- Olyan furcsa, hogy Julia elment… olyan üres lett hirtelen a ház. –mondta Evan.
- Az biztos. –érzett együtt Amara.
- Sziasztok, majd jövök. –köszönt el Vadóc, majd már ment is ki az ajtón.
- Vadóc, hova mész? –kíváncsiskodott Kitty.
- Karllal találkozok. –kiabált vissza Vadóc az ajtóból.
- És kocsival mész? –próbált meg Kitty finoman a lényegre tapintani.
- Nem, mert sétálni megyünk, de ha kocsival mennék, akkor is inkább mást kérnék meg, hogy vigyen el, már ne haragudj Kitty.
- Ó… Pedig nekem gyakorolni kéne a vezetést… - mondta Kitty csalódottan. Ekkor hirtelen eszébe jutott valami. –Nem tudja valaki, hogy hol van Jean vagy Scott?
- Azt hiszem, hogy a kertben vannak. –mondta Amara.
- Köszi! –válaszolt Kitty, majd csillogó szemmel elindult, hogy megkeresse őket. Éppen átszaladt az intézet falán, amikor furcsa hangokra lett figyelmes. Elindult a hangok irányába, és…
- Scott, te is hallod?
- Mit?
- Fülelj csak… - suttogta Jean.
- Mintha kutyanyüszítés lenne… - állapította meg Scott
- Ez nem akármilyen kutya. Ez Copper. Az összes kutya közül megismerem a hangját… De ő…
- Jean! Scott! Nézzétek, kit találtam. –szaladt feléjük Kitty, Copperrel a nyomában.
- Neki nem Juliával kéne New Yorkban lennie? –kérdezte Scott.
- De. –mondta Jean.
- De mi van akkor, ha Julia sincs New Yorkban? –kérdezte Kitty aggódva. –Ha elrabolták, vagy valami… Erről jut eszembe, hogy pár napja hiába próbálom elérni, nem veszi fel a mobilját. –kapott észhez Kitty.
- Attól tartok, hogy igazad lehet. –mondta Jean aggódva.
- És ha nem a szüleivel van New Yorkban, akkor hol van, és kivel? Nem lehet olyan nagoyn messze, ha Copper gyalog hazaszökött ide. –szedte össze az információkat Scott.
Mindhárman egymásra néztek, majd egyszerre:
- Viktor.
- Scott, hozd a kocsikulcsot. –adta ki a parancsot Jean. –Kitty, a többieknek egy szót sem, hogy elmegyünk. Rendben? –kérdezte Jean. –Öt perc múlva itt találkozunk. Irány Florida.
- Vezethetek? –kérdezte Kitty, amire a többiek csak egy hangos Nem -mel válaszoltak. Ezután elindult a szobájába, az egyenruhájáért, de visszafelé Amara megállította.
- Kitty, hova mész?
- Ajj, gyere, majd Scott kocsijában elmondom. Csak hozd az egyenruhádat, és igyekezz, hogy a többiek ne lássanak meg.
- Oké, máris jövök. –kiabált vissza Amara a lépcső tetejéről.
- Itt vagyok, indulhatunk. –ugrott be a kocsiba Amara.
- Mi? Te mit keresel itt? –kérdezte Scott a kormány mögül?
- Kitty. –szólt Jean. –Mondtam, hogy… na most már úgy is mindegy. Amara, Floridába megyünk, Juliát megmenteni. –magyarázta el gyorsan a haditervet Jean aminek a végén Copper vakkantott egyet.
- Szia Copper. Á, már értem. –mondta Amara.
- Kitty, anyagtalanná tudnád tenni a kocsit? –kérdezte Scott.
- Persze. De akkor nekem padlógázzal menni, nem csak harminckával, meg negyvenkével, mert egy hét múlva ilyenkor is még csak Bayville szélén fogunk járni. –mondta vigyorogva Kitty.
- Akkor mindenki kapcsolja be a biztonsági övét, és… csapjunk a lovak közé! –mondta Scott, majd egyenesen Florida felé száguldottak.