A következő három napot Karl az intézetben töltötte és mindenki nagyon megszerette, kivéve persze Scottot. A suliban Lance folyton Kittyt követte, és várta az alkalmat, hogy Kittyt leszólítsa, az egy suli utáni napon következett be.
-Szia, Kitty! Van valami dolgod délután?
-Szia Lance. Nem nincsen csak tanulni, meg sietek haza Karlhoz –avatta be Kitty a fiút, és várta a reakciót.
-Kitty, kérlek figyelj rám. Akarnék én neked bármikor is rosszat? –kérdezte Lence és megfogja Kitty karját – Te is tudod, hogy nem. Kérlek, felejtsd el Karlt, nem olyan amilyennek hiszed.
-Nem olyan amilyennek hiszem? Akkor mond el, hogy milyen! Lance vagy magyarázd el miért felejtsem el. Tök rendes és semmi rosszat nem tett ellenem –ellenkezett Kitty.
-Ha ennyire tudni akarod elmondom: Bármit megtenne, hogy elérje azt amit akar, hazudik, megjátssza magát. Azt nem tudom, hogy mit akar itt, de az biztos, hogy semmi jót.
-Szerintem pedig csak féltékeny vagy, mert te sosem leszel olyan, mint ő! –akadt ki Kitty és elrohant.
Amikor haza ért már potyogtak a könnyei. Jean rögtön észre vette és elé sietett:
-Kitty, mi történt?
-Jean, ez meg kéne beszélnünk –sírt Kitty.
-Jól van, menjünk be a szobámba.
A szobában Scott éppen zenét hallgatott, amikor is meglátta a síró Kittyt.
-Mi történt? –kérdezte Scott.
-Nem tudom, de szerintem most menj ki egy kicsit hagy mondja el nyugodtan –kérte Jean, mire Scott szó nélkül kiment.
-Kitty, kérlek meséld el mi történt… -nyugtatta Jean a lányt.
-Lance, veszekedtünk Karl miatt –dadogta ki nagy nehezen Kitty.
-Hmmm… nekem ismerős ez a helyzet. Én is összevesztem Scottal emlékszel? –idézte fel Jean a nyaralást.
-Tényleg –mondta Kitty és szipogott egyet –szerinted ez véletlen?
-Nem tudom, de mióta Karlal találkoztunk csak baj van. –tapintott a lényegre –Lance nem mondott semmit?
-Hát csak annyit, hogy bármire képes azért, hogy elérje a célját, hazudik és megjátssza magát –idézte Lance szavait Kitty.
-Jól van, ezt nem árt tudni. Viszont kérlek Kitty tovább ne akard, hogy itt maradjon. Egy kicsit túl kéne lépni rajta, és élni a saját életünket.
-Persze, de nehéz elfelejteni hisz a szeme… - álmodozott Kitty.
-Az biztos, nagyon szép fekete szeme van –értett egyet Jean, majd a két lány nevetésben tört ki.
Scott ez alatt az ajtó mögött hallgatózott és az utolsó mondat hallatán nagyon elszorult a szíve.
Amikor másnap Karl távozására került sor, azért mindenki elköszönt tőle még Logan is. Scott volt az egyetlen, aki az intézet hátsó udvarán egy fának dőlve gondolkodott. A beszélgetés hallgatása óta senkihez nem szólt egy szót sem. Valahogy úgy érezte, ő kimarad valamiből, amit a többiek élvezhetnek. Scott visszament Jean szobájába és visszahordta a cuccait a sajátjába. Majd elő keresett egy régi fényképet, amin ő és testvére Alex szerepel. Akkor még Scott teljesen hétköznapi diák volt. Scott nem volt egy érzelgős, mint rangidős úgy gondolta neki mindig megfontoltnak kell lennie, ezért valahogy mindig túl tette magát lelki fájdalmain, de most nem ment. Elszorult a szíve, és visszaemlékezett, egy könnycsepp gördült le az arcán, ennek láttán összeszedte magát, és felállt. Összegyűrte a képet és eldobta, majd újra kiment az udvarra. Ekkor Jean lépett be a szobájába:
-Scott itt vagy? –kérdezte, majd meglátott valamit a padlón közelebb ment, és megnézte mi az. Amikor meglátta, hogy Scott fényképe az, eszébe jutott a tegnapi beszélgetése Kittyvel –Mit tettem! –és már rohant is, hogy megkeresse Scottot.
-Scott! Scott! –kiáltozott.
Ekkor kiment az udvarba és látta, hogy Scott kocsija eltűnt…