Olyan lelkiismeret furdalása volt, mint még talán soha. Minek kellett neki így felidegesítenie a lányt, ráadásul még Sophie is rátett egy lapáttal. Fel-alá járkált a kis teremben. Pár pillanat múlva a egy nővér ment oda hozzá.
- Mr. Weaver?
- Igen? – pördült meg a fiú a tengelye körül.
- Kleopátra Al-Shar a műtőben van. Az orvosok mindent megtesznek érte, de nem vagyunk benne biztosak, hogy túléli a belső sérüléseket, főleg a hasa táján súlyosak a sebek.
Daviddel fordult egyet a világ. A hasa körül… A baba… Biztos nem élte túl és Kleo is élet-halál között lebeg…
- Uram! Uram, jól van? – kérdezte döbbenten a nővér.
- Mi van a babával? – kérdezett vissza David válasz helyett.
A nővér szemei elkerekedtek, majd válasz nélkül karon ragadta a fiút és elrohant vele egy köpenyért, majd rögtön utána a műtőbe. Valamit magyarázott a segédorvosnak, aki hasonlóan reagált, mint előbb a nő. David nem értette, mi történik, aztán az orvos felé fordult:
- Mit mondott?
- Én? Semmit, azt sem értem, hogy mi történik…
- Maga kint a váróban azt kérdezte, hogy mi van a babával! 
- Igen.
- Ez a lány gyereket várt? – akadt ki az orvos, mikor David egy bólintással válaszolt.
Eközben Alden a szállodai szobájában dühöngött, mikor megcsörrent a mobilja. Meg se nézte, hogy ki az, csak automatikusan megnyomta a „fogad gombot”.
- Halló?
- Alden! Hozd vissza a kocsimat, különben megöllek!
- Szia Aaaron! – röhögött bele a telefonba a fiú. – Én is örülök, hogy hallhatom a hangodat.
- Hozd vissza a kocsimat! –sziszegte Aaron.
- Azt mondtad, nem mehetek a házunk közelébe… Kitagadtál minden ok nélkül!
- Mit minden ok nélkül?! Még anyu temetésére se voltál hajlandó eljönni! – mondta most már ordítva Aaron.   
Alden nagy levegőt vett, úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy az igazság a felszínre törjön…
- Aaron… Minek menjek el egy olyan temetésre, aminek semmi értelme?
- Mi az, hogy semmi értelme? – kezdett idegeskedni a fiú.
- Az a temetés egy színjáték volt, ha megnézted volna a koporsót, látod, hogy üres…
Aaaron köpni-nyelni nem tudott, erre számított a legkevésbé. Az utolsó 5-6 évét hazugságban élte le. Nagy nehezen kipréselt magából egy mondatot:
- De az újságok is megírták…
- Szerinted anyunak nehezére esett az újságírókat megkérni, hogy írjanak hazugságot? Nagyon befolyásos, de te még ezt se tudod… Hogy őszinte legyek, minden, amit rólam állítasz, az rád igaz!
Aaron érezte, hogy megkapta a kegyelemdöfést. És így belegondolva, tényleg ő szökött el otthonról, s bár elment a temetésre, most kiderült, hogy feleslegesen. Ő az, aki semmit se tud a családjáról, nem pedig Alden.
- Aaron, itt vagy még?
A fiú csak tartott a telefont, de nem szólt bele, inkább letette. A nap hátralevő részében úgy mozgott, mint valami szellem, mindent csak másodjára hallott meg – jobb esetben.
 Eközben Mesában, Kleo túl volt az életveszélyen, s az orvos épp Daviddel beszélgetett:
- Valami csoda folytán a gyereknek nem lett semmi baja. Ilyet még életemben nem láttam… Mellesleg ön kije a sérültnek?
- Én… izé… a barátja vagyok.
- Úgy érti a vőlegénye? Ez esetben gratulálok a gyerekükhöz, remélem nem szenvedett semmilyen károsodást, bár semmi rendellenességet nem fedeztünk fel.
David már épp szólásra nyitotta a száját, de az orvos elment, benne meg vegyes érzelmek kavarogtak. Vajon a babának miért nem lett baja?
Bayville-ben Aaron egy hirtelen ötlettől vezérelve összecsomagolt és hívott egy taxit. Épp lépett volna ki az ajtón, amikor Chloe-ba ütközött:
- Aaron, hova mész? – lepődött meg a lány.
- Meglátogatom az anyámat és elbeszélgetek vele, hogy miért hazudott nekem!
- De szívem, az anyukád… halott… - magyarázta a lány, de férje már messze járt és nem is hallotta, hogy Chloe miről beszél…