Matt távozása után Roxanne és elment, hogy sétáljon egyet. Ez idő alatt Aaron is az utcákat járta...

-Hogy lehettem ilyen hülye! Hiszen az esküvőről is akkor lépett le, amikor Nate megjelent. Biztosan találkozgatnak, különben Chloe nem állította volna ennyire biztosan, hogy Nate szereti. Megölöm azt a férget, megölöm! –mondta magának Aaron idegesen miközben az utcán törtetett -Nate! Megöllek! –törte be az ajtót Aaron, mire a fiú ijedten nézett rá.

-Mi? –kérdezte, de válaszként csak egy jobb egyenest kapott, majd Aaron hasba rúgta és még egy jó ideig ütlegelte, aminek következtében Nate vért köpött, majd elengedte és hagyta, hogy a fiú erőtlenül a földre boruljon, és az ütés hatására elájuljon. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, kiment a lakásból és még az ajtót se csukta be maga után. Amikor kiment az épületből Roxanne pont látta és rossz érzés fogta el, mire sietősen berohant az épületbe, és amikor felért a lakásukhoz hatalmasat sikított, majd a földön fekvő Natehez rohant. Megnézte a pulzusát, és amikor azt tapasztalta, hogy még él nagy kő esett le a szívéről.

-Öt perc és itt vagyok, addig kérlek, ne halj meg –mondta Roxanne a fiúnak majd elrohant Mattért. A fiú szó szerint bevetődött a lakásba, és gyorsan neki állt, hogy az öccsét meggyógyítja. Eltartott egy jó ideig, majd Nate fejét fogva feltápászkodott a földről.

-Megölöm –sziszegte maga elé, majd minden egyéb hozzászólás nélkül fogta a kabátját és elment otthonról. Matt és Roxanne kérdő tekintettel néztek utána és egymásra.

-Aaron! –ordította Nate mikor benyitott a házba, de Chloeval találta szembe magát. A tekintetük találkozott és jó ideig csak egymást nézték.

-Nate –suttogta maga elé Chloe, és akaratlanul is a hasára tette a kezét. Nate kifújta a levegőt, majd becsukta maga mögött az ajtót és lassan elindult Chloe felé, a lánynak közben megint eleredtek a könnyei. Nate magához ölelte, és Chloe is a fiút. Azonban ekkor valaki becsapta maga mögött a bejárati ajtót és a két fiatal riadtan nézett az érkezőre.

-Remélem nem zavartalak meg titeket –mondta egy pofa kíséretében Aaron.

-Uhh –csukta be Chloe a szemét és elnézett jobbra. Nate még mindig átkarolta Chloe vállát, és Aaronnal farkasszemet nézett. Chloe riadtan nézett a fiúra, aki azonban most elengedte a vállát és Aaronnak esett, mire a két fiú között kitört a verekedés. Chloe nem tudta mit tegyen. Hogy melyiküket fogja le, mert ez a döntés akár a jövőjét is befolyásolhatja. Ha Aaront fogja le a fiú úgy értelmezi, hogy megakarja menteni Natet. Ha Natet fogja le akkor Aaron úgy értelmezi, hogy ő áll közelebb hozzá. Azonban a verekedés kezdett egyre durvábbá válni. Chloe szerencséjére ekkor megérkezett Michael és lefogta Aaront, mire Nate szabad utat kapott, és éppen készült, hogy gyomorszájon vágja Aaront, amikor Chloe rávetődött és így elterültek a földön ráadásul pont úgy, hogy egy csók lett a vége. Chloe és Nate csodálkozva nézett egymásra, majd a következő pillanatban Chloe leszállt a fiúról és gyorsan felállt, majd elfordult Aarontól és Natetől is. Aaronnak közben sikerült lenyugodnia és Michael is elengedte, Nate pedig feltápászkodott és a három fiú, kérdőn nézte Chloe hátát.

-Nem megy –mondta néhány perccel később a lány.

-Mi nem megy? –kérdezte Michael aki a legkevésbé értette a jelenetet.

-Ez az egész. Nem is értem a történteket és nem is tudom, hogy mit kéne kihoznom belőle. Talán ha elmondanátok ezt az egész gyerek ügyet könnyebb lenne –fordult a fiúk felé Chloe. Nate sóhajtott majd belekezdett a mesébe.

