-Mit kerestek ott? –kérdezte Kitty.
-Nem tudnátok először felvinni minket, és utána kérdezősködni? –érdeklődött Scott.
-Manó, gyerünk rajtad a világ szeme! –támogatta Logan Kurtöt.
-Jól van, megyek már –nyújtotta ki a nyelvét Kurt, majd teleportált Scottékhoz majd velük együtt vissza a hegytetőre.
-Mi történt Jeannel? –kérdezte Vadóc.
-Nem tudom, így találtam rá –válaszolt Scott.
-Jól van, menjünk vissza az intézetbe –szólt Logan, Scott beült a volán mögé, Logan mellé, Jean, Vadóc, Kitty és Kurt pedig hátul nyomorgott, ha egy kicsit már szűkösen voltak Kitty egy kis időre anyagtalanná vált és a többiek kinyújtózhattak majd vissza. Szerencsére nem volt túl messze az intézet.
A többiek már visszaértek, X professzor már készült Jean érkezésére és előkészítette a beteg szobát. A professzor mindenkit kiküldött, hogy végezzék a dolgukat továbbra is ugyan úgy. Egyedül Scott mehetett be, aki elmesélte mi történt a hegyen, de hogy hogyan került oda azt nem…
-Miért mentek el? –kérdezte Vadóc a vacsora közben.
-Fogalmam sincs. Nem hallottam semmiről, bár Scott tegnap óta senkihez sem szól, szerintem legszívesebben most sem beszélne senkivel –magyarázott Kitty.
-És amin szegény átment mostanság –folytatta Kurt.
-Miért mi történt? –kérdezte, Rahne, Bobby, Jubes és a többiek.
-Nem meséltük? –csodálkozott Kitty.
-És nem is fogjátok –mordult bele Logan.
-Ne már… -tiltakozott Bobby.
-Én kimegyek az udvarra –jelentette ki Kitty, és már ki is ment a konyhából.
Kint nézte, ahogyan Sneezy játszik a labdájával, majd oda vitte Kittyhez.
-Csak nem akarod, hogy eldobjam neked? –mosolyodott el Kitty. A kutya erre csak figyelmesen nézett rá.
Kitty jó messzire elhajította a labdát nem is figyelt merre, a kutya meg rohant utána. Csak akkor nézett fel amikor a kutya már az úton járt.
-Jaj, Sneezy ne! –kiáltott Kitty, de már késő volt a labda legurult, Sneezy meg utána rohant. Ekkor egy őrült autós közeledett, és átszáguldott az intézet kapuja előtt. Egy nagy nyüszítés hallatszott és más semmi. Kitty rögtön kirohant, hogy megnézze mi történt Sneezyvel. Igazából nem nézte meg jobban csak rohant be az intézetbe.
-Professzor, professzor! –kiáltozott.
-Mi történt? –kérdezte a professzor.
-Az én hibámba, Scottnak meg fog szakadni a szíve, Sneezy elütötte egy kocsi –mutatta Kitty.
-Bár az állatokhoz nem értek azért megpróbálom, vidd be az irodámban.
A professzor megvizsgálta, de nem tudod mit tenni, Sneezy meghalt… Kitty hibásnak érezte magát, és eldöntötte, hogy ő maga mondja meg Scottnak, hogy mi történt elvégre az ő hibája és vállalnia kell érte a felelőséget… Amikor Scott kijött Jeantől rögtön el is kapta.
-Scott beszélnünk kell –kérte Kitty.
-Persze, hallgatom…
-Nem itt, inkább menjünk be a szobádba –ajánlotta Kitty.
-Ha akarod –vonta meg a vállát Scott, majd a szobájában kiáltott egyet –Sneezy gyere elő! –de Sneezy nem jött…
-Nos Scott, pont erről akarok veled beszélni… -hajtotta le a fejét Kitty.
-Hmmmm?
-Scott én úgy sajnálom, minden az én hibám, ha jobban oda figyelek, nem kellett volna még ezzel is terhelnem a lelkedet - sírta Kitty, mire Scott átölelte.
-Kitty mond el mi történt és ne sírj –kérte Scott.
-Nos… amikor kimentem Sneezy odahozta nekem a labdát erre én eldobtam de nem figyeltem, hogy merre dobom és kidobtam az intézet kapuján, a labda pedig legurult az útra, Sneezy pedig utána… és jött egy kocsi… és szóval Sneezy… én rögtön rohantam a professzorhoz de nem lehetet  megmenteni… Scott én úgy sajnálom –sírt Kitty és Scott mellére hajtotta a fejét és sírt.
-Sneezy… -mondta Scott, majd közölte Kittyvel, hogy nem az ő hibája, és nem haragszik, de Kitty akkor is hibásnak érezte magát, miután Kitty távozott, Scott leült az ágy elé és nem csinált semmit.
Másnap mikor Jean megtudta mi történt benyitott Scott szobájába.
-Scott minden rendben? –kérdezte Jean, de Scott nem válaszolt –Scott én nagyon sajnálom, de egyszer túl kell tenned magad rajta.
Scott továbbra sem válaszolt csak ült.
-Jól van ha nem akarsz beszélni róla nem kell… -azzal kiment Scott szobájából.
A hallban már a többiek várták mit ért el Jean.
-Na sikerült?
-Nem, továbbra sem szól semmit, nem hiszem, hogy Sneezy érintette meg ennyire, hanem minden ami mostanában történt –közölte Jean a többiekkel.
-Hát, remélem túl teszi magát rajta, olyan üres nélküle az intézett. Sosem hittem volna, hogy az erős és mindig összeszedett Scott képes így elhagyni magát –mondott véleményt Kitty.