angliába apa után mit bánom én –forgatta a szemét Aaron.

-Igenis bánni fogod, ha ő is kilép az életedből –mondta Chloe, mire Aaron csodálkozva rá nézett –Én is azt hittem, hogy jobb, ha a szüleim kiszállnak az életemből, de már nagyon bánom –magyarázta tovább a lány.

-Most mire akarsz kilyukadni?

-Arra, hogy beszélj Aldennel –mondta komolyan Chloe. Aaron morgott egyet, majd kiment a lakásból.

-Én nem kérek fejmosást –jegyezte meg Michael és eltűnt a szobájában, leült az ágya elé és rágyújtott egy cigire. Kicsivel később Chloe nyitott be hozzá.

-Figyelj Michael, bocs, ha nagyon beleavatkoztam az életedbe, de –magyarázta volna Chloe amikor meglátta a fiút –Te dohányzol?

-Néha rágyújtok –vonta meg a vállát a fiú, Chloe már nyitotta volna a száját, de végül inkább nem mondott semmit –Mit akartál mondani?

-Csak azt, hogy egy kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok, és nem akarom, hogy mások is ugyanott rontsák el az életüket, ahol én –fejezte be a lány.

-Oké, nem haragszom, de most inkább maradj ki ebből a családi dologból –mondta a fiú, majd visszatért a cigijéhez.

-Oké –mondta lassan Chloe, majd megint Michaelre nézett és a szájában lévő cigire -Muszáj ezt a lakásban csinálnod? –kérdezte halkan. Michael ránézett, felállt és elindult ki a szobából, majd Chloera fújta a füstöt és kiment az udvarra. Chloe köhögött néhányat, majd visszament a nappaliba.

-Remek… Michael kiakadt rám, Aaron meg úgy érzi, hogy én akarom irányítani az életét –foglalta össze a dolgokat, majd leült a kanapéra.