Mivel Lucy már nem állt útjában, ezért Christina visszament Matt-ért és Roxanne-ért és elmondta nekik, amiket bent látott.

-És mégis, szerintetek mi hogy fogunk bejutni? –kérdezte Matt a lányoktól.

-Ezt hogy érted? Átváltoztatlak titeket és bemegyünk. –válaszolta Tina természetesen.

-Nem így értem… Hanem hogy kinek a képében? Igaz, Lucy lelépett, viszont ha három fekete macska sétál be, az egy kicsit sem lesz feltünő… Ennyi erővel akár így is bemehetnénk, ahogy vagyunk. –jelentette ki Matt.

-És mi van akkor, ha… -kezdett bele Tina mosolyogva.

-Ha? –kérdezte egyszerre Roxanne és Matt.

Tina azonban ahelyett, hogy elmondta volna a tervét, a vállukra rakta a kezét és elkezdte átváltoztatni őket.

-Ohh, így már értem… -sóhajtott Matt, miközben végignézett magán.

-Én viszont nem, úgyhogy ha lehet, avassatok be. –válszolt Roxanne értetlenül.

-Nos Matt fogja Briant, vagyis Selene és Michael apját alakítani, te pedig Juliát, az anyukájukat.

-De jó nekem… -sóhajtott Roxanne. –Ha ezt tudom, inkább bemegyek, így ahogy vagyok.

-Akkor most figyeljetek. Matt, te meggyógyítod Chloet, ő majd a képességével kihozza Nate-t. Roxanne, te megkeresnéd Sophie-t és Michaelt? Valahol a földszinten lehetnek Selenével, de nem tudom pontosan, hogy hol. Én addig megpróbálom Aaront és Kleot kicsempészni valahogy… -magyarázta Tina lelkesen, majd elmondta, hogy kit hol tartanak fogva. Miután befejezte, a többiek bólintottak, majd együtt elindultak a házba.

Matt a tervnek megfelelően megkereste Chloet és Nate-t, Tina kiszabadította az eszméletét vesztett és agyonkarmolt Aaront, akit Chloe és Nate cipelt ki a házból. Ezután eldintultak, hogy megkeressék Kleot, már már nem volt abban a helységben, ahol néhány perccel ezelőtt Tina megtalálta.

Egy fél órányi keresés után mialatt elkezdett nagy pelyhekben hullani a hó, Tina és Matt feladták tervüket, hogy megtalálják Kleot, így elindultak kifelé, ám ott sem találtak senkit.

-Hova tűntek a többiek?

-Nem tudom… Gondolom elvitték Aaront a kórházba vagy valami… Ahogy láttam, Lucy elég rendesen összekarmolta. –tanakodott Tina, majd Mattel együtt elindultak hazafelé majd néhány perc múlva Roxanne is utolérte őket.

-Sophie-t és Michaelt hol hagytad el út közben? –kérdezte Matt moslyogva. –Vagy már ők is hazamentek?

-Nem találtam meg őket. Először megnéztem ott, ahol Tina mondta, de senkit sem találtam. Utána szépen átkutattam az összes többi helységet utánuk, de sehol senki. Csak Selenével meg Reával találkoztam, de tőlük meg inkább nem kérdeztem meg, nem akartam leleplezni magam. –magyarázta Roxanne.

-Kleo is eltűnt… -mondta Tina aggódva.

-Ptolemaiosszal vagy nem tudom-hogy-hívjákkal találkoztatok?

-Vele hál’ istennek pont nem. Miért? –kérdezte Matt.

-Akkor azt hiszem, hogy tudom hol lehet Kleo. –válaszolt Roxanne miközben összébb húzta magán a kabátját. –Selene véletlenül kifecsegte, hogy hazautazott Egyiptomba, és…

-És?

-És itt rájött, hogy én, mint Julia se Kleot, se Ptolemaioszt nem ismerem, így hiába is mondaná.

-Akkor induljunk, és… -kezdett bele Tina, de Matt karon ragadta.

-Ugye nem azt akarod mondani, hogy most rögtön az éjszaka közepén induljunk és keressük meg őket? Túlságosan is fel vagy pörögve… -mondta Matt.

-Én most búcsúzok… –szólt közbe Roxanne amikor hazaértek, így Tina visszaváltoztatta az eredeti alakjára, aki elbúcsúzott majd egy emelettel feljebb ment.

Miután kinyitotta a bejárati ajtót rájött, hogy se Sophie nincs itthon, se Nate nem ért még haza, így bezárta az ajtót majd bement a szobájába aludni.

