Amíg csendben gondolkoztak, Tina fejében szépen körvonalazódott a terv, ha a számításai jók, akkor egyszerűbben jutnak be, mint elsőre hitték. Úgy döntött, hogy gyorsan elmondja a másik két fiatalnak az ötletét, még mielőtt elfelejtené.  Nagyban gesztikulálva kissé hadarva avatta be őket. Matt és Roxanne csak bólogatott, vagy hümmögött, majd amikor Tina végzett Matt ennyit válaszolt:
- Meg lehet próbálni, bár az első résszel van egy kis probléma – kötött bele és hogy nyomatékot adjon, ujjával mutatta mekkora az a „kis probléma”.
- Azért legalább tehetnénk egy kísérletet! Nah, gyerünk Matt, próbálj meggyógyítani! – védte Roxanne Tina ötletét.
Matt nagyot sóhajtott, érezte, hogy most ő vesztett. Egy kisebb duzzogás után a lány karján lévő pontra koncentrált, hátha ki tudja tisztítani ezáltal a mérget a testéből. Hosszú percek teltek el, míg Matt próbálkozott. Tina egyik lábáról a másikra állt idegességében.
- Kész – állt félre a fiú és kíváncsian nézett Roxanne-ra.
- Miért nézel? – kérdezte a lány félrebillentett fejjel.
- Talán ha megpróbálnád használni a képességed, hogy sikerült-e a gyógyítás… - csapott a fejére Matt.
- Jah persze! – pirult el Roxanne és gyorsan fiatalított magán 1 évet.
Tina nagyot sóhajtott a megkönnyebbülés jeleként és gyorsan átbeszélték a terv második felét, miszerint kicsalogatják Lucy-t, majd Tina felveszi egy fekete macska formáját és megkeresi a többieket.
- És aztán? Mi van, ha megvannak? – kérdezte Matt aggódva. Még mindig nem rajongott a tervért, véleménye szerint túl kockázatos.
- Aztán Tina kijöhetne és minket is átváltoztathatna… Bent visszaváltoznánk, te meggyógyítanád a többieket és kész is a csapat… - fejezte be Roxanne az elmélkedést.
- Ez húzósabb, mint volt a legelején volt… Ugye tudjátok, hogy lehetetlen, hogy sikerüljön?
- Matt, mióta vagy ilyen beszari? Előbb még terv nélkül akartál berohanni Nate-ért, akkor most mi lett veled? – szidta Tina, mire a férje kissé megszeppent.  
Eközben a Vengeance főhadiszállásán Kleo épp a két verekedő fiú közé lépett volna, amikor Selene hátrébb húzta onnan.
- Ha nem akarod, hogy meghaljon a gyereked, tartsd távol magad az ilyen helyzetektől! – sziszegte.
Kleo nagy vágyat érzett, hogy felpofozza Selene-t, de inkább visszafogta magát, és ahogy csak a torkán kifért, elordította magát:
- MOSTMÁR TÉNYLEG ELÉG LEGYEN!!
A két fiú hirtelen abbahagyta egymás püfölését, bár még mindig az utolsó pózba fagyva álltak. Mindkettőjük arcán hatalmas karcolások éktelenkedtek, ruhájuk szakadt volt, a padlót pedig a vérük festette vörösre egy-két helyen. Kleo elszörnyedve nézett rájuk és a környezetükre.
- Ez most mire volt jó? – kérdezte a sírás határán állva, majd kirohant a nyitott ajtón.   
Selene egy pár másodperccel később kapcsolt, de azon nyomban, amint felfogta, hogy mi történt a lány után iramodott. A két fiú még mindig a szoba közepén állt kifulladva és gyilkos tekintettel méregették egymást.
- Nem merj még egyszer akár egy újjal is Kleohoz érni, mert velem gyűlik meg a bajod! – intette David Ptolemaioszt.
- Ez nem a te dolgod…
- Fogadunk? – azzal ismét nekirohant volna, ám egy fekete macska somfordált be, ezzel rájuk hozva a szívbajt.
- Selene, ez nem jó vicc! – morogta Ptolemaiosz, majd David felé fordult. – Hol is tartottunk?
- Ott, hogy mindjárt meghalsz…
Ptolemaiosz egy gonosz kacajt hallatott, utalva rá, hogy nevetségesnek tartja a fiú kijelentését. Majd mintha elvágták volna a szalagot komolyan tekintett a fiúra.
- Te figyelj csak… Ha jól tudom, neked nincs öcséd… Akkor mégis mi ez a szöveg, amit kitaláltatok? 
- Hosszú történet, és nem te leszel az első, akit beavatok – magyarázta, azzal hátat fordított a másiknak és kisétált az ajtó, nyomában a fekete macskával…