-Na ha már Logan is megy mi is igazán elmehetnénk, nem? –rontotta a lányok helyzetét Scott.
-Persze… -mondta Kitty sóhajtva
Azzal elindultak a part felé. A partra érve Karl már messziről integetett a lányoknak, a lányok a fejükkel jelezték miért nem mehetnek. Erre Karl megpróbálta mutatni, hogy a barátaik is jöhetnek. A két lány csaj sóhajtott, és elkezdtek a fiúkkal beszélni.
-Látjátok azt a fiút? –kérdezte Jean.
-Persze, gondolom miatta vagyunk itt –kérdezte Scott, és gyanakvóan nézett a srácra.
-Éreztem én a levegőben, hogy nem csak egyszerű séta lesz, majd ha visszaérünk megbeszéljük –mondta komolyan Logan 
-Na lányok, ha már lejöttünk, be is mutathatnátok minket –mondta Kurt
-Jól van menjünk… -mondta Jean és Kittyre akart nézni aki ekkor már Karlal beszélt. -*Jó kis barátnő* -gondolta Jean és gyors léptekkel elindult felé.
-Ó szijja Jean, közben én elmagyaráztam a helyzetet Karlnak. –köszönt Kitty.
-Aha az jó –felelte a lány és fura tekintettel nézett Kittyre.
-Öh-öh-öh –köszörülte meg a torkát Scott.
-Ó igen, szóval ők a barátaink Karl. Scott, Kurt és Logan –mutatott körbe Jean. –Ő pedig…
-Ő pedig Karl, aki elhívott minket ma estére egy kis vitorlázásra –vette át a szót Kitty.
-Nos sziasztok, akkor hajóra fel! –adta ki az utasítást Karl. Scott amint felszállt jól megnézte magának Karlt, bár Scott különben sem volt bizalmas alak az idegenekkel, de valahogy Karlal különösen nem szimpatizált.
-*Egy rossz lépés és megtudod, mi rejlik bennem*- gondolta Scott és gyorsan Jean után sietet, majd átkarolta a lányt.
-Kölykök… -mondta farkas szokásos szövegét.
-Na és mond Karl, mit csinálsz te itt, a parton? –érdeklődött Kurt.
-Életmentőként dolgozom, kis nyári pénz, mindig jól jön. –felelt Karl kedvesen. Ez idő alatt Jean és Scott a hajóból nézett vissza a partra.
-Ne haragudj Scott, egy kicsit körbe nézek jó? –kérdezte Jean.
-Persze, veled megyek –ajánlotta Scott.
-Figyelj Scott! Szükségem van egy kis magányra.
-Hát persze, otthon minden rendben megy, parkban sétálunk, moziba megyünk meg minden, ide jövünk és az első nap eldobsz, mint egy tegnapi újságot. Jean, te nem ilyen vagy! –adta ki magából Scott azokat a gondolatokat amiket a nap alatt magába gyűjtött.
-Scott! Én soha nem mondtam, hogy járunk. Oké bírlak téged meg minden, de egy szó sem hangzott el arról, hogy barátoknál többek vagyunk! –akarta tisztázni a helyzetet Jean.
-Persze! Az a Karácsonyi csók is véletlen volt! –emelte fel a hangját Scott, mire mindenki oda nézett a hajóról.
-Scott kérlek ezt ne itt –akarta csitítani Jean.
-Ó értem én! Nem akarod rontani a helyzetedet Karl előtt, hiszen őt már 1 napja ismered mikor engem még csak 2 éve. Jean tudod, hogy utálok veled veszekedni, de ezt te erőltetted ki–csattant fel Scott.
-Scott, ezt négyszemközt kéne tisztáznunk. Nem akartalak megbántani… -mondta Jean és szinte már sírt.
-Én nem tudok várni Jean, nem tudok –mondta, és már készült, hogy kiúszik a partra. Ez alatt Kitty és Kurt megpróbálta elterelni Karl figyelmét. Logan odament Scotthoz és visszatartotta, erre Scott leült és elmerült a gondolataiban… Ezután Logan Jean felé vette az irányt. Jean könnyezet és csak nézett kifele ő is.
-Nem ilyennek ismerted meg Scottot igaz? –kérdezte Logan.
-Nem, egyáltalán nem. De igaza van. Otthon tényleg közel kerültünk egymáshoz, de valahogy nem tudtam, mi történik velem.
-Néha mindenkinek felszínre tör egy olyan éne melyet eddig, mindig elrejtet –azzal megölelte Jeant.
-Figyelj Karl, szerintem forduljunk vissza –adta az ötletet Kitty.
-Hát már megtörtént –szólt Karl, és kezdte kikötni a hajót.
-Kitty, előbb körül kéne nézni –kuncogott Kurt, mire Kitty kinyújtotta a nyelvét.
A hajóról mindenki csendben szállt le, Jean leült a partra, Kitty megpróbált oda menni hozzá, hogy megvigasztalja, de Scott megragadta a karját:
-Inkább majd én…-azzal leült Jean mellé.