Másnap reggel, miközben Alden a fürdőszoba felé vette az irányt az ablakból meglátott egy ismerős alakot, így a kíváncsiságától vezérelve, egy szál pólóban és nadrágban kiment az utcára.

-Nate ugye? –szólt az alak felé, mire a fiú megfordult és bólintott.

-Csak nem dobált meg hógolyóval néhány kisiskolás? –vigyorgott Alden, mikor látta a fiú elázott ruhája.

-Belelöktek a hóemberükbe, amit így sikeresen szétszedtem és nyakig lettem a hóban, majd csak utána dobáltak meg hógolyóval, mondván miért tettem tönkre a hóemberüket –vonta meg a vállát Nate.

-Nem akarsz bejönni, felmelegedni? –kérdezte Alden, majd Nate-tel együtt eltűnt a házban.

-Szolgáld ki magad –vonta meg a vállát Alden, majd eltűnt a fürdőszobában, Nate pedig levette az elázott kabátját, pulcsiját és pólóját, majd leült az ebédlőasztalhoz, és elkezdte a rajta hagyott újságot böngészni. Kicsivel később Chloe jött ki a hálószobából, és meg se nézve ki ül az asztalnál elkezdett a nappaliban keresgélni, a hálópólójában.

-Alden, nem láttad a gyűrűmet? –kérdezte miközben végig túrt a kanapé párnái között –ezüst, férfi gyűrű –magyarázta és közben benézett a kanapé és a tv alá –Tudod, amiről kérdezted, hogy honnan van, én meg mondtam, hogy Nate-től nyúltam le –folytatta, majd lesöpörte az asztalt, Nate pedig lecsapta az újságot.

-Azt te nyúltad le? –kérdezte, Chloe pedig megfordult és ekkor jött rá, hogy kinek magyarázott eddig.

-Nathan! –kiáltotta, mire a fiú szeme kikerekedett.

-Hogy szólítottál? –kérdezte vigyorogva –Sosem hívtál még Nathan-nek –vigyorgott tovább.

-Tényleg nem –harapott az ajkába Chloe, ám ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja és kilépett rajta egy hosszú nadrágban Lucas.

-Valami gond van? –kérdezte az arcát törölgetve, hogy felébredjen.

-Nincs semmi –mondta gyorsan Chloe, amikor is kilépett Alden a fürdőszobából egy törölközőt a derekára csavarva.

-Miről maradtam le? –kérdezte kissé hangosan és vigyorogva, cseppet vizes hajjal.

-Nem igaz, hogy ebben a házban nem lehet aludni –jelent meg Michael is a szobájából, hasonló ruhában, mint Lucas.

A következő pillanatban, pedig megérkezett Sophie, és nagy szemeket meresztett, amikor meglátta a négy félmeztelen fiút és Chloet egy szál pólóban.

-Hú, mennyi félmeztelen pasi. Több időt kéne veled töltenem Chloe –mondta vigyorogva, mire a négy fiú összenézett és elvigyorodott.

-Ha jól számolok akkor mindkettőnknek, jut kettő –folytatta Sophie vigyorogva- Michael és Alden stipi-stopp az enyém –mondta még mindig hatalmas vigyorral a száján, majd a két fiút betolta Michael szobájába, de Aldennek még sikerült egy-két ruháját lekapnia a szárítóról…

-Mit csinálsz? –kérdezte Michael a szobában.

-Csss… hallani akarom a műsort –tette a mutató ujját Sophie az ajka elé, majd az ajtónak nyomta a fülét.

-Nate Lucas, Lucas Nate – mutatta be egymásnak a két fiút zavartan Chloe.

-Hello –fogott kezet egymással Nate és Lucas.

-Chloe volt barátja vagy igaz? –kérdezte Luc szemrebbenés nélkül.

-Valami olyasmi… -vonta meg a vállát Nate –És te? A jelenlegi barátja?

-Valami olyasmi –vigyorgott a fiú, mire Nate is elvigyorodott.

-Örülök, hogy ilyen nagyszerűen megértitek egymást –mosolygott angyalian Chloe, és egyre jobban zavarta, hogy nincs rajta más, csak egy nagy póló.

-Tényleg, mi újság Aaronnal? –fordult a lány felé Nate, mire Chloe fülig pirult.

-Nem akarsz felvenni magadra egy pólót? Vagy legalább egy inget? –kérte a fiút, majd Lucas felé fordult – És te?

-Egy pillanat és már itt sem vagyok –tűnt el a hálószobában Luc.

-Mi a fenét keresel itt? –mondta halkan, szinte csak tátogva, de indulatosan Chloe Nate-nek.

-Mi a fenét csinálsz ezzel a sráccal? –mutatott a hálószoba ajtóra Nate, miközben Chloe stílusában visszakérdezett.

-Csak nem vagy féltékeny? –mosolyodott el önelégülten a lány.

-Én? Már miért lennék? –értetlenkedett Nate.