Másnap reggel azonban egy kiáltásra ébredt, ami a szomszéd szobából jött. Elindult a hang irányába, amikor Sophie rohant el mellette télikabátban és nevetve lehuppant a nappali egyik fotelébe, nem sokkal később pedig Nate bukkant miközben egy fél marék havat kapart össze a nyakából.

-Sophie, halott vagy! –mondta morogva Nate, miközben a lány után dobta a maradék havat. –Már elegem van belőle, hogy évek óta hógolyóval ébresztesz amikor leesik az első hó.

-Szívesen, egyébként ennyi idő után már lehetne kitalálhattál volna valamit.

-Álljunk meg egy percre… -szólt közbe Roxanne. –Sophie, ti hogy menekültetek el?

-Érdekes sztori. Pár perc után Selene és Rea megunták, hogy blokkolom a képességüket, így nekem is beadták azt az izét, amitől egy időre megszűnik a képességem, utána meg minket is bezártak egy ilyen szobába vagy mibe, de azt elfelejtették, hogy akkor nem csak rájuk, hanem Michaelre sem hat a képességem, úgy meg nem volt bonyolult eltűnni. Nah igen, Selene igazi szőke, festetnie sem kell a haját… -mesélte Sophie vigyorogva. –Veletek mi történt?

--Matt hatástalanította ezt a szérumot vagy mit, utána meg segítettem Chloenak elvinni Aaront a kórházba… amennyire Lucy összekarmolta, szerintem még azóta is a karmolásnyomokat varrják össze rajta. –foglalta össze röviden Nate, majd mindketten Roxanne-ra néztek kérdő tekintettel.

-Én szétszedtem a zárat és hazajöttem… Utána találkoztam Tináékkal, és együtt visszamentünk értetek, de Kleo eltűnt, és az is csak most derült ki, hogy te és Michael még éltek. –válaszolt a lány miután készített egy csésze kávét. –Ennyi.

Nem sokkal később Nate és Roxanne is bementek a városba elintézni néhány dolgot, így Sophie egyedül maradt otthon miközben a félévi vizsgáira tanult, egyszóval egész délelőtt nem történt semmi különös.

Amikor Roxanne visszaért a városból, rájött, hogy otthon hagyta a lakáskulcsát, így reménykedve csengetett be, hogy legalább Sophie otthon legyen. Ám épp hogy benyomta a csengőt, a lány ajtót is nyitott.

-Köszi… Már megint itthon felejtettem a lakáskulcsot, és…

-Semmi gond… -válaszolt vigyorogva Sophie az ajtónak dőlve. –Milyen rejtélyes a múltad… és csak hallgatsz, és hallgatsz…

-Ezt mire érted? –kérdezte Roxanne meglepődve.

-Nos, hol kezdjem… Egy ismerősöd akit már évek óta nem láttál, azért keresett meg téged, hogy megpróbáljon rábeszélni, hogy utazz haza vele Franciaországba…

-Mi? Valami nem stimmel, Pierre itt? Egyáltalán hogy jutott el ide?  Ebben az időben szerintem még a nagyszüleim sem ismerték egymást… -magyarázta Roxanne csodálkozva.

-Ha jól emlékszem azt mondta, hogy múltkor a szüleidnél hagytad néhány hivatalos papírodat, az alapján eljutott a párizsi lakásodba, ott talált teleportáló kütyüt, azt hogy mikor és hol keressen azt meg megint az irataidról derítette ki. Legalábbis nekem ezt mondta, de ha gondolod kérdezd meg te is, a nappaliban vár… -válaszolta Sophie, majd megvárta amíg Roxanne bemegy a lakásba, és becsukta maga utána az ajtót…

Néhány órával később Nate is hazaérkezett, majd amikor észrevette, hogy Roxanne a bőröndjébe pakol, kíváncsian megkérdezte:

-Csak nem készülsz valahová?

-Értem. Mennyi időre? Egy hét, amiből végül két nap lesz, vagy valamivel hosszabb időre? –kérdezte Nate vigyorogva.

-Ami azt illeti… pont ahogy mondtad, valamivel hosszabb időre… -válaszolt sejtelmesen Roxanne, miközben farkasszemet nézett a fiúval.

-Mégis, körülbelül?

-Nos, egyelőre 1-2 év, de lehet hogy még tovább…

A következő pillanatban megszólalt a csengő, majd mielőtt a fiú még reagálhatott volna valamit az előbb hallottakra, Roxanne kisietett a szobából ajtót nyitni. Pár másodperccel később Nate is utána indult, ám néhány lépéssel később megtorpant, amikor Sophie-n és Roxanne-on kívűl egy idegen férfit is talált a nappaliban…