-Mi lehetett ez? –nézett össze a két lány, amikor Matt sétált el mellettük.

-Megnézem, hogy mi lehet az, addig inkább maradjatok itt. –magyarázta a fiú, majd kiment a folyosóra. Néhány perccel később azonban vissza is tért- Találjátok ki, hogy mi van a zaj…

Amikor látta, hogy a két lány csak kíváncsi szemekkel néz rá, szemforgatva elmagyarázta, hogy egyszerűen csak néhány itt lakó fiatal petárdázott unalmában és a tárt térben a visszhang felerősítette a hangokat.

-Ohh, nagyszerű… -válaszolt Tina felháborodva- még három nap van karácsonyig, de ezek már megint elkezdik a petárdázást… akárcsak tavaly…

Kleo csak szomorúan bámult maga elé és eközben gondolkozott.

-Hogyan tűnhetett el David ennyire nyomtalanul?

-Ez jó kérdés… pedig szinte mindenhol kerestük, Matt is érdeklődött felőle több helyen, rendőrség, bíróság, kollégáitól, de mint ahogy az előbb is mondtam, mint ha nem is létezne…

-A többieket megkérdeztétek, hátha találkozott vele valaki? –kérdezte Kleo reménykedve.

-Pontosan mire gondolsz? –kérdezte Tina miközben felvonta az egyik szemöldökét.

-Ott van Michael, esetleg megkérdezhetné a testvérét, hiszen ő is közel állt Davidhez, vagy ott van Nate, az ő képessége a telepátia, esetleg még Sophiet meg lehetne kérdezni, hogy tud-e róla valamit, hiszen egy ideje leveleznek… -találgatott Kleo.

Néhány órával később…

-Gyerünk, kérdezzük meg őket! –mondta Tina, majd Kleoval együtt elindult hogy meglátogassák a „szomszédaikat”. Kopogtak, hallották, hogy belülről kattan az ajtóban a zár….

-Sziasztok! Gyertek be… Csak nem valami baj van? –kérdezte Sophie, amikor meglátta a barátai arckifejezését.

Ezután Kleo elmesélte amiket idáig tudnak, majd Davidről kezdett krédezősködni.

-Ööö… Ami azt illeti, e-mailben tartjuk a kapcsolatot, de semmi ötletem sincs, hogy hol lehet, vagy miért ennyire „rejtélyes”… -magyarázta Sophie.

-Értem. –válaszolt Kleo sóhajtva, amikor Sophie folytatta a mondandóját.

-De… De ismerek valakit, akivel esetleg kideríthetjük, hol lehet.

-És ez kicsoda? –kérdezte Tina és Kleo csodálkozva, mire Sophie elmosolyodott.

-Nem hiszem, hogy ismeritek, habár ki tudja… Nah mindegy, nem ez a fontos… nah szóval…

-A lényeget Sophie, a lényeget! –válaszolt nevetve Tina.

-Oké, oké… Az egyik évfolyamtársam, Ryan cybernetikus. –mondta Sophie vigyorogva, de amikor meglátta a lányok arckifejezését, lehervadt a mosoly az arcáról.

-És… Ez mit jelent? –kérdezte Kleo értetlenül.

-Nos, a cybernetikusok képesek elektronikus szerkezeteket irányítani a gondolataikkal, és képesek irányítani számítógépeket, kapcsolódni az internetre, stb… és az jutott eszembe, hogy ha esetleg Ryan interneten keresztül beszélne Daviddel, akkor ki tudná deríteni, hogy honnan beszél, esetleg a hangja alapján végigfuttathana néhány adatbázist, esetleg valamelyik alapján kideríthetné a személyazonosságát. –magyarázta Sophie.

-Ohh, így már értem. –válaszolt Tina.

-Akkor azt még ma megpróbálom elintézni, mert utána már nem lesz sok időm…

-Ezt hogy érted?

-Egy hét múlva hazautazok néhány napra, utána meg vissza az egyetemre… még egy fél… -magyarázta Sophie –Ti hol töltitek a karácsonyt?

-Matt ragaszkodik hozzá, hogy együtt ünnepeljen az egész család, úgyhogy valószínűleg idén maradunk itthon és a holnap a szüleink jönnek hozzánk ünnepelni… -sóhajtott Tina. –Tényleg, nem tudod, hogy Nate hol lehet? Matt akart vele megbeszélni valamit ezzel kapcsolatban.

-Értem. Egyébként azt mondta, hogy elmegy, sétál egyet a városban. De ha hazajön, majd átadom neki az üzenetet.

-Köszi… Akkor mi most megyünk is… -mondta Tina, majd Kleoval együtt elbúcsúztak és hazamentek.

Sophie még befejezte néhány ajándék csomagolását, majd az egyik bőröndje mélyéről kimenekítette a notebook-ját, utána pedig leült az egyik fotelben és elkezdte a „nyomozást”.

