|
5. rész
Jean Grey X 2004.09.02. 21:37
 Az új rokon
- Jean. Miért?
- Szükségem van egy kis magányra…
- De én most akarok beszélni veled. Miért? Miért tetted ezt?
- Mit? Hogy összeismerkedtem egy helybélivel, aki meghívott minket vitorlázni egyet?
- Nem csak erről van szó, te is tudod, hogy mire gondolok.
- Nem, nem tudom, és ha arra gondolsz, nem történt köztünk semmi, és nem is történt volna.
- Jean…
- És te miért tetted ezt? –kérdezte Jean dühöngve, könnyes szemmel.
- Mit?
- Hogy hülyét csináltál belőlem mindenki előtt…
- Ki? Én? Szerintem meg éppen, hogy fordítva.
- Azért néha magadba szállhatnál, és nem kéne túlreagálni mindent. –mondta egyenesen Scott szemébe. –Visszamegyek a szállásunkra, és ki sem mozdulok onnan… És ha lehet, akkor szeretnék egyedül lenni… - mondta Jean. - hogy átgondolhassam a történteket… - majd könnyes szemmel elrohant.
- Jean, várj! –indult utána Scott, de Jean vissza sem nézett.
Másnap délután:
- Jean, egész nap ki sem mozdultál a szobádból… Nem ettél semmit, nem ittál semmit, egy szót sem szóltál…
- Kitty, értsd meg, hogy egyedül akarok lenni… - jött a válasz odabentről két szipogás között.
- Rendben. Akkor a többiekkel lemegyünk a partra. Biztos hogy nincs kedved velünk jönni?
- Niiiiiiiiincs!
- Oké, akkor szia! –mondta Kitty, majd a fiúkkal együtt lementek a partra.
Egy óra múlva:
Valaki kopog az ajtót. Jean kimászik a szobájából, majd ajtót nyit.
- Szia Jean.
- Szia Karl. Hogyhogy te itt?
- Ráérsz egy kicsit? Valami fontosat el kell mondanom. Sürgősen. Ugye nem zavarok?
- Nem, mondhatod.
- Jól vagy? Olyan sápadtnak tűnsz.
- Jól, csak este nem tudtam elaludni. A rengeteg gondolat kavarog a fejemben.
- Akkor sétáljunk egyet. A friss levegő jót fog tenni.
- Bocs a tegnapiért. –mondta Jean miközben becsukta az ajtót.
- Nincs semmi. A barátod viszont elég feldúltnak látszott… Csak nem miattam?
- Ne értsd félre, de Scott nagyon nehezen tudja elviselni az idegeneket… pláne, ha én is ott vagyok…
- Csak szeret téged, és aggódik miattad. Ugye Grey a vezetékneved?
- Igen. Miért?
- Épp ez az, amiért beszélni akartam veled. Ha minden igaz, akkor rokonok vagyunk.
- Ezt nem értem. –mondta Jean értetlenül.
- Édesapádnak ugye van egy bátyja?
- Igen, úgy tudom. De már régóta semmit sem hallottunk róla.
- És ennek az illetőnek David Grey a neve, édesapád pedig Dr. John Grey. És van egy testvéred, akit Sarahnak hívnak. Igaz?
- Igen. De honnan tudod ezeket?
- Az apám mesélte. Az a David Grey, akiről az előbb beszéltem.
- Ezek szerint…
- Unokatestvérek vagyunk. –fejezte be Karl. Ezért voltál olyan ismerős amikor megláttalak. Apám egyik régi fotóalbumát megkerestem, és abban találtam egy régi képet rólad, még kisgyerek vagy rajta.
- Milyen kicsi a világ… Most jut eszembe, nekem vissza kell mennem a házunkhoz, mert a többiek nem fogják tudni, hogy hova tűnhettem.
- Oké, nekem is mennem kell. Majd csak találkozunk még! Szia unokahugi!
- Biztosan! Szia! –köszönt el Jean, majd elindult visszafele a házhoz.
- Jean, hol voltál? Már mindenhol kerestünk! –kiáltott fel Kitty, amikor meglátta Jeant közeledni.
- Csak sétáltam egyet. Scott merre van? Valamit el kell mondanom neki.
- A házban keres téged. Kurt és Logan pedig lementek a partra, szétnézni, hogy hol lehetsz.
- Köszi! –mondja Jean, majd bement a házba. –Scott? Itt vagy?
- Jean! Hál’ Istennek hogy előkerültél. Jean, bocsáss meg a tegnapiért…
- Én kérek bocsánatot, neked volt igazad. Ráérsz egy kicsit? Valamit el kell mondanom.
- Mit? –kérdezte Scott kérdő tekintettel.
- Amikor ma délután lementetek a partra, akkor Karl eljött ide.
- Aha –mondta Scott gyanakodva.
- Elmondhatnám? Félreértetted az egészet. Karl az unokatestvérem.
- Mi? De hát… hogy lehetséges ez?
- Elmagyarázom. –mondta Jean, majd elmesélte az egész történetet.
- Jean, bocsáss meg. Ezt tényleg félreértettem…
- Nem történt semmi… De most megyek alszok egyet most, hogy tisztázódtak a dolgok. Tegnap este még minden itt kavargott a fejemben… Szólnátok Mr. Logannek és Kurtnek, hogy hazajöttem?
- Persze. Pihend ki magad. –mondta Scott, majd nyomott egy puszit Jean arcára.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
