Kitty és Bobby elmentek sétálni a városba, Max és Amara elmentek mozizni, Jean és Scott pedig próbálták tisztázni a helyzetüket, ezért Coppert Juliára és Evanre bízták. Jean tisztázni akart mindent, véglegesen:
- Scott, én tényleg NEM hívtam fel Karlt, tudod, hogy nem is akarok rágondolni – mondta Jean.
- Én, nem tudtam, hogy kinek higgyek. – rázta meg a fejét a srác. – De most már tudom, és szeretnék bocsánatot kérni!
- Ok, mindketten hülyén viselkedtünk, de ígérd meg nekem, hogy nem fogunk többet összeveszni! – követelte Jean.
- Megegyeztünk.
Eközben Kitty és Bobby a holdfény alatt sétáltak:
- Ez annyira romantikus! – kiáltott fel Kitty.
- De nem teljes… - mondta Bobby, és megcsókolta. – Most már az! – vigyorgott.
- Mi a véleményed Maxről és Vadócról? – kérdezte Kitty témát váltva.
- Hát…nem is tudom. Az biztos, hogy Vadóc és Amara meglepődött.
- Hát igen, és Vadóc szomorú is volt. De hagyjuk ezt a témát.
Kittynek eszébe jutott, hogy azt ígérte Logannek, hogy 10-re otthon lesznek, ezért elindultak a városból. Az Intézet kapuja előtt összefutottak Maxékkel.
- Na? Milyen volt a mozi? – kérdezte Bobby.
- Jó! És Will Smith nagyon helyes volt benne. – mondta Amara.
- Mit néztetek meg? Imádom Will Smithet! – kapott az alkalmon Kitty.
- Az I, Robot-ot.
A két fiú kicsit kellemetlenül érezte magát, mert nem ők voltak a „helyes pasik” címszó alatt. Lassan elindultak befelé, ahol Jean támadt rájuk:
- Kitty! Amara! Velem kell jönnötök, azonnal!
A két lány meglepetten nézett, majd Jean arcát látva rájöttek, hogy a fele se tréfa, és rögtön utána szaladtak. Max és Bobby úgy álltak ott, mint akiket pofára ejtettek.
- Mi történt Jean? Mi volt ilyen fontos? – kérdezte a két lány, majd feltűnt nekik, hogy valami megváltozott a szobában. Amara fakadt ki először:
- Hol van Copper?
- Hát ez a baj. – dadogta Jean. –Julia azt mondta, hogy eltűnt, amikor ő Evannel beszélgetett. Akárhol keresték nem lett meg.
Ekkor egy cetlit csúsztattak be az ajtón, amin ez a szöveg állt:
Ha vissza akarjátok kapni Coppert, akkor gyertek Floridába, de CSAK ti hárman. Senki nem tudhat erről a kis incidensről!
                                            Ölel titeket: Karl
- Már megint Karl! – fakadt ki Jean.
- De nem hagyhatjuk Coppert vele! – kiáltotta Kitty.
- És Scott sem tudhat erről az utunkról, ha jól értem. – tette hozzá Amara.
- Készen álltok az útra? –kérdezte Jean, és még gyorsan hozzá tette. – Nem vezethetsz Kitty, de szükségem lesz a képességedre, hogy gyorsabban haladjunk!
- Ja, persze! – morgott Kitty, majd elment pakolni.
10 perc múlva lent találkoztak a Hallban, ahol Jean közölte a tervet:
- Ha szerencsénk van, akkor csak reggel veszik észre, hogy eltűntünk, de akkor mi már rég Floridában leszünk. Na, akkor indulás!
A három lány hulla fáradtan autókázott, de senki nem alhatott, mert Jean vezetett, mint egy őrült, Kitty vitte át őket az autókon, fákon, stb…Amara meg egy kis tűz mellett a térképet nézte. 2 óra alatt megérkeztek Floridába, ahhoz a hotelhez, ahol múltkor voltak. Ott Karl várta őket:
- Fáradjatok a hajómra! – mondta nekik.
A három lány követte Karlt minden fenntartás nélkül. Ott kellett aludniuk a hajón, mert a hotelba nem foglaltak helyet. Reggel, amikor felébredtek, azt vették észre, hogy a nyílt tengeren hajókáznak.
- Hogy kerültünk ide? –kérdezte Jean.
- Hát, a hajómon aludtatok, és nem volt szívem felkelteni titeket, amikor kihajóztunk! – mondta Karl.
- Te szemét… -mondta Kitty, de nem fejezte be a mondatot.
Eközben az Intézetben is feltűnt a hiányuk Scottnak, Maxnek és Bobbynak. Scott megtalálta Jean szobájában a levelet, és elszólta magát:
- Ilyen az égvilágon nincsen! Már megint Karl! – üvöltötte mérgesen.