-Na viszlát és jó magyarázkodást –köszönt Karl majd elment. Max pedig várta a magyarázatot.
-Úgy őszintén ezen nincs mit magyarázni –közölte vele Amara.
-Nem baj nem zavar –mosolygott Max.
-Én megértem, ha ezért… mit mondtál? Hogy nem zavar? –csodálkozott Amara.
-Nem nem zavar, és akkor gondolom ti is –nézett Kittyre és Bobbyra.
-Meglehet –nyújtott kezet Kitty, majd amikor Max kezet akart fogni vele egyszerűen átment a lány kezén, Kitty csak kuncogott.
-Váó! –ámult a srác –tudjátok még régebben volt egy barátnőm aki Bayville volt, hogy is hívták? Megvan! Lehet, hogy ismeritek, bár nincs túl sok barátja és soha nem érhettem az arcához azért aranyos volt, csak hamar vége lett –emlékezett Max.
-Térj a tárgyra –kérte Bobby.
-Ja igen, szóval Vadócnak hívták. Ez volt a neve, semmi több. Na ismerős? –mondta Max.
-Vadóc? Nem is mesélte… -akadt ki Kitty.
-Ezek szerint ismeritek? –kérdezte Max.
-Hát persze, várjatok meg én szólok a professzornak Maxről és megkérdezem el jöhet e az intézetbe –adta az utasítást Kitty és már futott is, nem kerülgetett semmit, egyszerűen átment mindenen. Eközben a többiek akiket ott hagyott…
-Szóval te jártál Vadóccal? –kérdezte Amara Maxet.
-Igen, de csak 2 hetet, mert vége lett a nyárnak, de hidd el, veled sokkal jobb –mondta Amarának és megpuszilta a lányt.
-Köhöm.. –hívta fel a figyelmüket Bobby –Nem válthatnánk témát?
-Mi nem tetszik benne? –kérdezte Amara.
-Mondjuk, hogy éppen solo vagyok –válaszolt Bobby.
-De nem lennél, ha észre vennéd, hogy a barátnődnek te ugyanúgy tetszel, mint ahogy neked ő –hívta fel a srác figyelmét Max.
-Kittynek tetszem? –suttogta maga elé Bobby.
-Atyám! Ne mond, hogy nem vetted észre! –csapott a homlokára Max.
Kitty közbe visszaért az intézetbe és megbeszélte a professzorral a látogatást, aki szívesen vendégül látta Maxet. Kitty rohant is, hogy közölje a hírt barátaival.
Jean ez alatt a nagy beszélgetésre készült…
-*Scott, elegem van abból, hogy nem hallgatsz végig, most szépen leülsz, és nem szólsz bele abba amit mondok!*- gondolkodott Jean a szövegén -*Áhh! Ez túl arogáns… Scott, kérlek hallgass végig, csak 5 percet szakíts rám és utána azt vágsz a fejemhez amit akarsz…. Ez az így jó lesz*- azzal benyitott Scott szobájába és elmondta a beszédét. Mire Scott türelmesen várt. Miután Jean elmondta a történetét, Scott csak annyit mondod átgondolja és kiterelte Jeant a szobájából.
-Ez is valami… -mondta Jean és elindult a konyha irányába. Scott közben összefoglalta a dolgokat.
-Nézzük csak, az ember nem vágja a mobilját a falhoz, csak úgy. Karl már biztosan újra kereste volna és lehet, hogy egy kicsit jobban kéne bíznom benne… Á, majd holnap tisztázom a helyzetet az én részemről is –hajtotta el Scott a problémát magától.
Eközben a Max-Amara és Bobby-Kitty páros haza fele tartott. Amint megérkeztek a professzor üdvözölte Maxet és beinvitálta az intézetbe. Vadóc kinézet a szobája ablakán és a következőt suttogta:
-Ez nem lehet igaz –és rohant Max elé.
-Max! Emlékszel… rám –fejezte be a mondatott Vadóc egykedvűen amikor meglátta, hogy a fiú Amara derekát karolja át. Nem Amarára volt mérges hanem a fiúra. De azért oda ment hozzá:
-Szia Max! Mi szél hozott erre? –kérdezte Vadóc meglepő kedvességgel, ami meglpte Kittyt, Amarát és Bobbyt is.
-Igazából ide költöztünk, és amint megtudtam, úgy Amaráék ismernek úgy döntöttem, meglátogatlak. Nem is örülsz? –kérdezte Max, és elmosolyodott.
-Dehogy nem! –kiáltott Vadóc és megakarta ölelni Maxet de félt hogy véletlenül elszívja a srác erejét így inkább visszafogta magát.
-Mindent tudok Vadóc, Kittyék elmondták. Így már értek mindent –mondta Max és együtt érzően nézett a lányra. Eközben Kitty és Bobby is lázasan beszélgettek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Majdnem minden kiderül 
