|
31. rész
Kitty 2004.09.06. 17:10
 Cupido öröme
-Miért érdekel téged ez annyira? -kérdezte Kitty.
-Különben is elegünk van a buta játékaidból! -állt ki mellette Amara.
-Hogy miért? Mert szükségem van rá, nélküle üres az életem, és ugyanígy szükségem van rád is Kitty... -mosolygott Karl és remélte, hogy Kitty itt marad vele.
-Akkor én minek vagyok itt? -csodálkozott Amara.
-Te viszed a hírt a többieknek -tudatta vele a fiú.
-Neked elment az eszed -világosította fel Kitty.
Ebben a pillanatban egy tócsa folyt ki hozzájuk, természetesen Julia volt.
-Legközelebb mutassatok be az őrült barátaitoknak.
-Ha ennyire szeretnéd -vonta meg a vállát Kitty -Szóval ő itt Karl és van hasa -rúgta gyomron a fiút.
-Illetve lába -csatlakozott Amara és kigáncoslta a fiút.
-A fejéről ne is beszéljünk -fejezte be a sort Julia, miközben lefejelte a meglepett fiút -Köszönöm a gyors bemutatást, de nekem elegem van Floridából, nme mehetnénk haza? -érdeklődött Julia. A három lány beszállt a kocsiba és már indult is haza.
Közben Finnországban...
-...amíg a halál el nem választ?
-Igen.
-Akkor ezennel férj és feleségnek nyílvánítalak titeket.
-A nő és a férfi megcsókolta egymást.
-Gyönyörű volt, igaz Scott? -kérdezte Jean.
-Igen az volt -egyezett bele a fiú.
-De kár, hogy csak egy röpke csók volt...
-Ezen könnyen segíthetünk -mosolyodott el és megcsókolte Jeant. Kettő kilőve maradt kettő, mondaná Cupido és nem is kéne sokáig várni a harmadik áldozatára ha nem lenne Vadóc és Amara jó szíve...
A lányok hazatérve ki-ki a maga barátjának mesélt a történtekről, sajátos átköltéssel, de a vége ugyan az volt;
-Karl meg csak nézett, mint aki szellemet lát!
A fiúk persze válaszoltak a történtekre;
-Örülök, hogy jól vagy -volt Bobby válasza, mire Kitty hozzá bújt.
-Ha így folytatod jobb lerszel, mint Logan -túlzott Evan, amire a lány csak mosolyogni tudott.
-Te egyszerűen tökéletes vagy; kedves, szép és jártas a harcművészetekben -bókolt Max és megakarta csókolni Amarát. ám a lány nem hagyta. Sajnálta Vadócot, aki természetesen nézte őket.
Logan és a professzor sem tudta szó nélkül hagyni a történteket.
-Annak örülök, hogy a legtöbben megtalálták a párjukat, de ez a Karl nagyon távol áll tőlet. -közölte váleményét a professzor.
-Ne higgye, hogy az én szívembe is beásta magát -értett egyet Logan.
-Azonban van egy olyan érzésem, hogy bár a csatát megnyertük a háborút még egyáltalán nem -aggódott a professzor -És Jeannék miatt is aggódom. Tudom, hogy elég érettek már és megbírják védeni magukat, azért azt mégsem hiszem, hogy mindennel megtudnak küzdeni.
-Ne aggódj Charles, képesek lesznek.
-Remélem igazad van barátom, remélem igazad....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