Már több e-mailt is elküldött, amikor valaki csengetett.

-Szabad! –kiáltott ki, mivel még nem zárta kulcsra az ajtót, miután Tináék hazamentek.

-Szia! Mit csinálsz? –hallatszott egy hang a háta mögül, mire Sophie lecsapta a notebook tetejét.

-Írtam pár mailt, de most már semmit. Egyébként szia… –mosolygott a lány Michaelre. –Mi szél hozott erre?

-Holnap reggel hazautazok a meghitt családi „kriptába”, had legyen Juliáéknak karácsony… -magyarázta Michael szemforgatva.

-Ééértem. -válaszolt Sophie vigyorogva. -Nos mivel este elutazok, előtte még szerettem volna boldog karácsonyt kívánni neked. –mondta Michael, majd átadott egy karácsonyi csomagot a lánynak, aki viszonzásul megköszönte majd egy puszit nyomott az arcára. Ezután bement a szobájába, majd ő is egy karácsonyi csomaggal tért vissza…

–Nincs kedved sétálni egyet a városban? –kérdezte meg Michael néhány perccel később.

-Ami azt illeti… -kezdett bele Sophie, majd eszébe jutott, hogy el kéne kezdenie a pakolást, Nate-nek átadni egy üzenetet; megvárnia Ryan válaszát, hogy mit tudott meg Davidről… -Egy perc és indulhatunk, csak még keresek pár pulcsit, elég hűvösnek tűnik az idő…

-Igaz, hogy tél van, de ennyire azért csak nincs hideg… -jegyezte meg Michael.
-Ezt pont egy kanadai mondja annak, aki a fél életét Floridában élte le? –kérdezte Sophie miközben a ruhásszekrényében keresgélt.

-Nah jó, vedd úgy, hogy nem szóltam… Tényleg, tudtad, hogy Alden Chloeékkal tölti a karácsonyt? -kérdezte Michael, amikor megcsörrent a mobilja… -Egy pillanat, csak hívásom van… -szólt Sophienak, majd arrébb vonult, hogy lebeszélje a hívást…

-Hm, az érdekes lehet… Ki volt az? –kíváncsiskodott Sophie, miután a fiú befejezte a beszélgetést.

-Nos… ami azt illeti, Kleo volt az…

-Kleo? –kérdezte Sophie kikerekedett szemekkel.

-Tináékkal megkértek, hogy vállaljam el az ügyét és legyek a védőügyvédje… Most, hogy hogy felépült és kijött a kórházból, és néhány héten belül megtartják a tárgyalást. –magyarázta Michael.

-Értem. –mondta Sophie, majd miután Nate-nek lefirkantott egy kis üzenetet, elindult Michaellel sétálni.

Alig egy órával később Nate is hazaért a városból. Éppen Sophie üzenetét olvasta Matt-el kapcsolatban, amikor Sophie notebook-ja elkezdett csipogni. Odasétált és mivel látta, hogy nincs kikapcsolva, megnézte, hogy mi miatt jelzett a készülék. Amikor felhajtotta a tetejét, egyből észrevett a bejövő üzenetek között egy új üzenet magas prioritással. Először úgy gondolta, hogy nem foglalkozik vele, elvégre semmi köze ahhoz, hogy Sophie kikkel levelezik, ám amikor meglátta a „Témá”-nál megadott DWR rövidítést, úrrá lett rajta a kíváncsiság.

Megnyitotta, majd gyorsan végigolvasta az e-mailt, s eközben eszébe jutott Tina telefonhívása Daviddel kapcsolatban. Mivel úgyis beszélnie kellett a bátyjával, rámentette a levelet egy floppyra, majd visszahajtotta a notebook tetejét és felsétált az emeletre Matt-ék lakásához, majd megmutatta a többieknek a Sophie gépén talált e-mailt.

-Nem csoda, hogy nem találtunk róla semmit… -mondta Tina csendesen. -Mivel nem Weaver a vezetékneve…

-Csak a nevének egy anagrammája. David Weaver… helyett David W. Reave… Akár előbb is rájöhettünk volna… -tűnődött Kleo.

-A levél végén az áll, hogy a többi információt – tartózkodási hely, személyi adatok, stb… - még ma elküldi e-mailben. Sophie egyébként itthon van?

-Nincs, és nem tudom, hogy mikor jön haza… De ha ugyanezt a levele megmutatja nektek, akkor majd lepődjetek meg rajta, és még véletlenül sem tőlem tudtok róla… -magyarázta Nate vigyorogva, amikor Matt lépett be a szobába.

-Nate, te itt vagy? Ráérsz egy percre? Beszélnünk kell…

Nate végignézett a többieken, akik ugyanolyan tanácstalanok voltak mint ő, majd követte a bátyját a másik szobába…