Az utolsó napon még lementek az X-ek strandolni egyet. Logan eleinte nem akart bemenni a vízbe, de ekkor Kitty elkezdte magyarázni, hogy nem érti, hogy miért Farkas a neve, miért nem cicus, mivel a macskák utálják a vizet, nem a farkasok. Na ezt már nem viselte volna el, ezért bement a vízbe, és kezdetét vette a vízi bunyó. Négyen egy ellen. Ketten éppen Logan nyakába akaszkodtak, amikor Jean telekinetikusan megszólalt:
- *Kitty, ha szólok, akkor rántsd ki Logan lábát.*
- Oké!
- Most! Jelzett Jean, ám nem Logan, hanem Kurt tűnt el a víz alatt.
- Bocs. –mentegetőzött Kitty.
Miután Logan mindenkit legalább háromszor odébb dobott, kimásztak a vízből, majd fáradtan elindultak hazafelé.
- Scott!
- Igen?
- Miért nem mondtad idáig, hogy allergiás vagy a kutyákra? –kérdezte Jean.
- Sosem kérdezted.
- Az is igaz. És akkor mi legyen vele?
- Természetesen megtartom. –mondta Scott mosolyogva. –Nagyon szeretem a kutyákat, hiába vagyok allergiás.
- De mi lesz az allergiáddal? –kérdezte Jean aggódva.
- Majd X Professzort megkérem, hogy keverjen valami szérumot ellene.
- Rendben. És tényleg, mi lesz a neve?
- Sneezy. A tüsszentésről jutott eszembe…
- Még jó, hogy összepakoltunk, így egyből indulhatunk hazafelé. –szólalt meg Logan.
- Logan!
- Mi az, Törpe?
- Ugye neked is tetszett ez a nyaralás. Őszintén!
- Fogjuk rá… - válaszolt vigyorogva a „bébiszitter”, majd berakta a maradék sört a csomagtartóba. –Aki öt perc múlva nem lesz kész, az itt marad.
- Huha, én még nem pakoltam mindent össze. –hadarta el Kurt, majd beteleportált a házba.
- „Aki öt perc múlva nem lesz kész, az itt marad”. Fogadjunk, Logan? –kérdezte Jean, a kocsikulcsot rázva a kezében.
- Kölykök… - morogta Logan maga elé, majd bement, hogy kihozza a bőröndjét.
Pár perc múlva már mindenki készen állt az indulásra.
- Ki fog vezetni? –kérdezte Kitty reménykedve, hátha most a volán mögé ülhet.
- Én! –szólalt meg Logan egy sörösüveggel a kezében.
- Na azt már nem! –háborodott fel Jean. –Én fogok vezetni!
- És én ülök elöl. –huppant le Kitty a sofőr melletti ülésre.
- Törpe, irány hátra, amíg háromig számolok… - mondta Logan – 1…
- De miért? –ellenkezett Kitty.
- Azért mert úgyis te fogsz mindent előreadogatni a csomagtartóból. –válaszolt Scott.
- 2… 2 és fél… 2 és háromnegyed… 2 és négyötöd… 2 és hatheted… 3!!!
- Jól van, megyek.
- Sneezy, gyere ide! –szólalt meg Scott, meg az ölébe vette a kutyakölyköt. –Hapci!
- Indulunk. –mondta Jean, majd beindította a kocsit. -Scott, biztos, hogy nem lesz semmi komolyabb bajod a kutyától? –kérdezte Jean aggódva.
- Valaki megfogná egy kicsit? –kérdezte Scott. –Inkább mégsem akarok megfulladni hazáig.
- Majd én! –jelentkezett Kitty lelkesen.
- Köszi.
- Mindjárt otthon vagyunk. –szólalt meg Jean három órával később.
- Bezzeg idefele, amikor én vezettem… - mondogatta Logan.
- Kitty, mi az a sötét folt a nadrágodon? –kérdezte Kurt pár perccel később.