-Nos. Az egyik hétvégén leugrottam a nyaralónkhoz és akkor te is ott voltál. Először veszekedtünk egymással majd néhány perccel később azon kaptuk magunkat, hogy önfeledten csókolózunk és itt még nem volt vége a napnak. Ezután hazamentünk és megbeszéltük, hogy nem mondunk senkinek semmit. Utána hetekkel később találkoztunk az utcán amikor is te az orvostól jöttél azzal a hírrel, hogy gyereket vársz. Én először nem értettem, hogy miért sírsz amikor is elmondtad, hogy nem Aaron az apja, hanem én. Ezután volt néhány kavarás Josh-sal, a forgatásotokról, de, mint kiderült csak Victorék tettek megint keresztbe nekünk, és klónozták Tinát, aki felvette a te alakodat és így a helyedbe lépett. A mi gyerekünket pedig ők akarták fölnevelni, mondván mivel mi is mutánsok vagyunk ő is az lesz. Na, hogy ezt megelőzzük és a nagy családi balhét is Aaron és én visszamentünk az időben és porrá zúztuk Victorék laborját, és megelőztük a hétvégi kalandunkat is –magyarázta Nate. Mire egy kiakadt Chloet kapott válaszul.

-Szóval ti úgy döntöttétek el, hogy nem lesz gyerek, hogy engem meg sem kérdeztetek? –kérdezte végül felháborodva.

-Miért meg akartad tartani? –kérdezett vissza Aaron.

-Igen –válaszolt Chloe még mindig felháborodva, mire Aaron és Nate álla is három emeletet zuhant.

-Ezt meg, hogy érted? –szólalt meg végül Nate.

-Úgy ahogy mondom. Nem kértem volna, hogy változtassátok meg a hétvégi kiruccanásom végeredményét. A labort oké, hogy porrá zúztátok, de azért ebbe nekem is lett volna beleszólásom –magyarázta Chloe.

-És nekem is, és én… én… -kezdte magabiztosan Nate, majd elbizonytalanodott. Tulajdonképpen ő mit is akart?

-És te sem akartad megváltoztatni–fejezte be helyette Chloe a mondatot. Natenek el kellett ismernie, hogy Chloenak igaza van. Bár először nem örült a hírnek, utána ahogy teltek a percek egyre boldogabb lett, hogy apa lesz, és azt sem bánta, hogy Chloe a gyerek anyja. De most olyan távolinak tűnt az egész. Ha tehetné, megint visszamenne a múltba, és most nem próbálná meg megváltoztatni azt a kiruccanást. De most már nem teheti meg… Végül is bólintott. A szobában kínos csönd állt be, és az idegességet is szinte tapintani lehetett. Mindenki arra várt, hogy valaki mondjon valamit, de senki nem mondott semmit. Chloe kerülte Aaron pillantását, nem is tudta elképzelni, hogy mit fog mondani a fiú ha Nate elmegy. Eközben Aaron idegesen nézett hol Chloera és hol Natere. Nate pedig a földet bámulta. Michael idegesen állt egyik lábáról a másikra mivel eléggé kínosan érezte magát, hogy mindennek szem és fül tanúja.

-És most? –szólalt meg végül Aaron, és maga is meglepődött milyen nyugodt a hangja.

-Nem tudom –rázta meg a fejét Chloe és még mindig nem nézett a fiú szemébe. Aaron megfogta a lány arcát, és maga felé fordította, és ott is tartotta, hiába próbált Chloe elnézni. A lány szeme ijedtséget tükrözött.

-Válaszolj Chloe, szeretsz te engem vagy csak az egész esküvő azért volt, hogy azt féltékennyé tedd? –bökött fejével Nate felé. Chloe már nyitotta volna a száját egy, nem tudom válaszra, de Aaron megelőzte –És ne, hogy azt mond, hogy nem tudod, mert igenis tudod. Mond meg Chloe, ha nem szeretsz, és akkor már mehetsz is el innen, nem tartalak itt –fogta Chloe arcát egyre erősebben Aaron, a lány pedig próbált kiszabadulni a szorításából.

-Aaron engedj el, ez fáj –nyögte Chloe.

-Halljam –kiáltott rá a lányra és még erősebben szorította az arcát, Chloe már csak nem sírt, a fájdalomtól, de egy szó sem hagyta el a száját, végül Nate nem bírta tétlenül nézni és Michaellel együtt leszedte a fiút a lányról. Aaron megrázta magát majd kiment a lakásból.

-Jól vagy? –segítette fel Nate Chloet.

-Igen, de valahogy nem tudtam eléggé koncentrálni arra, hogy használjam a képességemet. Nem értem mi ütött bele, eddig még sosem csinált ilyet –rázta a fejét Chloe.

-Szerintem most sem akarta –mondta Nate –Csak tudni akarja végre, hogy mit érzel.

-Csak az a baj, hogy én sem tudom, hogy mit érzek –magyarázta Chloe.

-Ezzel én is így vagyok –sóhajtott Nate, majd a két fiatal sokat mondó pillantást váltott –Na akkor én azt hiszem haza megyek, majd még beszélünk –búcsúzott el Nate, majd haza is ment.

-Szia –suttogta utána Chloe, majd Michael felé fordult –Erről egy szót se senkinek –mondta komolyan. Michael vágott egy pofát, majd eltűnt a szobájában. Mikor néhány óra múlva Aaron hazaért senkihez nem szólt egy szót sem, így a nap további fele csendben telt el a Samuels házban...