34. rész
Magma 2004.09.07. 17:39
Ha az ember igazán szeret...
Amara zokogva rohant be a szobájába, majd megpróbált tisztán gondolkozni. Vajon miért ment oda? Ellenük dolgozik? Most, hogy tudja az összes titkukat? Vagy Karl megint becsapta őket? Ezek és hasonló gondolatok zaklatták Amarát. Másnap reggel kopogtak. - Szabad! – kiáltott ki. - Amara? Mi történt? Úgy elrohantál. Max ugye visszajön? – zúdította rá a kérdéseit Kitty, de amint Amara meghallotta az utolsó kérdést elkezdett ismét zokogni. - Max…nem jön vissza! – sírta. – Átállt Karlhoz! - Micsoda? – döbbent meg Kitty. – Karlhoz? Most mit tegyünk? - Mondjuk, beszéld meg Jeannel, és addig én is gondolkozok. – mondta, mert már volt egy terve. - És te? - Én egyedül gondolkozok, mert én ismertem legjobban Maxet. - Te tudod! – rántotta meg a vállát Kitty, majd elment Jeanhez. Amara fogott egy kis táskát és belepakolt kajákat, italt, váltásruhát és a mobilját. - *Ennyi elég lesz!* - gondolta, majd lelopakodott Villámhoz. - Tudom, hogy nincs annyira jól a lábad, de szükségem lesz rád! A Professzor szere megtette a hatását, tehát már tudsz vágtázni, csak majd pihenni kell útközben. – mondta a lónak. Felrakta a ló hátára a táskát, majd ő is felpattant rá. Anno Nova Romában tanult lovagolni, és ez most pont jól jött. - Akkor indulás Floridába! Ha egyszer megállunk egy 2 órára, akkor 8 óra alatt ott lehetünk. Indulás! – gondolkozott hangosan, majd vágtára fogta Villámot. Eközben Kitty elmesélte Jeannek Max és Karl történetét: - Most mit tegyünk? – fejezte be a kiselőadását. - Beszélni kell Amarával, majd elmenni Floridába, és végre megtudni, hogy mit akar Karl! Azt mondtátok, hogy Mystique segít neki? - Igen. – felelte Kitty. – De Mystique sose dolgozik puszta szívességből. Biztos a Cerebro kell neki!!!! – adta az ötletet Kitty. - Mystiquenek lehet, de Karlnak más kell. – mondta Jean. – Menj, szólj Amarának. Egy negyed óra múlva Kitty falfehér arccal tért vissza: - Amara eltűnt! - Biztos elment Floridába! Fogadok, hogy egyedül akarja elintézni az ügyet! – mondta Jean. - De hisz vezetni se tud! – mondta Kitty. - Vezetni nem is… mással meg nem tud menni, hacsak nem az X-Jettel. – mondta Jean. - Lehet, hogy csak kiment levegőzni a sziklaszirtre. – bizakodott Kitty. Délután 6-kor Kitty és Jean már kezdett nagyon aggódni: - Ha nem Floridába ment, akkor már haza kellett volna jönnie! – mondta Jean Kittynek. - Lehet, hogy csak takarodóra jön haza! – próbált lelket önteni barátnőjébe Kitty. - Nem hiszem. – rázta meg a fejét Jean. – Lehet, hogy baj érte. Eközben Amara megérkezett Floridába, és rögtön Karl hajója felé vette az irányt. A fedélzeten meglátta Karlt, majd Maxet. - Max? – kiáltotta el magát. - Amara! Te hogy kerülsz ide? – kérdezte, majd megpróbálta megölelni, de Amara ellökte magától: - Te nem Max vagy, hanem Mystique! – kiáltotta. - Honnan tudtad? – lepődött meg az említett. – Ilyet még soha senki nem csinált! - Ha valakit igazán szeretek, azt minden helyzetben megismerem! – válaszolt Amara. - Hogy mondtad? Azt a fiút szereted, aki elárult titeket? – kérdezte egy sátáni kacaj kíséretében Karl. - Nem tudhatom biztosra, hogy elárult-e! – feleselt Amara. - Nem? – kérdezte Karl. – Akkor gyere fel a hajóra! Megmutatom a szobád! A lovadat beadjuk a hotel területére. Ott majd vigyáznak rá! Amara követte Karlt fel a hajóra. A szobája egy nagyon kicsi kuckó volt, de ez nem érdekelte különösebben. - Hol van Max? – kérdezte. - Mindjárt küldöm. Pár perc múlva az igazi Max belépett a kuckóba. - Max! – ugrott a nyakába Amara. – Úgy hiányoztál! - Te is nekem! – mondta a fiú, majd megcsókolta. – De elkövettem egy óriási hibát! - Mit? - Eljöttem Karlhoz, és most mindketten itt ragadtunk! Elkezdtünk kihajózni! – rázta meg a fejét a fiú. - Micsoda? Többet nem beszélgettek, mert Maxnek el kellett mennie. Este 9 felé Amara nagyon gyenge volt. Max ekkor jött be. - Max! Ha fél órán belül nem kötünk ki, én nem hiszem, hogy kibírom!
|