-Az ikertestvérének? –fordult Vadóc felé Amara.

-Igen neki… Tudod egy olyan testvérnek, aki teljesen úgy néz ki, mint ő és ugyan akkor született… -nézte hülyének Vadóc a többieket.

-Jól van tudjuk mi az az ikertestvér –mondta Jean.

-Tehát az egész „kössük le Vadócot unalmas programokkal” ezért volt? –szegezte a három lánynak a kérdést Vadóc.

-Nos hát igen –vakarta meg a nyakát Jean.

-Azért engem is megkérdezhettetek volna…

-Akkor mit értettél az alatt, hogy este támadtok? –jutott eszébe Scottnak.

-Hogy, mit? Ez egy kulcs szó volt… mindegy elmondom. Meglepetés bulit akartunk szervezni annak örömére, hogy Te és Jean illetve Amara és Max illetve Kitty és Bobby valamint Julia és Evan összejött. Tudjátok, én szeretek örömet szerezni másoknak, és nem a háta mögött rosszat gondolni róla –mondta Vadóc, ami mindenkit meglepett. Nem hitték, hogy Vadóc tud örülni mások örömének.

-Vadóc… én sajnálom… -kezdte Kitty.  De Vadóc egy szúrós tekintett kíséretében felment a szobájába.

-Hát ez nem lett túl jó –mondta Kurt.

-Ügyes voltál Kitty… Gratulálok! –hibáztatta Kittyt Evan és Julia is mellé állt. Aztán egyre többen… A végén már csak Scott, Jean, Amara és Bobby nem hibáztatta.

-Hát ezt jól megcsináltam –hajtotta le a fejét Kitty és eltűnt a padlóban. Majd még visszanézett:

-Azt hiszem ma a te kocsidban alszom, Scott –jelentette ki, mivel nem volt kedve Vadóccal találkozni.

-Kitty várj! –kiáltott Scott.

-Hagyd Scott, én is ezt tenném –kérte Jean. Erre Scott bólintott.

-Kíváncsi vagyok a többiek mikor bocsátanak meg Kittynek –jutott eszébe Amarának.

Kitty betartotta szavát és tényleg Scott kocsijában aludt. Vagyis csak feküdt, nem volt képes aludni. Úgy érezte minden kalamajka az ő hibája, elhatározta megoldja a problémát. Fel kellt, felöltözött, bement Scott szobájába elvette a kocsi kulcsot, majd elhajtotta a szállodába, ahol Karl lakott, ugyanis Vadóc említette. Bement a fiú lakosztályába, amikor hátulról valaki leütötte mire ő elájult…

Másnap reggel Scott nem látta az asztalán a kocsi kulcsot, úgy gondolta biztosan elrakta valahová. Jean bement a garázsba, hogy szóljon Kittynek, hogy mindjárt dél, de amikor nem találta Scott kocsiját, rögtön tudta, hogy Kitty vitte el. Felrohant, hogy elmondja a többieknek…

-Most mit tegyünk? –kérdezte Julia.

-Szerintem keressük meg –ajánlotta Scott.

-Nem. Legjobb lesz ha nem teszünk semmit. Ha este nyolcig nem jön haza elindulunk megkeresni, de az aggodalom miatt már elég sok galiba történt velünk –figyelmeztette a csapatot Jean.

-De… -ellenkezett Scott.

-Semmi de Scott, most én döntök –nézett a fiúra Jean olyan arckifejezéssel ami még Scottot is meglepte.

-Akkor mindenki menjen a dolgára –így is tettek. Scott bement Vadóc szobájába, és megpróbált beszélni a lánnyal. Szerencsére sikerült is neki.

-És milyen az ikertestvére? –kérdezte Scott.

-Olyan, mint Karl. Aranyos, kedves és vicces –mondta Vadóc mosolyogva, ám rájött Scott soha nem szerette Karlt.

-Ühüm… -volt Scott rövid válasza.

-Értem már! Csak azért beszélgetsz velem, hogy segítsek nektek! Te is olyan vagy, mint a többiek! –csattant fel Vadóc.

-Vadóc nem… ez egyáltalán nem igaz –ellenkezett Scot, ém Vadóc kitessékelte az ajtón.

-Ez a te formád Scott, segíteni akarsz és mindenki leordít… -viccelt magával Scott.