-Nem t’om, miért ne? –rántotta meg a bal vállát Chloe. Nate felnevetett…

-Ezt az értelmes vitát –rázta a fejét –És? Kivel mész a bemutatóra?

-Honnan… -kezdte volna Chloe, amikor rájött, hogy Nate fényképész –Miért kérded? Arra számítasz, hogy veled megyek? –vonta fel a szemöldökét a lány.

-Én ilyet egyszer sem mondtam –ellenkezett Nate hevesen, amikor visszaért Lucas, nyomott egy puszit Chloe arcára, majd távozott.

-Nem akarsz végre felvenni valamit magadra? –kérdezte megint Chloe Nate-et.

-És te? –nézett végig a lányon Nate, mire Chloe maga előtt összefonta a karját, és a jobb lábával keresztbe lépett a balon.

-Régebben nem zavart –jegyezte meg a lány

-Téged sem –mosolygott önelégülten Nate.

-Milyen igaz…

-Miről is beszélünk? –vonta össze a szemöldökét Nate.

-Miért is vagy még... –kezdte volna Chloe, amikor szó szerint kitört Michael szobájának az ajtaja, és vele együtt a földön landolt Sophie, Alden és Michael is…

-Hoppá –vigyorgott Sophie kínjában, Alden –immáron ruhában -integetett, Michael pedig a szemét forgatta…

-…itt? –fejezte be a mondatát Chloe, de már ő sem figyelt rá, Nate-tel együtt kikerekedett szemekkel nézték a három érkezettet.

-Örömmel tapasztalom, hogy már mindenki is teljes ruházatban van –mondta lassan végül Chloe.

-Örülünk, hogy örülsz –vigyorgott Alden.

-Ne zavartassátok magatokat, folytassátok nyugodtan, azt hiszem ott tartottatok, hogy Chloe azt kérdezte, miért is vagy még itt Nate –kezdte felállítani az ajtót Sophie, majd a két fiú is csatlakozott és az ajtófélfának támasztották, majd eltűntek Chloe szobájában.

-Ha azt is kitörik… -morogta a lány, majd visszafordult Nate-hez –Szóval, miért is vagy még itt? –kérdezte ártatlanul.

-Először is, mert még nem kaptam vissza a gyűrűmet –mutatott Chloe kezére, amin a gyűrűnek kellett volna lennie, csak éppenséggel nem volt.

-Ha megtalálod –vonta meg a vállát a lány, majd Aldenhez hasonlóan levett egy nadrágot a szárítóról és felvette –Na, meg van? –fordult Nate felé, mire a fiú vágott egy pofát -Oké, akkor mehetsz is, szia. Örülök, hogy láttalak –próbált megszabadulni Natetől a lány.

-Még vizes minden fölső ruházatom –vonta meg mosolyogva a vállát Nate –Így meg csak nem küldesz ki január másodikán –vigyorodott el –Hiszen ha lebetegszem, akkor nem tudjuk együtt ünnepelni a szülinapunkat –tette hozzá még egy angyali mosoly kíséretében.

-Próbáljuk ki –ajánlotta Chloe, majd kitolta a fiút a bejárati ajtón, és kulcsra zárta az ajtót.

-Nem vagy normális –ordította Nate miközben az ajtón dörömbölt.

-Az könnyen meglehet –kiáltotta vissza a lány, majd, mint aki jól végezte dolgát elhelyezkedett a kanapén.

-Tényleg kizártad Nate-et? –jött ki vigyorogva a hálószobából Alden.

-Ki én –válaszolt egyszerűen Chloe.

-Na mégiscsak tanultál tőlem valamit –vigyorodott el Sophie.

-Engedj be –dörömbölt az ajtón továbbra is Nate.

-Tényleg nem tudja, hogy van hátsó ajtó is? –vigyorgott Alden.

-Jó, hogy mondod –pattant fel Chloe, majd azt is kulcsra zárta.

-Chloe az isten szerelmére, engedj be –dörömbölt két kézzel Nate.

-A végén még azt az ajtót is meg kell csináltatni –jegyezte meg Michael.

-Szerintem, megéri –vigyorgott tovább Sophie.

-Szerintem is –adott igazat a lánynak Chloe.

-Ha nem engedsz be, komolyan mondom, betöröm –ordította Nate, teljesen kikelve magáról, miközben az utcán járók érdeklődve nézték a jelenetet.

-Háromig számolok –folytatta a fiú – Egy… kettő… három! –mondta, majd hátralépett néhányat, hogy legyen lendülete, majd mikor az ajtónak kellett volna ütköznie nem talált ott semmit, mert Chloe kinyitotta, és Sophieval együtt a hátsó kijárat irányába vezették, aztán megint kizárták.

-Nem hiszem el! –kiáltotta Nate, majd körbejárta a lakást, hogy nincs-e valahol egy nyitott ablak, de csak Alden ablaka volt nyitva –Oké, nézzük a lehetőségeket… vagy tüdőgyulladást kapok, vagy kitöröm a nyakam miközben fel akarok mászni…  -mérlegelte a lehetőségeket a fiú…