- Még nem járhat messze… - gondolta magában Jean. Ezután megpróbálta telepatikusan megkeresni, de Scott nem reagált rá. Ekkor vette észre, hogy Sneezy elkezd a garázsban szimatolni, ott, ahol Scott kocsija állt.
- Gyerünk Sneezy! Okos kutya! –biztatta.
Sneezy még szimatolt egy darabig, majd az orrával folyamatosan szimatolva elindult kifelé az intézet kapuján. Majd egyre gyorsabban elkezdett futni. Jean követte. Eközben Jean fejében kavarogtak a gondolatok. Mit tettem… Miattam ment el… Hol lehetsz, Scott! Bocsáss meg! Sneezy már lassan felért a város mellett lévő kis hegy tetejére.
- Jean, Scott, gyertek vacs… -harapta el a mondtat végét Kitty, amikor benyitott – Jean szobájába. Utána Scott szobájába is benézett sehol senki.
- Professzor! –szaladt Kitty egyenesen X Professzorhoz. –Scott és Jean…
- Mi történt velük?
- Sehol sem találom őket.
- Hogyhogy?
- Minden a szobájukban van, egyedül Scott kocsija nincs meg… és Sneezyt sem találom sehol.
- Megpróbálom Cerebróval megkeresni őket. Gyere utánam Kitty.
- Semmi. Ha nem használják a képességeiket, akkor Cerebro nem tudja bemérni őket. Telepatikusan sem sikerült bemérnem őket.
- Szóljak Mr. Logannek és a többieknek, hogy megkeressük őket?
- Igen, kérlek.
Amikor Sneezy és Jean felértek a hegy tetejére, Sneezy egyszer csak leült, és várt. Orrát az ég felé emelte, és megállás nélkül szimatolt. Jean leült a hegyen egy kiálló sziklára, majd eszébe jutottak a régi szép emlékek. Eszébe jutott, hogy amikor Kittyék bulit szerveztek a hátuk mögött, akkor is ide csalták el őket a kölykök… Eszébe jutott, hogy mennyire szerette Scott ezt a helyet… Kicsordult egy könnycsepp a szeméből… Scott… hol vagy? Elkezdett sírdogálni a sötétben, amikor egyszer csak Sneezy vad csaholásba kezdett. Jean hátranézett, majd észrevette, hogy a sötétben egy autó közeledik.
- Scott? –kérdezte magában Jean.
Az autó már egész közel járt, pár másodperc múlva elhalad mellettük… Ekkor Sneezy kiszaladt az út közepére, majd vidáman csaholva elindult az autó felé.
- Sneezy! –kiáltotta Jean, majd felugrott, hogy megfogja a kutyát, de hirtelen megcsúszott a kopár sziklán, elvesztette az egyensúlyát, és hátraesett néhány méteres szakadék irányába.
Sneezy észrevette, hogy Jean eltűnt a szakadékban, majd odaszaladt a szakadék szélére.
Az autóból felhangzott a Sneezy számára oly ismerős hang… a gazdája hangja.
- Sneezy, te hogy kerülsz ide?
A kutyus akkor odaszaladt a gazdájához, majd a nadrágja szárát megragadva megpróbálta odaráncigálni a sziklához.
- Mi bajod van? –kérdezte Scott, majd felemelte a kutyát, és elindult vele a kocsi felé. De Sneezy kiugrott a kezéből, és egyenesen a szikla széléhez rohant, majd elkezdett csaholni. Scott utána ment,  majd észrevette, hogy valaki van odalent. Mint ha egy ember lenne. De eszméletlen.
- Sneezy! –szólalt meg Scott. –Nem mozdulsz innen, megértetted? Lemegyek, és megnézem, hogy ki az. –mondta, majd lassan megpróbált lemászni a sziklafalon.
Az X-men többi tagja ezalatt a kis triót keresték, az X-terepjáróval köröztek a városban és környékén.
- Ez Scott kocsija! –kiáltott fel Vadóc, amikor felértek a hegy tetejére.
Egyből mindenki kiugrott a kocsiból, és körülnéztek.
- De akkor hol vannak? –kérdezte meg Kitty.
- Az nem Scott kutyája? –kérdezte Logan, Sneezyre mutatva.
- De. Scott! Jean! Merre vagytok? –kezdett el kiabálni Kitty.
- Itt vagyunk, lent! –jött a válasz a szakadékból.