Ezalatt Kitty és Jean elhatározták, hogy elmennek Floridába, hogy megkeressék Amarát. De mielőtt még elindultak volna, Scottal is összefutottak, aki nem engedte egyedül a lányokat., így hárman indultak Floridába. Jean vezetett padlógázzal vezetett, Kitty a sofőr mellett lévő ülésen ült, és anyagtalanná tette a kocsit, Scott pedig a hátsó ülésen kapaszkodott, ahogy tudott.
- Nem lehetne egy kicsit las… - kérdezte Scott az egyik kanyar után.
- NEM! –válaszolt egyszerre a két lány.
Körülbelül 9 óra körül oda is értek. Ahogy bírtak, úgy rohantak le a tengerpartra, de Karl hajóját sehol sem látták.
- Ugye még nem hajóztak ki? –kérdezte idegesen Kitty.
- Nem tudom, de mindjárt kiderítem. –mondta Jean, majd felemelkedett néhány méter magasba. –Mintha a horizonton látnék egy hajót… - kiabált le hunyorogva. –De nem biztos, hogy ők azok. Elég sötét van, és csak a hold világít.
- Van valami ötletetek, hogy most mi legyen? –kérdezte Kitty.
- Van egy ötletem, de… - mondta Scott, majd elindult a parton, hogy egy csónakot keressen.
- Scott, ezt komolyan gondoltad? –kérdezte Jean, majd felreptette a többieket is a levegőbe. –Indulás! –mondta, majd elkezdtek a hajóhoz közelíteni.
- Ez Karl hajója lesz… - mondta Kitty, amikor közelebb értek.
- Nyíltan letámadjuk, vagy csendben becserkésszük? –kérdezte Scott.
- Amara itt van. –mondta Jean. –Érzem. De inkább csendben cserkésszük be, nehogy valami baja essen.
- Akkor rajta! –mondta Kitty, majd mindenkit bevitt a hajó egyik kabinjába a kabin falán keresztül.
- Amara!  Nem vagy valami jó bőrben. –mondta Jean, amikor meglátta. –Már megint a képességed?
- Jean! Kitty! Scott! De jó, hogy itt vagytok… - mondta Amara sápadtan. Igen, nem bírom sokáig szárazföld nélkül…  Itt van a hajón… - kezdett volna bele, de senki sem figyelt rá.
- Ki tudnátok vinni minket innen? –kérdezte Max.
- Persze! –mondta Kitty, ám ekkor hirtelen kinyílt az ajtó.
- Jean! Kitty! Milyen kellemes meglepetés. –szólalt meg Karl mosolyogva. –Látom, hoztad a barátodat is. –majd Scottra nézett. Kitty már éppen lépett volna át Maxxel együtt a kabin falán, amikor Karl megfogta a karját. –Már el is akarsz menni? –kérdezte. Kitty megpróbált anyagtalanná válni, de nem tudott.
- Jean, Scott, segítsetek! –kiabált a karját rángatva. –Nem működik a képességem.
- Aha, szóval mindannyian mutánsok vagytok? –kérdezte, majd végignézett a társaságon.
Scott ekkor levette a szemüvegét, majd a lézersugarakkal egyenesen Karlra célzott, akinek viszont semmi baja nem lett tőle.
- Ezzel nem mentek sokra. –mondta vigyorogva.
- Jean! Mistique is a hajón van. –súgta Amara, de Karl közbeszólt.
- Már rég elment, úgyhogy hiába aggódsz. –lőtte le a poént Karl. Jean megpróbálta telekinetikusan ellökni Karlt, de semmi hatása nem volt.
- Ezt nem értem. –mondta Jean.
- Mit? –kérdezte Scott.
- Nem működik a képességünk. Vagyis működik, csak nincsenek rá hatással.
- Mit nem lehet ezen érteni? Mivel én is mutáns vagyok… és az én képességem, hogy más mutánsok képessége hatástalan velem szemben.
- Mi? –visított fel ijedten Kitty, majd bokán rúgta Karlt, aki el is engedte. –Jean most! Meneküljünk. –mondta Kitty.
Amíg Karl megpróbált lábra állni, addig Scott ölbe kapta Amarát, majd Kitty segítségével mindenki átjutott a kabin falán, és Jean kiröptette őket a partra. Ott aztán padlógázzal irány haza.
- Villám, nem hagyhatom itt! –kiáltott fel Amara, amikor már jobban volt.
- Kit?
- A lovamat… akivel idejöttem.
- Amara, szerintem nem kell aggódnod érte. –mondta Jean rejtélyesen.
Pár órával később, már mind otthon voltak.
- Villám, te meg hogy kerülsz ide? –kérdezte Amara, amikor meglátta, hogy a ló az Intézet kertjében legel.
- Amikor idefele jöttünk, láttuk, hogy éppen hazafelé vágtat.
- Biztosan segítségért jött. –mondta Scott.
Ezután mindenki bement, majd elmesélték a többieknek a történteket.
- És tényleg minden mutáns képességére hatástalan? –kérdezte Vadóc reménykedve.
- Igen. Ha 4 mutáns ereje semmit sem ártott neki, akkor nem hinném, hogy a többiek erejétől tartania kéne…
- Karl… mondogatta magában Vadóc. –Amikor itt nyaralt nálunk, egész aranyos volt… -
- kezdett elmerülni a gondolataiban Vadóc, majd felment a szobájába, közben Karl nevét mondogatva magának…