29. rész
AlouGrey 2005.11.14. 20:44
Újabb és újabb titkok
Nate elképedve meredt a gyűrűre, végül azonban mégis ő törte meg a csendet.
-Értem. És akkor miért nem a férjeddel vagy? Elvégre velem csak később találkoztál.
-Nos… ami azt illeti, kicsit bonyolultabb az ügy, mint gondolod… -válaszolt Roxanne, miközben visszazárta és visszavitte a kis díszdobozt a szobájába.
-Akkor meg hogyhogy még nem hagytál itt, ha ennyire szereted a férjedet?
-Hogy őszinte legyek, ha nem lenne trapára verve a teleportáló szerkezet akkor a maiak után már itt se lennék. –mondta Roxanne sértődötten.
-Nem ezt kérdeztem… -vágott pofát Nate.
-Nos, ami azt illeti… Nem tudom, hogy hol kezdjem… Eddig sem volt valami egyszerű a helyzet, viszont amikor múlt héten hazautaztunk, kiderült valami amiről eddig nem tudtam… vagyis... hogy mondjam…
-Mi lenne, ha nem megpróbálnád körülírni, hanem elmondanád? Valamivel érthetőbb sé egyszerűbb lenne az egész.
-Rendben. Pierre színész volt, így gyakran elkísértem a forgatásokra. Az egyik forgatáson egy balesetben súlyos sérüléseket szenvedett, és a karjaim közt halt meg, mielőtt még a mentők odaértek volna… Az egész körülbelül egy évvel az esküvő után történt… -magyarázta Roxanne miközben könnyek szöktek a szemébe. –A baleset után költöztem el Párizsba, de még hetekig betegeskedtem és magam alatt voltam.
-És mi köze ennek ahhoz, amikor múltkor elkísértelek Poitiersbe?
-Nos anyáék azon is kiakadtak, hogy így otthagytam Pierre-t. Azt mondták, hogy semmi baja nincs, de a baleset óta senki sem tudja, hogy hova tűntem és nem lehetett elérni, így náluk hagyott pár levelet amit magammal hoztam. Ha ez tényleg igaz, és nem utaztam volna Párizsba…
-Érdekes.
-Szerintem is… De most már úgyis mindegy, mert nincs teleportáló szerkezet, szóval már sosem fogom megtudni, hogy mi történt valójában… -mondta Roxanne, amikor egy hangot hallott a háta mögül.
-Megható törénet… Egyébként sziasztok! –válaszolt Sophie miközben felrakta a kabátját a fogasra és leült Nate és Roxanne közé.
-Na neee… Mióta állsz az ajtóban? –kérdezte Roxanne egy árnyalattal sápadtabban.
-Nos azt hiszem amikor a gyűrűt mutattad Nate-nek, csak annyira lekötött benneteket, hogy észre sem vettétek, hogy kinyitottam a bejárati ajtót. De látom, akkor ezek szerint nálatok is ilyen lelkizős est van… -mondta Sophie vigyorogva.
-Ezt meg hogy érted? –kérdezte Nate.
-Nos Michaeléktől jövök, most érkezett haza Chloe és Aaron de azóta megállás nélkül veszekednek, pár nappal előtte Aaron kilakoltatta és kitagadta a családból Aldent, akkor Michael amiatt van kiborulva, hogy a családja meghívta karácsonyra és velük kéne tölteni az ünnepeket, egy emelettel feljebb meg még azon veszekednek, hogy ki Kleo gyerekének az apja, akkor itt vagytok ti… -számolta össze Sophie az ujjain a főbb eseményeket. –Azt hiszem ennyi, de ha valamit kifelejtettem volna, akkor szólok.
-Veled semmi érdekes nem történt? –kérdezte Roxanne. –Nagyon feltűnő, hogy mostanában ilyen csendes vagy, mindenki más meg majd’ felrobban a méregtől.
-A berendezés aprítását én pár hete letudtam. –válaszolt Sophie vigyorogva. –Egyébként szinte már semmi kézzel mozdítható nem maradt a szobámban. Tényleg Roxanne, kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mikor volt az esküvőd? Csak mert ha jól emlékszem akkor Nate agyvize olyan 17 éves körül forrt fel annyira, hogy csak úgy lelépett innen és ha jól tudom akkor te körülbelül egy fél évvel vagy fiatalabb tőle. –kíváncsiskodott Sophie.
-Pont te nem tudod, Sophie? Hisz amikor öszecserélődtek a képességeink, az enyémet kaptad. Az alakváltókkal szemben én nem csak látszólagosan, hanem ténylegesen tudom változtatni mások és a saját életkoromat. –magyarázta Roxanne mosolyogva, majd elindult a szobája felé, miközben a képességét használva fiatalodott pár évet.
Pár másodperccel később kopogás hallatszott, így Sophie ajtót nyitott.
-Nate itthon van? –kérdezte Matt.
-Persze, gyere be. –mondta Sophie miközben becsukta az ajtót.
-Beszélhetnénk? –ült le az öccse mellé Matt.
-Nos, mi újság? Már beadtátok a válópert, vagy sikerült beetetni Tinát? –kérdezte Nate.
-Mi az, hogy beetetni? Elmondtuk neki, hogy valójában David a gyerek apja, csak Kleo meg akarta tudni, hogy hogy érez iránta a fiú, így én voltam „csali”. –magyarázta Matt, mire Nate elkezdett nevetni. –Mi az?
-Tegnap még te voltál a gyerek apja, most kitaláltátok, hogy színjáték az egész, csak hogy Tina ne boruljon ki… Elfelejtetted, hogy gondolatolvasó vagyok? Habár anélkül is rá lehet jönni az igazságra. –magyarázta Nate miközben Matt rájött, hogy végleg lelepleződött.
-Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! Különben…
-Én hallgatok, mint a sír… Mindenesetre szerintem, ezt mond el Tinának is. Bár nem hiszem, hogy túl könnyen meg fog bocsátani, de azért hajrá. –idézte bátyja szavait Nate, majd megveregette a vállát. –Én már beszéltem Roxanne-nal.
-Hogy reagált rá? –kérdezte Matt.
-Szerintem te jobban meglepődtél, mint ő. –sétált oda a fiúkhoz Sophie, miután az ajtóból végighallgatta az újabb sztorit. –Egyébként Matt, ez az „ígérd-meg-hogy-nem-mondod-el-senkinek” hülyeség ugye csak Nate vonatkozik? Én elvégre nem ígértem neked semmit. –kérdezte vigyorgva, mire Matt arcáról lehervadt a mosoly. –Nah mindegy, ééén most megyek is… -búcsúzott Sophie integetve, majd kiment a lakásból.
Matt csak rémülten az öccsére nézett, majd gyorsan a lány után rohant mielőtt még nagyobb bonyodalmat okoz…
|