Az ikrek még mindig egymást csépelték, amikor az egyikük felordított. Lenézett, majd látta, hogy Copper bokán harapta.
- Ez meg mi a franc? Mit keres ez a dög itt a házban? –kérdezte az egyik iker, majd megpróbálja lerázni a lábáról a kutyát.
- Végre valaki, aki egyetért velem… az én kutyám. –mondta büszkén Scott, majd Jeanre nézett, aki viszont szúrós tekintettel nézett vissza rá. –Vagyis… a MI kutyánk. –fejezte be Scott.
- Na azért. –mondta Jean.
- Tehát már tudjuk, hogy melyik melyik. –mondta Kitty. –A kutyáknak jók a megérzései. Tehát, valószínű, hogy akit megharapott, az Viktor.
- Valaki csináljon már valamit. –idegeskedett Jean, majd Scottra nézett.
- És mégis mit csináljak? –kérdezte idegesen Scott.
- Találj ki valamit. –vágta rá Kitty, amit Scott szúrós tekintettel köszönt meg. –Ööö, nem szóltam.
- Akkor most álljunk, és nézzük, hogyan verik péppé egymást? –kérdezte Jean, mire a többiek szótlanul néztek. –Na jó, én nem hagyom, hogy Karlnak vagy Coppernek valami baja legyen. –mondta, majd telekinetikusan odarepítette magához Coppert, és Scott ölébe nyomta. –Akkor addig vigyázz rá. –mondta, majd megpróbálta szétválasztani a még mindig verekedő ikreket.
- Jean, gyere vissza. –próbálta Scott visszahívni, de Jean rá sem hederített.
- Karl, Viktor, kérlek fejezzétek be. –próbálta meg Jean csitítani a fiúkat, de válaszul majdnem egy ökölcsapást kapott. –Én megpróbáltam… - mondta, majd hirtelen leguggolt és elgáncsolta az ikreket. –Most, segítsetek! –mondta, majd megpróbálta átölelni Karlt, amit Scottnak nem nagyon tetszett.
- Megyek! –válaszolt Scott, majd Coppert átadta Kittynek és megpróbálta lefogni Viktort.
- Kérlek, nyugodjatok meg, lécci… - próbálta Kitty nyugtatni a jó népet, de Viktor csak nem akart lehiggadni. Erre Kitty fogott egy könyvet, majd egyenesen fejen dobta Viktort, akinek pár másodpercen elsötétült a világ.
- Ööö. Kösz Kitty. –mondta vigyorogva Scott.
- Karl, jól vagy? –kérdezte Jean.
- Persze. –mondta Karl az egyik monokliját tapogatva, majd átölelte Jean. –Kösz, hogy jöttetek.
- Szívesen. A szemedre meg hozok egy kis jeget, biztos jobban érzed majd magad. –válaszolt Jean mosolyogva, majd elment egy kis jégért a konyhába, amit persze Scott nem nézett jó szemmel.
- Vele mi legyen? –kérdezte Kitty Viktort nézve.
- Hát… jó kérdés… - mondta Karl. –Maradjon csak ott, ahol van… majd csak magához tér.
- Annyira hasonlítasz a testvéredre… - mondta Kitty. –Mármint nem belső tulajdonságokra, hanem külsőre. Amikor először láttam, akkor azt hittem, hogy te vagy az. –mondta Kitty.
- Jaja, sokan összetévesztenek, pedig olyanok vagyunk, mint az ég és a föld.
- Itt a jég. –mondta Jean, majd odaadta Karlnak.
- Kösz.
A testvéri szeretet. –vigyorodott el Kitty. –Még jó, hogy nekem nincs tesóm, csak unokatesóm… pláne, ha ikrek lennénk… és ugyanaz lenne a képességünk. Meg is őrülnék. –filózott magának hangosan Kitty.