- Ó, bocsi –szólalt meg egyszerre Kitty és Jean.
- Sajnálom. –mondta az idegen. –Találkoztunk mi már?
- Nem hinném. –vágott közbe Kitty, mielőtt még Jean megszólalhatott volna.
- Most mennem kell, mert még a vitorlásomhoz is vissza kell mennem. –mondta az idegen, majd a kikötőben álló egyetlen fa vitorlás hajó felé mutatott.
- Csodaszép hajó. –mondta Jean.
- Amikor megvettem, teljesen lerobbant állapotban volt, de az elmúlt év alatt sikerült felújítanom.
- Remek munkát végeztél ezzel a hajóval. –folytatta Jean.
- Megérte. Sokkal jobb vele vitorlázni, mint más hajókkal.
- Biztosan régóta vitorlázol.
- Gyerekkorom óta.
- Nos –mondta végül Jean - , nem rabolom tovább az idődet.
- Nagyon szeretek a vitorlázásról beszélni…
- Biztosan én is szeretnék. Mindig azt gondoltam, hogy remek dolog lehet.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy még sohasem voltál vitorlás hajón?
Jean vállat vont. –Soha életemben. Nem volt rá alkalmam.
- Ha szeretnétek kipróbálni, én mindig kihajózom estefelé. Ha van kedvetek, szívesen látlak titeket ma este a hajón.
- Köszi. –mondta megint egyszerre Kitty és Jean.
- Hánykor? –kérdezte Jean.
- Mit szólnátok hét órához? Napnyugta idején a legjobb kihajózni,
- Oké!
- A neveteket még nem is tudom.
- Jean.
- Kitty.
- Az én nevem Karl.
- Nekünk most mennünk kell. Akkor hétkor találkozunk! –búcsúzott Jean.
Jean és Kitty visszamentek a partra, ahol a többiek már várták őket.
- Ti meg hol voltatok ennyi ideig? –kérdezte Scott aggódva.
- Csak sétáltunk egyet a parton, és megismerkedtünk néhány helybélivel. –nyugtatta Jean.
- Scott, próbálj meg lazítani! Elvégre is nyaralni jöttünk. –mondta Kitty.
- Ideadna valaki egy üveg sört? –szólt közbe Logan.
- Na én mentem úszni… - mondta Jean, majd elindult a víz felé.
- Várj meg, én is megyek! –szaladt utána Kitty.
Scott elment, hogy sétáljon egy kicsit a parton, Kurt  pedig lement a vízpartra és áztatta a lábát.
- Kölykök… - morogta Logan maga elé, majd előkotort egy üveg sört a hűtőtáskából.
Aznap 18:30-kor:
- Jean, Kitty! Hova mentek? –kérdezte Scott.
- Csak sétálunk egyet a parton.
- Egyedül? Mi van akkor, ha megtámad valaki? Aggódok érted. És Kittyért.
- Scott. –kezdett bele Jean – Csak sétálunk egyet. És ha megtámadnak, akkor is. Mutánsok vagyunk, meg tudjuk védeni magunkat.
- Ki akar itt este egyedül lelépni? –lépett elő Logan a faház egyik szobájából.
- Mr. Logan, csak le szeretnénk menni sétálni a partra. –mondta őzike szemekkel Kitty.
- Mehettek. –mondta Logan.
- Köszönjük! –mondták a lányok, majd mindketten átölelték Logant.
- De én is megyek veletek. –tette hozzá vigyorogva a „bébiszitter”.
- *Valahogy le kéne ráznunk, nem gondolod?* - kérdezte Jean telepatikusan Kittytől.
- *Gondolkozok…*
- *Akkor siess! Mindjárt háromnegyed 7!*