-Ööö… hello –erőltette végül ki magából. A férfi válaszul csak biccentett.

-Nate bemutatom Pierre-t –törte meg végül a kínos csendet Roxanne, bár a hangja kicsit remegett.

-Így már mindent értek –válaszolt tettetett közönnyel a fiú és végig mérte a látogatót. Roxanne idegesen állt egyik lábáról a másikra.

-Azt hiszem jobb, ha minél hamarabb elindulunk –sóhajtott a lány és felvette a csomagjait.

-Ha kimész azon az ajtón, akkor többet már ne is gyere vissza –mondta komolyan Nate zsebre tett kézzel, amikor Roxanne megfogta az ajtó kilincset. Sophie gyorsan eltűnt a szobájában. Roxanne levette a kezét a kilincsről, de még mindig háttal állt Natenek. Feszültség töltötte be a szobát. Néma csönd volt, amit Roxanne sóhaja tört meg.

-Sajnálom –mondta halkan és kinyitotta az ajtót, majd Pierre-rel együtt távozott.

Nate hosszú percekig nézte az ajtót és hallgatta a csendet, amikor rájött, hogy Roxanne nem fog visszajönni.

-Nate élsz még? –húzta el az arca előtt a kezét Sophie.

-Igen –csapta le a kezét a fiú.

-Jól van, na. Nem kéne ilyen idegesnek lenni –fogta a kezét a lány.

-Bocs –morogta Nate –Nem kell elintézned valamit a városban? –kérdezte Sophietól.

-Mondhatom nagyon kedves –bújt bele a pulcsijába a lány, majd felvette a kabátját és távozott, de amint becsukta maga mögött az ajtót visszafordult és kinyitotta –Kezdesz olyan lenni, mint Aaron –jegyezte meg vigyorogva, mire a fiú felé dobott egy párnát, de az az ajtón landolt –Mondom én –nyitott vissza megint Sophie, majd tényleg távozott.

-Hello Michael –köszönt a fiúnak, amikor az ajtót nyitott.

-Sophie… még mindig nem bocsátottam meg neked, a múltkori miatt –mondta mosolyogva Michael.

-Akkor most jóváteheted. Elvihetnél valahová –mosolygott angyalian a lány.

-Na várjál… szóval én tegyek szívességet neked azok után, hogy csak nem megölettél? –kérdezte Michael.

-Pontosan –helyeselt Sophie.

-Oké –nevetett a fiú –De előtte még be kell ugranom néhány papírért az irodámba, utána meg elmehetünk egy moziba vagy vacsorázni, vagy mit tudom én, majd te kitalálsz valamit –vette fel a kabátját Michael –Chloe elviszem a kocsidat –kiáltott a lánynak, aki visszakiáltott valamit, ami lehetett beleegyezés is vagy tiltakozás –Aha persze, szia –kiáltott vissza a fiú, majd Sophieval együtt lelépett.

-Tulajdonképpen milyen ügynek a papírjaiért jöttünk ide? –kérdezte Sophie mikor beértek az épületbe.

-A srác kinyiffantotta a barátnőjét, puszta szórakozásból és nekem kéne elérnem, hogy ne ítéljék el –nevetett Michael miközben megmutatta a belépőkártyáját és már mentek is a lifthez.

-De ez tiszta hülyeség. Mármint minek akarod bebizonyítani az ártatlanságát, ha ennyire látod, hogy bűnös? –kérdezte Sophie.

-Mert a volt barátnőm bátyja –nyomta meg a kettes gombot Michael, mire a lift ajtaja bezárult.

-Látom, nem nagyon válogatod meg a barátaidat –mosolygott Sophie.

-Nehéz gyerekkorom volt –vonta meg a vállát a fiú, majd kiszállt a liftből, bement az irodájába és kivett a fiókból egy adag papírt, és már mentek is vissza a lifthez.

-Te, Chloe és Aaron is ügyvédek vagytok. Gondolom, segítetek egymásnak –mondta Sophie mikor leértek a földszintre.

-Nem egészen. Mindhármunknak meg van, hogy általában mit csinálunk. Én szinte mindig a védőügyvéd szerepét játszom, Chloe jobban szereti rá bizonyítani a gyanúsítottra, hogy igen ő tette. Aaronról nem tudom, de azt tudom, hogy ő fiatalkorúakkal foglalkozik inkább.

-Ez valahogy tökre nem jellemző rátok. Mármint Aaronból azt, hogy tinikkel foglalkozik, hogy te inkább véded az embereket, és nem gyanúsítod, meg, hogy Chloe küldi hűvösre őket… Na jó, ezt még el is tudom képzelni –vigyorgott Sophie.

-Sophie! –szólt rá Michael.

-Mi van? –kérdezte nevetve a lány mikor beült az autóba.

-Mindenesetre holnap nem lesz könnyű napon, de már eleget rágtam magam az ügyön, ideje egy kis lazítás –indította be a kocsit Michael.

Másnap…

-Biztos, hogy akarsz jönni? Szerintem nem fogod élvezni –kérdezte Michael Sophiet.

-Hát persze –vonta meg a vállát a lány –Látni akarom ki volt a barátnőd –vigyorgott Sophie.

-Kac-kac –nevetett Michael, majd bement a terembe.

-Michael! Még egyszer nagyon köszi, hogy elvállaltad Brock ügyét –ölelte meg egy lány a fiút.

-Nincs mit Shana, de sajnos nem túl sok reményt látok benne –rázta meg a fejét Michael.

-Ezt valahogy én is érzem. Plusz ellenfeled Chloe Samuels –mondta Shana.

-Mi? –nézett el Shana mellett Michael és Chloet látta, ahogyan a papírjai között nézelődik –Egyre jobb… -sóhajtott a fiú.

-Egyet értek. Azt hallottam ő az egyik legjobb, te mit tudsz róla? –kérdezte a lány.

-Többet, mint szeretnék. Amellett, hogy a másod unokatestvérem egyben az egyik legjobb barátom is –magyarázta Michael, majd az asztalához ment, mire Chloe is észrevette.

-Michael? –nézett rá kikerekedett szemekkel.

-Hello Chloe, látom remek karácsonyunk lesz –ült le Michael.

-Boldog karácsonyt nekünk –sóhajtott Chloe, és elképzelni sem tudta, hogy mi fog ebből kisülni…  

-Ez lesz a kedvenc ügyem, azt már most látom –mondta Chloe miután vége lett a tárgyalásnak és Sophieval és Michaellel együtt beültek egy kávézóba.

-Én is így érzek –ivott bele a kávéjába Michael.