Amara egy kis sziklaszirten �lt, �s gondolkozott. Nem �rtette Vad�cot. Gondolataib�l Max z�kkentette ki:
- Mi a bajod? – k�rdezte szomor�an. – �gy �rzem, hogy ker�lsz engem…
- Ez nem �gy van Max! – tiltakozott Amara. – �n csak…�ppen kett�nkr�l gondolkoztam. Tudod annyira rosszul esik �gy Vad�cot l�tni.
- De te semmit nem tehetsz �rte! – pr�b�lta megnyugtatni.
- Nem tudom, hogy van-e �gy �rtelme a kapcsolatunknak. – r�zta meg a fej�t Amara. – Ne �rts f�lre! �n szeretlek Max. Nagyon is! De Vad�c…
- Mindig csak Vad�c! Nem gondoln�l kett�nkre is? – k�rdezte m�rgesen a fi�.
- De h�t arra gondolok! – v�laszolt Amara hasonl� hangnemben. – De Vad�ccal �l�nk, �s am�g nem tiszt�zzuk ezt az eg�szet, addig nekem b�ntudatom lesz.
- Ha ezt akarod! �n megyek csomagolni! – mondta Max szomor�an, ugyanakkor m�rgesen.
- Max, ne! Meg kell �rtened…
- �n meg�rtettelek, meg�rtettem azt, hogy szak�tani akarsz! 
- De… - kezdte Amara, de nem b�rta befejezni. – Mit tettem?
Ekkor a szirtt�l nem messze egy l� sziluettje kezdett kirajzol�dni.
- De gy�ny�r� – suttogta Amara, majd elindult fel�.
Amikor oda�rt, l�tta, hogy a l� l�b�n egy hatalmas v�g�s van.
- Cssss. Nyugodj meg! Mindj�rt seg�tek. – mondta, majd a dzsekij�t a l� l�ba k�r� tekerte, hogy lass�tsa a v�rz�st, �s k�zben folyamatosan a l�hoz besz�lt. – K�sz is vagyunk!
H�tr�bb l�pett p�r l�p�st, majd onnan h�vta a lovat, k�v�ncsi volt, hogy az k�veti-e. �s a l� ut�na ment, egy kicsit bicegve ugyan, de k�vette. �gy haladtak az Int�zet fel�.
Ek�zben az Int�zetben Max Vad�ccal vitatkozott:
- Hidd el, �n nem akarok haragban elv�lni t�led, de most te tehetsz r�la Vad�c!
- Mi�rt �n? Mert rosszul esik, hogy Amar�val vagy???
- Pontosan! Ez�rt neki b�ntudata van, azt hiszi, hogy � elvett t�led! Pedig ez nem igaz!
- Honnan tudjam, hogy nem miatta szak�tott�l velem?
- Vad�c! Hogy gondolhatod? Amar�t akkor m�g nem is ismertem. – mondta Max.
Ekkor l�pett be Jean �s Scott, akik amilyen hamar csak lehetett visszaj�ttek Finnorsz�gb�l.
- Mi folyik itt? – k�rdezte Jean.
- Max, k�sz�lsz valahov�? – k�rdezte Scott is.
- Igen. Ami azt illeti elmegyek az Int�zetb�l. Nem akarok tov�bb a terhetekre lenni, ha m�r semmi nem k�t ide. – mondta, majd m�rgesen Vad�cra n�zett.
- T�n lemaradtunk valamir�l? – k�rdezte Jean.
- Csak arr�l, hogy Amara �s �n szak�tottunk, ahem, Vad�c miatt. – v�laszolt Max.
- Szak�tottatok? – k�rdezte meglepetten Jean �s Scott.
- Igen, szak�tottak miattam. – mondta Vad�c, majd berohant a szob�j�ba.
- Na, akkor �n megyek is! – mondta Max.
- T�vedsz �csk�s! – mondta Jean, �s telekinetikus erej�vel visszah�zta a Hallba. – M�g alszol r� egyet!
- De, el kell mennem, miel�tt Amara haza�r! – szinte m�r k�ny�rg�tt a fi�.
- �s hova menn�l? Ha j�l tudom, akkor a sz�leid elzavartak otthonr�l… - mondta Scott.
- Majd megoldom! – ki�ltotta m�rgesen Max, majd kirohant az Int�zetb�l.
P�r perccel k�s�bb meg�rkezett Amara a l�val a nyom�ban. A Professzor m�r v�rta:
- Amara, van egy… - de elhallgatott, amikor megl�tta a lovat. – �t tulajdonk�ppen hol akarod tartani?
- H�t, gondoltam a kert v�g�be �p�thetn�nk egy pajt�t – kezdte Amara, de amint megl�tta a Professzor arc�t, k�ny�rg�sre fogta – Na, Professzor, k�rem, nem hagyhattam ott! K�rem!
- Rendben! – adta meg mag�t a f�rfi. – De most m�r siess, mert Vad�c v�r.
- Vad�c? Mindegy, megyek m�r! 
Amikor fel�rt Kitty�k szob�j�hoz, s�r�st hallott kisz�r�dni.
- Vad�c?- k�rdezte, mik�zben bel�pett.
- Amara, �n �gy sajn�lom! El�ld�ztem mell�led Maxet. Most annyira rosszul �rzem magam. K�rlek, nagyon k�rlek, h�vd fel, �s k�rd meg, hogy j�jj�n vissza az Int�zetbe! – k�rte Vad�c.
- Vad�c, �n…
- Nem, el�bb h�vd fel! Nem akarom, hogy miattam ne legyetek boldogok! K�rlek Amara, tedd meg!
- OK! Megyek, �s felh�vom Vad�c, csak nyugodj meg! – pr�b�lt kompromisszumot k�tni.
Vad�c csak egy b�lint�ssal v�laszolt, majd Amara kisietett a szob�b�l. P�r perc m�lva m�r cs�rg�tt a t�l v�gen a telefon:
- Max? K�rlek, gyere vissza! Hi�nyzol! – sz�lt bele Amara.