Éjfél felé már jó páran bementek, köztük Jean és Scott is akiket a professzor hívott. Evan pedig visszatért Ciklonnal a családi nyaralásból, újra teljes volt a csapat.

Bobby és Kitty maradt csak kint, Logan eloltotta a tüzet, és szólt a két gyereknek, hogy ne maradjanak kint sokáig, ők csak helyeseltek, mikor Logan az ajtóhoz ért azt X gép elhagyta az intézet területét.

-Ezek meg hova mennek? –kérdezte Bobby.

-Nem mindegy? –vonta meg a vállát Kitty és közelebb ült Bobbyhoz. A fiú átkarolta a lányt, majd mélyen a szemébe nézett, már majdnem elcsattant az első csók amikor Logan kiáltott:

-Hé befelé!

A két fiatal felnevetett majd felálltak és bementek az intézet épületébe.

Másnap reggel már a professzor is visszatért Jeannel és Scottal együtt… Valamint egy idegen lánnyal. Az X-ek eléjük menték, hogy köszöntsék őket.

-Julia?! –kiáltott fel Kitty.

-Kitty?!- kérdezett vissza a lány.

-Ti ismeritek egymást? –csodálkozott Scott.

-Hát persze, Julia az unokahúgom, de mit keresel itt? –kérdezte bután Kitty.

-Hogy én mit? Te mit! Tudtommal ez egy mutáns intézet –nevetett Julia.

-Igen ezt én is tudom, de ezek szerint te is? – furcsálta Kitty.

-Hát persze!

-Na, most, hogy ezt tisztáztuk, nem mehetnénk reggelizni is? Majd éhen halok –kérte Evan.

-Persze, menjünk –mondta mosolyogva Jean.

-Kitty, kérlek, mutasd meg Julia szobáját –kérte a professzor.

-Természetesen –válaszolt Kitty és elindult az unokahúgával felfelé.

-Na és mond csak milyen képességed, van? –kíváncsiskodott Julia.

-Hát ilyesmi –nyúlt át Julian Kitty.

-Nem rossz de ezt figyeld –mosolygott Julia, és pocsolya képében jelentkezet és ment előre a folyóson, majd 2 méter múlva visszaváltozott –Nos mi a véleményed?

-Hmmmm… Láttam már jobbat is –cikizte Kitty.

-Lányok, nyomás a konyha –száguldott el mellettük Evan gördeszkázva.

-Jól van Evan, de vigyázz, lépcső! –kiáltott utána Kitty, majd meglátta Julia vágyakozó pillantását –Csak nem tetszik?

-Hát, elég jó fejnek tűnik –mondta közömbösen Julia.

-Ha te mondott, de akkor menjünk be ez lesz a szobád –hagyta rá Kitty.

-Nem is rossz, határozottan nem rossz –örült Julia.

-Most, hogy ezt tudod, menjünk kajálni, és egyben be is mutatlak mindenkinek.

Azzal a két lány elindult a konyhába. Miután átestek a bemutatkozáson, neki láttak a reggelinek. Julia rögtön mindenkivel megértette magát, de Evannel jött ki a legjobban.

-És mivel töltöd unalmas óráidat? –érdeklődött Jean.

-Hát szeretek sportolni, táncolni és jógázni. Persze még elég sok mindent… -válaszolt mosolyogva Julia.

-Nos üdvözlünk az X-ek között! –köszöntötte Scott.

-Köszönöm.

Mivel hétvége volt, már reggeli edzés is volt. Julia elég ügyesnek bizonyult, ami Kittynek nem esett túl jól, de azért megbékélt vele.

Délután Julia és Evan kimentek az udvarra és kosárlabdáztak egy kicsit. Kitty pedig megkereste Bobbyt.

-Szijja Kitty! –köszönt előre a fiú.

-Szia!

-Az unokahúgod elég jó fejnek tűnik… -próbált felhozni egy témát Bobby.

-Aha az… -válaszolt Kitty.

-Kitty, mi lenne ha elmennénk ma sétálni egyet a városban? –ajánlotta Bobby.

-Szívesen –válaszolt Kitty.

-Akkor 7-kor.

-7-kor –ismételte Kitty és egy puszit nyomot Bobby arcára majd elindult a szobájába, de a lépcsőről még visszanézett a fiúra, aki megkönnyebbülten állt.

Este Julia boldogan mesélte Kittynek.

-Ez az Evan nagyon aranyos, neked, hogy nem kelteted fel a figyelmedet? –kérdezte Julia –Kitty! Te nem is figyelsz rám!

-Micsoda? Ja bocsánat, de már mindjárt 7 és még meg kell csinálnom, a hajamat és különben is örülnék, ha kimennél a szobámból.

 -Jól van nem kell kiabálni, megyek én. Ja! És sok sikert a randihoz! –kacsintott Kittyre Julia.