33. rész
Jean Grey X 2004.09.06. 20:34
Az este váratlan fordulata
- Max? Kérlek, gyere vissza! Hiányzol! – szólt bele Amara. –Hallasz engem? Max! Hahó! –beszélt a telefonba, de egyszer csak megszakadt a vonal. A túloldalon lerakták a telefont. Amara elkenődve sétált be a konyhába, ahol a többiek már javában vacsoráztak. - Amara, minden rendben? –kérdezte Jean aggódva. - Max nem vette fel. Vagyis felvette, de egy szót sem szólt bele. Utána meg lerakta. - Majd még később próbáld meg felhívni, hátha csak valamiért nem tudott beszélni veled. Megszakadt a vonal, vagy nem volt térerő, vagy valami. Gyere, addig egyél valamit. - Igazad lehet. –mondta, majd elvett egy tányért magának, és leült az asztalhoz. - Jean, honnan van ez a virágcsokor? –kérdezte Kitty a száját tömve. - A menyasszonyi csokor az esküvőről. Tudod, amikor az ifjú pár kijön a templomból, aztán a menyasszony eldobja a csokrot… - Jean, telekinézissel könnyű… - vigyorgott Kitty. - Nem használtam az erőmet. Az volt, hogy egy szót sem értettem az egészből, mert finnül mondtak mindent, aztán amikor jöttünk ki a templomból, akkor Scott lemaradt valahol a tömegben, én meg elkezdtem keresni, hogy hol lehet, aztán majdnem fejen talált a csokor… - Na persze, én is ezt mondanám… - kötekedett Kitty tovább. - Kérdezd meg Scottot, ha nem hiszed. –mondta Jean vigyorogva. - És ez nem azt jelenti, hogy legközelebb neked lesz esküvőd? Mikor lesz az esküvőtök? –folytatta Kitty. - Kinek? –kérdezte Jean. - Neked és Scottnak. - Kérdezd Scottot. –mondta Jean, majd odaadta Coppernek a vacsoráját. - Pfúúúj. –köpte ki a kajáját Amara. –Mi ez a borzadály? - Kitty főzte a vacsorát. Bocs, ha elfelejtettem szólni. –mondta vigyorogva Jean. - És nem borzadály. Nem tudom, hogy mi a bajotok a krumplifőzelékkel és az áfonyás sütivel. –mondta Kitty duzzogva. - Áfonyás, harci puffancs. –súgta oda Jean kuncogva Amarának. - Ezt hallottam, Jean! –kiabált Kitty. - És mitől harci puffancs? –kérdezte Amara mosolyogva? - Figyelj! –szólt Jean, majd az egyik sütit leejtette a földre, mire megrepedt a csempe. –Nos, ha teljes erődből hozzávágod valakihez… - Akkor mindjárt megtudod, hogy mi történik. –fejezte be Kitty, majd Jean felé hajított egyet. Jean azonban visszairányította Kitty felé, aki azonban anyagtalanná vált, így a süti becsapódott a falba. Ekkor lépett be Scott. - Itt meg mi folyik? - Semmi, csak Kitty sütijét dicsértem. –mondta kuncogva Jean. - Ez nem olyan, mint amit múltkor Kurttel akartál megetetni? –kérdezte mosolyogva Scott. - Megyek, megpróbálom megint felhívni Maxet. – mondta Amara, majd kiment a folyosóra, és tárcsázta a számot. –Kérlek, vedd fel, Max, kérlek… - suttogta idegesen. Pár másodperc múlva felvették a túloldalon. –Max, annyira sajnálom, kérlek gyere vissza. - Max? Kérlek, gyere vissza! Hiányzol! – kezdte el hadarni Amara. - Hello! –szólt bele egy hang a vonal másik végéről. - Hé, te nem Max vagy. Félretárcsáztam? Ha igen, akkor elnézést. - Nem, ez Max telefonja. - Akkor kivel beszélek? És hol van Max? - Már találkoztunk. A nevem Karl. A barátod itt van velem. - Elrabolta? –kérdezte Amara aggódva. - Ő keresett meg engem. É most már az én oldalamon áll… - mondta Karl, majd letette a telefont.
|