-Nem akarom letörni a lelkesedést, de van egyáltalán valakinek valami terve? Vagy csak megyünk, aztán majd lesz ami lesz? –kérdezte Sophie, miközben összebb húzta a kabátját.

A többiek egymásra néztek, viszont senki sem szólt egy szót sem, így végül ismét Sophie törte meg a csendet:

-Gondolhattam volna…

-Majd kitalálunk valamit, ha már ott leszünk… -mondta Chloe vállat vonva.

-Nekem van egy ötletem. Sophie, te úgyis rokon vagy, szóval te megdumálod Victort, Michaelnek ott van drága és egyetlen kishuga, Selene, és már a szinte a fél csapat el van intézve.  –magyarázta Nate vigyorogva.

-Ezt még megbánod… -morogta maga elé Sophie, majd szótlanul folytatták útjukat.

Nem sokkal később azonban odaértek a Vengeance bázisára…

-Nos akkor most mi a terv? –kérdezte Michael komolyan, mire Sophie karon ragadta, és maga után húzta a bejárat felé.

-Senkinek semmi ötlete, tehát marad Nate terve, ha túléljük majd köszönd meg neki. –válaszolt a lány miközben teljes erejéből elkezdett az ajtón dörömbölni.

-Megőrültél?! –kérdezte Michael ijedten, miközben idegesen kapkodta a fejét jobbra balra és megpróbálta a képességét használni. –Ó, ez nem lehet igaz…

-Valami baj van? –kérdezte Sophie mosolyogva.

-Semmi, csak elfelejtettem, hogy egy időre búcsút mondhatok a képességemnek. –sóhajtott Michael.

-Ti meg hogy kerültök ide? –kérdezte Selene meglepetten, miután ajtót nyitott.

-A bátyád beszélni szeretne veled. Egyébként Victor itthon van? –kérdezte Sophie miközben karon ragadta Michael és maga után húzta a ház nappalijába.

-Victor nem fog örülni, ha megtudja, hogy itt vagy. –mondta Selene összekulcsolt karokkal Michaelnek.

-Most magatokra hagylak, biztos van mit megbeszélnetek, mint például hogy hogy töltitek a karácsonyi ünnepeket, vagy valami… Én addig megkeresem Victort. –válaszolt Sophie majd elindult a lakás belseje felé.

Ezalatt odakint a többiek még mindig nem tudták, hogy hogyan tovább.

-Nem hittem volna, hogy Sophie komolyan veszi amit mondtam. –mondta Nate ledöbbenve.

-Most igazán megérdemelnéd, hogy a helyükben légy. És mi lesz, ha valami bajuk esik? –panaszkodott Tina.

-Tudnak vigyázni magukra, egyébként sem őket akarják eltenni láb alól. Arról meg nem tehetek, hogy Sophie mostanában mindent olyan komolyan vesz. –próbálta védeni magát Nate.

-Ha azt hiszed hogy mi elintézünk mindent, mialatt te meg Matt biztonságból követitek az eseményeket, akkor nagyot tévedsz! –mondta Tina sértődötten.

-Engem ne keverjetek bele! –szólt közbe Matt, viszont a többiek nem is foglalkoztak vele.

-Én ezt egy szóval sem mondtam! Egyébként nem tudom, hogy kinek az ötlete volt, hogy titeket is magunkkal hozzunk…–jegyezte meg Nate mérgesen úgy, hogy a bátyja is meghallja.

-Ha legaláb néha megpróbálnád komolyan venni a dolgokat és nem minden elhülyéskedni mint gimis korodban akkor semmi baj nem lenne. –válaszolt Matt mérgesen.

-Nah jó, ebből elegem van! –ordított rájuk Chloe, mire mindenki elhallgatott.

-Gratulálok Chloe! Ez szép volt… -veregette meg Nate a lány vállát. A bejárati ajtó felé mutatott, ahol Lucy jelent meg, majd elkezdett körbekémlelni, hogy ki lehetett az.

-Változik a terv… Tina, Matt, ti lesztek az erősítés, maradjatok itt… Ha egy fél órán belül nem jönnénk vissza akkor… Akkor tuti hogy nagy bajba keveredtünk, és választhattok hogy itt hagytok minket vagy segítetek. De mi most megyünk… -hadarta Chloe, majd mielőtt még bárki bármit reagálhatott volna, karon ragadta Nate-t és elkezdtek a ház felé rohanni, majd amikor Lucy észrevette őket, Chloe anyagtalanná vált Nate-tel együtt és átugrottak a ház falán, egyenesen a pincébe…

Így Nate a földön kötött ki, Chloe pedig néhány lépéssel arrébb, egyenesen Aaronra esett.

-Aaron?! Jól vagy? Ugye nincs semmi bajod? –kérdezte Chloe aggódva.

-Azon kívűl, hogy nem tudom hány méter magasról rám estél semmi különös, azért viszont hálás lennék, ha a könyököddel kimásznál a hasamból utána meg kiszabadítana valaki… -nyöszörögte Aaron.

-Ó, bocsi… -mondta Chloe elvörösödve miközben megpróbálta kiszabadítani a fiút.

Hirtelen azonban egy ajtó csapódott a hátuk mögött…

-Ki az?! –kérdezte Aaron ijedten, de a lány megnyugtatta, hogy csak Nate ment ki a szobából.

-Kerítsük elő a többieket, aztán tűnjünk el innen…

Ezalatt Nate a pince többi helységét kutatta át, ám mivel nem tudhatta, hogy melyik ajtó mögött kire számíthat, ezért csak telepatikusan próbálta azonosítani a többieket.

Miután Aaron és Chloe is utolérték, közölte velük a tényeket.

-Kleo ebben a szobában van, azonban nincs egyedül, még két másik ember van rajta kívűl odabent… az egyik David, a másikat nem ismerem… Michael, és a többi ellenfél a földszinten vannak, Roxanne-t viszont sehol sem találtam. –magyarázta Nate idegesen.

-Időutazás?

-Az már nehezen, mivel összetörte az a kütyüt.

-Úgy tűnik, anélkül is sikerült lelépnie. Mivel befelé nyílik az ajtó ezért szétszedte a kilincset és feltörte a zárat… És valahogy sikerült úgy kijutnia az épületből, hogy senki sem vette észre. –hallották Victor szavait, aki egyenesen feléjük tartott.

-Még hogy a földszinten, mi? –jegyezte meg Aaron morogva.

-Nem tehetek róla, őt és Sophie-t nem lehet telepítikusan megtalálni… -vágott egy pofát Nate.

-Könyörgöm, ne kezdjétek megint… -válaszolt Chloe kétségbeesetten, mivel nem elég, hogy zsákutcába kerültek és Victor közeledett feléjük, pár másodpercen belül Lucy, Selene és Rea is előkerült…